Haraszthy Ágoston

Bejárta Amerikát és várost alapított Wisconsinban

Haraszthy Ágoston 1812. augusztus 30-án született Pesten, más források szerint a dél-bácskai Futakon, ahol ősi magyar családjának – akik még Zsigmond királytól kapták címerüket – a középkor óta birtokuk volt. Az egyke gyerekként felnőtt Haraszthy társadalmi osztályának sok más sarjához hasonlóan eredetileg a jogi pályára készült, végül azonban a királyi testőrségben kötött ki, majd egyes források szerint József nádor magántitkára lett, bár ez utóbbi információt a levéltári források nem erősítik meg. Még huszonéves korában megyei követté választották a pozsonyi országgyűlésbe, ahol barátságot kötött Kossuth Lajossal és Wesselényi Miklóssal is.

Az 1830-as évek végén, ahogyan egyre inkább kiéleződtek a feszültségek a Habsburg-udvar és a magyar nemesek között, a reformer gondolkodású Haraszthy angol és amerikai üzletemberekkel való eszmecseréi nyomán úgy döntött, otthagyja hazáját, és a tengerentúlon próbál szerencsét – az egyik okmányban a kalandvágyat nevezte kivándorlása okának, egy másikon pedig azt írta, azért távozik Magyarországról, mert Kossuth Lajos hívének vallja magát.

A németül, latinul és angolul is jól beszélő Haraszthy 1840 tavaszán érkezett meg hajón az Egyesült Államokba, ahol egy rokona, Halász Károly kíséretében bejárta az ország különböző vidékeit, New Yorktól Albanyig, a Niagara-vízeséstől eljutott Clevelandbe, Detroitba, majd az akkor még alig civilizált Illinois-ba és Wisconsinba. Utóbbi államban hősünk földterületet vásárolt a Wisconsin folyó partján, és települést alapított Haraszthy-falva (más források szerint Széptáj) néven, amely később egy helyi indián törzs nyomán a Sauk City nevet vette fel, és használja mind a mai napig.

A Wisconsinban töltött telet követően 1841-ben Haraszthy és Halász folytatták útjukat nyugati irányban, eljutottak Alabamába, New Orleansba, Washingtonba, Baltimore-ba és Philadelphiába, végül a következő év januárjában tértek haza Európába. Hazatérése után a világjárt gróf nem sok időt töltött Magyarországon, csupán annyit, hogy amerikai élményeiről írt beszámolóját nyomda alá rendezze (a könyv 1844-ben Éjszakamerikai utazások címmel jelent meg), és eladja futaki birtokait, fél évre rá már ismét úton volt – immár állandó letelepedés céljából – Amerikába.

Összedőlt a börtön, amit seriffként épített

Ezúttal Haraszthy egész családját – lengyel nemesi származású feleségét, Dedinszky Eleonórát, szüleit és négy gyermekét – magával vitte az Újvilágba, ahol wisconsini birtokán telepedett le, és különféle vállalkozásokba fogott, fűrésztelepet alapított, téglagyárat és malmot létesített, vegyeskereskedést üzemeltetett, foglalkozott telek- és bérspekulációval, hajótulajdonos és hadsereg-beszállító volt, miközben gabonát termesztett és haszonállatokat tenyésztett. A Wisconsinban eltöltött öt év alatt ragadt rá Haraszthyra az „ezredes” becenév, amit egész későbbi életében használt, holott a testőrségben csak a főhadnagyi rangig vitte; a család szintén gyarapodásnak indult, felesége három újabb gyerekkel örvendeztette meg a városalapítót.

Hiába azonban a sikeres ügyletek, Haraszthy legnagyobb álma, miszerint szőlőt termeszt és bort készít, kudarcba fulladt, ezért 1848-ban felszámolta wisconsini birtokait, és a családdal a napfényes Kaliforniába költözött – a döntésben szerepet játszhatott asztmája, illetve édesapja, Haraszthy Károly köszvénye, de talán a Kaliforniában kitört aranyláz is. Legidősebb fia, Géza útközben otthagyta a családot, és Új-Mexikóban katonának állt, később az északiak oldalán, egy New York-i önkéntes gyalogezredben harcolt az amerikai polgárháborúban, és őrnagyi rangot ért el; a déliek elfogták és halálra ítélték, egy fogolycserének köszönhetően azonban épségben szabadulhatott.

A Haraszthy família az akkor még mindössze 650 lelket számláló San Diegóban telepedett le, ahol a családfő földet vásárolt, és Magyarországról hozott szőlővesszőkkel kezdett kísérletezni, illetve ismét különféle vállalkozásokba fogott, postakocsikat, béristállót, mészárszéket üzemeltetett, ingatlanspekulációkba fogott és létrehozta az első menetrend szerint közlekedő omnibuszjáratot. 1850 márciusában a leleményes magyar üzletembert megválasztották San Diego megye első seriffjének, két hónappal később pedig, amikor a település megkapta a városi rangot, rendőrfőnökké nevezték ki.

