háború Pablo Picasso Guernica

Spanyol polgárháború

A nacionalista katonai vezetők 1936-ban katonai puccsal próbálták megdönteni a köztársaság rendszerét Spanyolországban. A puccs nem járt teljes sikerrel, ezért elhúzódó harcok alakultak ki a köztársaságpárti és a szélsőséges nacionalisták között, ami 1939-ig tartó polgárháborúba sodorta az országot, majd az utána következő diktatúrába, amely a szélsőjobboldali vezér, Francisco Franco 1975-ös halálával végződött. A lappangó feszültségekkel teli Európában ezt a katonai konfliktust sokan a II. világháború főpróbájának is tartják, jóllehet, abból Spanyolország kimaradt. Franco nacionalista törekvéseit a rokon nézeteket valló Adolf Hitler és a szintén szimpatizáns Benito Mussolini támogatta. A köztársasági oldalt a Szovjetunió és Mexikó.

A mester

Pablo Picasso ebben az időben Párizsban élő, elismert művész, aki szereti magát távol tartani a politikától, békepárti szemléletéről később is több ízben tett tanúbizonyságot. Mégis, a párizsi világkiállítás megnyitója előtt csupán néhány héttel történt események olyan mértékben hatnak rá is, hogy apolitikus meggyőződését félretéve eleget tesz a köztársaságpártiak megbízatásának, és fest. 56 évesen megalkotja a képet, mely azóta a háborúellenesség szimbólumává vált, és amely bejárta a világot, hogy óva intse azt a tragédiák megismétlésétől.

Az 1937-es párizsi világkiállítás

A világ művészeit egy olyan történelmi pillanatban érte ez a világkiállítás, amikor az I. világháború súlyos csapásából még éppen felocsúdva már érezhetők voltak a következő nagy vihar előszelei. A két krízis közti kettősség a társadalom, a tudomány, a politika területén is tapasztalható volt. A béke és haladás eszméivel átszőtt expón a szervezők félelmetes jövőbe látással helyezték egymással fenyegetően szembe a német és a szovjet kiállítási épületeket. A két monumentális „pavilon” vészjóslóan feszült szembe egymással Párizs utcáin 1937-ben, s ezzel a nagyhatalmak pozícióját is szimbolizálta.

A háborúellenesség szimbóluma: Guernica

A festményóriás nemcsak művészetileg hatalmas jelentőségű, de méretében is monumentális alkotás. Ha a nagybetűvel írott üzenet a kiabálás írott formája, a freskó kaliberű képméret az ecset, az olajfesték és a vászon kétségbeesett sikolya a rémségek ellen. A Picassóra annyira jellemző élénk színek teljes hiánya, a szürke, a barna és a fekete színek használata jól tükrözi a gyászt és a mély fájdalmat. A feketék és a fehérek erős kontrasztja feszültséget kelt és utal a kép jelenének kettősségeire: a világ a művészet és a tudomány, a szocializmus és a kapitalizmus, a fasizmus és a demokrácia között kereste a bizonytalan egyensúlyt. A festmény képi világa önmagáért beszél. Érezzük rajta az anya végtelen fájdalmát, az emberek és az állatok kétségbeesett riadtságát, a testek és a világ darabokra hullását, mindazt, amit a háború tesz az élettel. A 4 × 8 méteres festmény a madridi Reina Sofía Múzeumban látható napjainkban.

A polgárháború hatása a művészetekre

A festővásznon Joan Miró, katalán szürrealista festő Csendélet régi cipővel című alkotása is a spanyol polgárháború áldozatainak állít emléket, ahogy a filmvásznon Carlos Saura Jaj, Carmela! vagy Guillermo del Toro A faun labirintusa című műve, többek között. Állóképben Robert Capa A milicista halála című fotográfiája örökíti meg az eseményt, ahogy az irodalomban, a teljesség igénye nélkül, Ernst Hemingway: Akiért a harang szól, George Orwell: Hódolat Katalóniának vagy Radnóti Miklós: Első ecloga.

Az ember egyik leghűségesebb és legérzékletesebb kifejezésmódja a művészet. A legárnyaltabb érzelmek átadására képes nemzetközi nyelvezet, amelyet mindenféle hovatartozás nélkül érthet minden érző emberi lény, legyen az a zene nyelvén komponálva, a szobrászat, a festészet vagy bármely más művészeti ág által közvetítve. A háborús félelem, aggodalom, szorongás miatt az ember remegne, ordítana, sírna, a művész pedig tehetségén át érzékelteti ezeket a saját kortársaival, és alkotásain keresztül üzen a jövő nemzedékének, hogy kerüljék el az efféle tragédiák átélésének kitörölhetetlen borzalmát.