horthy hitler autó fotó

Díszes fogadtatásban részesítették a nácik a magyar kormányzót

Hitler 1933-as hatalomra kerülése és Horthy 1944-es bukása között eltelt 11 évben a két politikus összesen 6 alkalommal találkozott hivatalosan egymással, és minden alkalommal Németország volt a vendéglátó – a második és leghosszabb, 10 napos látogatásra 1938. augusztus 21. és 30. között került sor, amikor a magyar kormányzót hatalmas pompával, királyi előkelőségeket megillető szívélyességgel fogadták a Harmadik Birodalomban.

Horthy – akit felesége, illetve Imrédy Béla miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter is elkísértek az útra – és Hitler augusztus 22-én, a Balti-tenger partján található Kielben találkoztak egymással, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia egykori tengerésztisztje megtekintette a 150 hajóegységből álló német hadiflottát, köztük a Prinz Eugen névre hallgató szupermodern cirkálót. A híres-hírhedt autókázós fotó is itt, a népes tengerparti városban készült, amikor a Führer és vendége a hadikikötőbe kocsikáztak éppen egy elegáns szolgálati járműben; az eseményt számos német és magyar fotóriporter megörökítette, köztük Heinrich Hoffmann, Hitler személyes propagandafotósa és közeli bizalmasa is.

Hitler már az első napon nekiszegezte a nagy kérdést vendégének

A díszes fogadtatás mögül persze érezhetően kilógott a lóláb, és ezt Horthy is nagyon jól tudta: tisztában volt vele, hogy Hitler vendégszeretete mögött hátsó szándék bújik meg, és azt is sejtette, mi lehet az. A náci diktátor Ausztria márciusi bekebelezése óta készülődött Csehszlovákia elfoglalására, melyhez ürügyként a többségében németek lakta Szudéta-vidék anyaországhoz csatolását kívánta felhasználni, Wilhelm Canaris német tengernagy pedig nem sokkal Horthy németországi látogatása előtt Budapesten járt, ahol szóba került Csehszlovákia kérdése katonai szempontból.

Hitler nem is köntörfalazott sokáig, már a látogatás első napján, Kielben felborította a protokollt, és vendégének szegezte a kérdést: hajlandó lenne-e Magyarország nyílt támadást intézni Csehszlovákia ellen. Amennyiben ez megtörténik, Németország a térség nagyhatalmaként „békítő szándékkal” beszáll a konfliktusba, győzelem esetén pedig elismeri a magyarok igényét a Trianonnál elcsatolt országrészekre, vagyis a teljes Felvidék és Kárpátalja visszakerül hazánk kezére.

Horthy túlságosan kockázatosnak tartotta a náci vezér tervét, és természetesen esze ágában sem volt Magyarországot egy esetleges második világháború kirobbantójává tenni, ezért kijelentette, szó sem lehet ilyesmiről, és érvekkel igyekezett alátámasztani döntését, Hitler azonban nem hallgatta végig a magyarázatot, szamárságnak nevezte a kormányzó szavait, aki erre válaszként felállt az asztaltól. A Führer ezt követően a magyar delegáció többi tagját is egyenként megkereste tisztességtelen ajánlatával, de ők sem adtak pozitív választ.

A presztízslátogatás Berlinben és Hamburgban folytatódott, ahol Horthy szintén nagyszabású, ünnepélyes fogadtatásban részesült, vendéglátója azonban már tudta, nem számíthat a magyarokra őrült terve végrehajtásában. Amikor a két vezető másodszorra is tárgyalóasztalhoz ült, a magyarok gondosan felvázolták, miért nem mehetnek bele egy hasonló támadásba; nem elég, hogy a csehszlovák haderő jóval fejlettebb a magyarnál, de Csehszlovákia szövetségben áll a nagy nyugati hatalmakkal, ezért a konfliktus hamar túlnőhet önmagán és végzetessé fajulhat.

A németek hamarosan bevonultak Csehszlovákiába

A Német Birodalom a magyarok segítsége nélkül ugyan, de mégis megkaparintotta Csehszlovákiát, méghozzá a diplomácia eszközeivel: egy hónappal Horthy látogatása után, szeptember 29-én Münchenben találkozott Hitler, Neville Chamberlain brit és Édouard Daladier francia miniszterelnök, illetve Benito Mussolini olasz diktátor, és aláírták az egyezményt, mely szerint a csehek kötelesek kiüríteni és Németországnak átadni a többségében németek lakta vidékeket. Angliába hazatérve Chamberlain diadalmasan lobogtatta az egyezményt, amely szerinte a béke garanciája, és kijelentette, hazája és Németország között sohasem kerülhet sor háborúra.

A megállapodással elkezdődött Csehszlovákia feldarabolása (a magyarlakta területek visszacsatolásáról szóló első bécsi döntést november 2-án hozták), a következő márciusban pedig Hitler az egyezményt felrúgva megszállta az ország maradék területét, szeptemberben pedig Lengyelország ellen indított inváziót, mellyel kitört a második világháború.