A középkori pápa, akit bíróság elé állítottak – hét hónappal a halála után

A 816 körül, valószínűleg Rómában született Formózusz hosszú és jelentős karriert futott be az egyház szolgálatában: először Porto püspökeként szolgált, később Bulgáriában látott el hittérítői feladatokat, a 870-es években pedig diplomataként rávette II. (Kopasz) Károly nyugati frank uralkodót, hogy a pápával koronáztassa meg magát. Nem csoda, hogy a népszerű egyházfi idővel a pápai trónus elfoglalásáról álmodozott, és sikerrel jelöltette is magát a II. Adorján halálával megüresedett pozícióra, végül mégis legfőbb riválisa, VIII. János lett a befutó, aki kiátkozta őt a katolikus egyházból.

Politikai csatározások kereszttüzében az egyház

János azonban mindössze öt évig uralkodhatott Szent Péter állama felett: 883-as halálát követően az új pápa, II. Márton visszahelyezte Formózuszt a portói egyházmegyébe, nyolc évvel később pedig végre hősünk foglalhatta el a régóta áhított egyházfői tisztséget. Trónra lépését követően Formózusz szinte azonnal politikai vihar kellős közepébe csöppent: az északról vikingek, keletről muszlimok által ostromolt Frank Birodalom végleg szétesett, Európát a különböző királyok és fejedelmek közötti gyakori csatározások jellemezték – mivel Nagy Károly óta a pápa által adományozott korona számított hivatalosan elismertnek, az egyházfő természetesen meghatározó szereplője lett a trónviszályoknak.

Formózusz szembekerült a VIII. János által megkoronázott Spoletói Guido német-római császárral, és meggyőzte Karintiai Arnulf keleti frank királyt, hogy űzze ki Guidót Rómából, és segítse a pápai államot, cserébe császárrá koronázza őt. Az alku sikeres volt, 896-ban Arnuld bevonult Itáliába és megkapta a császári koronát, öt nappal a ceremónia után azonban az ekkor már nyolcvanadik életéve környékén járó Formózusz elhunyt, újabb viszályt keltve Rómában. A pápa utódja, VI. Bonifác mindössze 15 napig uralkodott, őt Formózusz közismert riválisa, VI. István követte, aki bosszúvágytól feszítve úgy döntött, nem hagyja békében nyugodni a néhai egyházfőt.

Kihantoltatta és bíróság elé idézte az oszladozó hullát

Hét hónappal gyűlölt elődje halála után István kihantoltatta Formózusz oszlásnak indult holttestét, miseruhába öltöztette és trónra ültette, majd hivatalos bírósági eljárás során a fejére olvasta bűneit: a „tetemzsinatként” és „hullazsinatként” elhíresült eljárás során megállapítást nyert, hogy Formózusz méltatlan volt a pápai trónra, korábban ugyanis összeesküvéssel próbálta megszerezni a tisztséget (ugyanezzel az indokkal közösítették ki a még élő Formózuszt is annak idején). A dicstelen expápa ruháját leszaggatták, jobb kezének három ujját – melyekkel az áldást osztotta – levágták, a tetemet körbecipelték a városban, majd a Teverébe dobták, ezzel együtt minden általa hozott rendeletet érvénytelennek nyilvánítottak.

A holttestet a következő napon szerzetesek kihalászták a folyóból – más verzió szerint magától jött partra és csodás gyógyulásokat vitt végbe azoknál, akik hozzáértek –, és titokban eltemették egy kolostorban. A történészek szerint a döbbenetesen morbid tárgyalást István nem annyira személyes ellenszenve, mint inkább a kényes politikai helyzet miatt tartotta szükségesnek: Arnulf ugyanis, miközben Itáliából hazafelé tartott, agyvérzést kapott (két évvel később meg is halt), hatalma meggyengült, és így a néhai Guido fia, Lambert került előnyös helyzetbe az Örök Városban.

Csúnya véget ért a hullát csonkító pápa

István – akit Arnulf nevezett ki pápának – Lambert számára próbálhatta bizonyítani hűségét azzal, hogy az édesapja bukását okozó Formózusz holttestét meggyalázta, egyben nyilvánosan elhatárolta magát Arnulf-párti elődjétől. A taktika azonban nem jött be, a botrányos tárgyalás János ellen hangolta a római polgárságot, a városba bevonuló Lambert pedig börtönbe vetette, majd megfojtatta a bukott egyházfőt. Egy újabb zsinat – amely felett István utóda, a húsz napig uralkodó II. Theodórosz pápa elnökölt – semmisnek mondta ki a „tetemzsinat” határozatait, és kiátkozott hét, a dicstelen eljárásban részt vevő bíborost.

Formózuszt visszahelyezték őt megillető jogaiba, holttestét pedig egyházfőhöz méltó módon újratemették a Szent Péter-bazilikában, a történet azonban még itt sem ért véget: pár évvel később III. Szergiusz pápa, a spoletóiak kegyeltje ismét hatályba helyezte a Formózusz ellen hozott rendeleteket, István sírjára pedig magasztaló feliratot vésetett. Közvetlen utódja, a feddhetetlen személyű III. Anasztáz azonban figyelmen kívül hagyta mindezt, ezért Formózusz személye napjainkban is a katolikus egyház hivatalos pápájának, és nem ellenpápának számít.