Rendőrfőnökként Haraszthynak az indián támadások jelentették a legnagyobb problémát – az őslakosok mindenáron próbálták visszaszerezni az európai hódítók által elbitorolt földjeiket –, legjelentősebb tette pedig a helybeli börtön megépítése volt. Ez utóbbi nem bizonyult fényes sikernek, hősünk ugyanis állítólag kispórolta az épületből a cementet, ezért a börtön hamar összedőlt, az incidens azonban nem tépázta meg a renoméját: 1852-ben San Diego képviselőjének választották, miközben édesapja a városi törvényhozásban dolgozott, sógora pedig kerületi ügyészként szolgált.

A kaliforniai borászat atyjaként emlékeznek rá

Haraszthy bortermelői ambíciói azonban ismét kudarcba fulladtak, Wisconsinnal ellentétben a San Diegó-i klíma túlságosan forrónak bizonyult, ezért az „ezredes” Kalifornia hűvösebb, északi része felé kezdett kacsingatni, San Franciscóba költözött és bejárta az öböl környékét megfelelő földterületet keresve. Az alkalmas vidéket végül a várostól 60 kilométerre északra található Sonoma-völgyben találta meg, ahol 1857-ben 226 hektáron szőlőföldeket létesített, és megalapította Buena Vista (vagyis „Szép kilátás”) névre keresztelt borászatát, mely napjainkban is ugyanezen a néven működik.

A siker ezúttal nem maradt el, az 1860-as évek elejére a Buena Vista a környék legjelentősebb agrárvállalkozásává nőtte ki magát, miközben Haraszthy folyamatosan újabb és újabb szőlőfajtákat hozatott Európából; egyik európai körutazásáról több mint 300 fajtával tért haza az Államokba, köztük a zirfandel nevűvel, melyet állítólag az 1848–49-es szabadságharc első hadügyminiszterétől, a török földre emigrált Mészáros Lázártól vásárolt. Borászata kétszer is elnyerte a Kaliforniai Állami Mezőgazdasági Társulat kiállításának díját, hamarosan pedig ő lett a társaság elnökhelyettese.

Az állam törvényhozása szintén hamar felismerte Haraszthy vállalkozásának jelentőségét, és különféle törvényekkel, a kormányzat számára benyújtott kérelmekkel, javaslatokkal segítette az európai típusú bortermelés elterjedését Kaliforniában, nem csoda, hogy a magyar gróf alakját a kaliforniai borászat atyjaként ismeri el az utókor. 1863-ban Haraszthy két fia, Árpád és Attila egyszerre nősültek meg, a szomszédos ültetvény tulajdonosa, Mariano Guadalupe Vallejo mexikói tábornok két lányát vették el – hősünk egyik dédunokája Natalie Kingston néven színésznő lett és két Tarzan-némafilmben is játszott az 1920-as években.

Krokodil gyomrában végezhette a kalandos életű gróf

Az egyre növekvő gazdaság tőkeigényének biztosítására Haraszthy egy üzletfelével, W. C. Ralstonnal pezsgőgyártással is foglalkozó betéti társaságot alapított, a két fél azonban összeférhetetlennek bizonyult, ezért Haraszthy hamar kivált a társaságból, és inkább saját szőlőjével és konyaklepárlójával foglalkozott. Az 1867-es év több tekintetben is tragikusnak bizonyult a gazdaság életében, Haraszthy egyik lepárló üstje felrobbant, a balesetben ő maga is megsérült, az egyik pincéje pedig leégett; a következő évben a teljes család, Árpád és Attila kivételével, a polgárháború sújtotta Nicaraguába költözött, ahol a családfő cukornádültetvényt vásárolt és rumgyártásba kezdett.

A tragédiák azonban a közép-amerikai országban is lesújtottak Haraszthyra: feleségét, Eleonórát, aki 33 éven át volt hűséges, szerető társa, megcsípte egy sárgalázzal fertőzött szúnyog, és belehalt a betegségbe. Hősünk egyszer még visszautazott Kaliforniába, az ottani ügyletek elrendezésének céljából, majd újfent Nicaraguába ment, ahol nyomtalanul eltűnt: 1869. július 6-án kilovagolt birtokáról, hogy egy malom tulajdonosával tárgyaljon az épület eladásáról, útközben azonban egy folyó partján nyoma veszett. Lovát egy fához kötözve találták meg, egy környékbeli indián pedig azt állította, Haraszthy egy fatörzsön át próbált átjutni a túlpartra, azonban a vízbe esett, és felfalták a krokodilok.

Az 56 éves magyar gróf holttestét sohasem találták meg; édesapja, Károly nagyjából ugyanebben az időben halt meg egy Kaliforniába tartó hajó fedélzetén, fia, Géza vezette tovább a nicaraguai birtokot, míg Árpád és Attila az Államokban maradtak, előbbi pezsgőgyártással foglalkozott, utóbbi apja vállalkozásában maradt.