Az „Amerikák” közötti szárazföldi utazások tervei 1866-ban egy, a Buenos Airesből New York-ba tartó hajón kezdődtek, bármilyen furcsa, egy tengeribeteg férfinak köszönhetően. Hinton Rowan Helper diplomata, az Egyesült Államok argentin konzulja ugyanis hihetetlen mennyiségű időt és pénzt fordított a Kanadától Argentínáig vezető vasút megvalósításának előmozdítására. Az interkontinentális vasút ötlete egy olyan szikra volt, amely aztán lehetőséget kínált volna az amerikai kontinensek közötti kereskedelmi és minden más kapcsolatra. Noha a vasút diplomácia és politikai okok miatt sosem valósult meg, eredményeképp megszülethetett egy új, szárazföldi útvonal: az Alaszkától Argentína csúcsáig húzódó pánamerikai autópálya.
A világ leghosszabb autópályája
A világ leghosszabb járható útja tehát az 1800-as években, a vasúttal kezdődő tárgyalások és ötletek végeredménye. Ahhoz azonban, hogy az amerikai autópálya-rendszer megkezdhesse a kígyózó útját dél felé, öt pánamerikai konferenciára, egy világháborúra, az Egyesült Államokban az autóipar megszületésére és az autók egyik helyről a másikra szállításához szükséges infrastruktúra ismeretére volt szükség.
Eltérő ütemben haladt az építkezés délen és északon
Az építkezés hivatalosan az 1930-as években kezdődött: 1937-ben Argentína, Bolívia, Kanada, Chile, Kolumbia, Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Peru és az Egyesült Államok írta alá a pánamerikai autópályáról szóló egyezményt, amelyben abban állapodtak meg, hogy minden ország megépíti a maga autópályáját. Innentől kezdve pedig már fel is gyorsultak az események, két évtized múlva, az 1950-es években ugyanis a legtöbb szakasz már használható volt, ám az infrastruktúra eltérően fejlődött a különböző országokban: míg Észak-Amerikában és Mexikóban gyorsan, korszerű autópályák épültek, addig Dél-Amerika egyes részein csak igen nehézkesen haladtak előre a munkálatok.
A mexikói szakaszt például – amely egyébként 1950-ben az első elkészült szakasz volt – teljes egészében Mexikó építette és finanszírozta, míg a közép-amerikai országot átszelő szakaszok az Egyesült Államok közreműködésével készültek.
Alaszkától Argentínáig tart
A 30 600 kilométeres útvonal az alaszkai Prudhoe-öböltől egészen Argentína csücskéig és egyben a föld legdélibb településéig, a világvégeként emlegetett Ushuaiáig húzódik. Ezzel egyébként nemcsak a világ leghosszabb összefüggő közúti hálózata, hanem az egyik legváltozatosabbja is: sivatagokat, óriási hegyeket és hatalmas városokat szel át. Noha az autópálya nagy része szilárd burkolatot kapott, az Andok hegyeiben és az Amazonas esőerdeiben sok szakasz továbbra is nehezen járható. Nem is csoda, hogy a legnagyobb kihívást éppen a gyakran extrém éghajlati viszonyok, a hegyvidéki területek és az esőerdők jelentették az építkezés során is.
Veszélyes helyen szakad meg az autópálya
A pánamerikai autópálya szinte folyamatos, kivéve egy szakaszt, a Darién-rést, azt a szárazföldi útvonalat, amely körülbelül 100 kilométeren húzódik Panama és Kolumbia között. Ez a régió gyakorlatilag egy sűrű dzsungel, amely olyan nehezen járható, hogy nem építettek rajta keresztül közvetlen utat. A térségen átkelni nemcsak a veszélyes vadállatokkal – jaguárokkal, mérges kígyókkal és halálos betegségeket terjesztő rovarokkal – teli, mocsaras terep miatt kockázatos, hanem az itt tevékenykedő bűnszervezetek és drogkartellek miatt is. Miután a világ legveszélyesebb helyének tartott régiót embercsempészek, kábítószer-kereskedők és gerillák uralják, egy utazó sem érezheti magát biztonságban.
Éppen ezért a pánamerikai úton autózóknak e szakasz előtt azt tanácsolják, hogy tegyenek kitérőt vízen vagy levegőben.
Hosszú hetek kellenének az odaúthoz
Készítettünk egy kalkulációt arra vonatkozóan, hogy körülbelül mennyi időre volna ahhoz szükség, hogy a pánamerikai autópályán végighaladjunk.
Elméletben, ha 100 kilométer/órás, állandó sebességgel tudnánk hajtani, akkor a több mint 30 ezer kilométert nagyjából 300 óra alatt, azaz körülbelül 12,5 nap alatt tehetnénk meg.
Ez persze a legoptimistább becslés, ám fontos a számításoknál figyelembe venni az út- és éghajlati viszonyokat, a határátlépésekkel járó időt és a pihenőket. A valóság tehát a fenti kalkulációval szemben az, hogy a legtöbb utazó hónapokat, sőt, akár egy évet is rászán az utazásra, ám annak is legalább három-négy hetet kellene autóznia, aki a lehető leggyorsabban próbálná teljesíteni a távot.
A pánamerikai út legjei
Végezetül álljon itt még néhány olyan érdekesség, amelyben a pánamerikai autópálya a világ legjének számít – a hosszán túl.
- A leghidegebb pontja az alaszkai Prudhoe-öböl, ahonnan az egész út indul: ezen a helyen a hőmérséklet télen akár –50°C-ra is süllyedhet. Ebben a térségben nyáron az éjféli nap csaknem 64 napig nem megy le – május 20-tól július 22-ig –, télen – november 24-től január 18-ig – pedig 55 napig sötét van.
- Az autópálya legmagasabb pontja a Costa Rica-i Cerro de la Muerte, amely 3451 méter magasan van a tengerszint felett.
- A pánamerikai út áthalad a világ egyik legszárazabb és legforróbb vidékén, a Peruban és Chilében található Atacama-sivatagon.
- Ez az autópályarendszer a legtöbb éghajlati övet érintő út, ugyanis sarkvidéki, mérsékelt övi, trópusi, valamint sivatagi klímán is keresztülfut.
- A több mint 20 milliós Mexikóváros a legnépesebb város, amelyen az út áthalad.
- A teljes útvonalon összesen 13 határátkelőt kell átlépnie az utazóknak.
Ha szeretnél megismerni egy semmihez sem hasonlítható, káprázatos, dél-amerikai helyet, amely eső után földöntúli tájjá változik, e cikkünket mindenképp olvasd el!
