Az emberi rákkutatásra is hatással lehet a csernobili farkasok azon tulajdonsága, amely miatt a rákos daganatokkal szemben ellenállóbbá váltak. Európa más erdeiben élő fajtársaik nem rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal.
A csernobili farkasok genetikájának vizsgálata során a tudósok észrevették, hogy az ott élő példányok ellenállóvá váltak a rákos megbetegedésekkel szemben. Arra voltak kíváncsiak, vajon az atomreaktor közelségének köszönhető-e ez.
A csernobili farkasok mutálódtak
1986. április 26-án világméretű katasztrófa sújtotta az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó ukrajnai Csernobilt. Az atomreaktor egy gőzrobbanás következtében vált életveszélyessé. Az esemény több százezer embert érintett, s nem csak az ő mindennapjaikra, de a környező élővilágra is komoly hatással volt. Miközben azonban az embereket kitelepítették – eleinte szervezett módon, ideiglenesen, majd erőszakosan és immár véglegesen, házi állataik és a környező erdőségek vadállatai azonban ott maradtak. Lassan 40 év telt el az atomreaktor meghibásodása óta, és ugyan betonszarkofág fedi maradványait, a sugárzó anyag jelenléte még mindig hatással van a környezetre.
Mintegy 2600 négyzetkilométeren terül el az a zárt kivonási zóna, ahol a flóra és a fauna az emberi beavatkozástól mentesen burjánzhat. Az érinthetetlenné vált természet nagyszabású tudományos kísérletek helyszínévé vált, és az állatok viselkedése mellett az ionizáló sugárzás hosszú távú hatásainak feltárására is lehetőséget biztosít a kutatóknak.
A csernobili farkasok életkörülményei egyedülállók
Az európai szürke farkas is igencsak nagy, biztonságos környezetben szaporodó populációval képviselteti magát Csernobil környezetében. Egy részük a lakók által hátrahagyott kutyákkal is keveredik, ám vannak genetikailag egységes falkák is a területen.
Ezek a kutyák voltak azok, amik a figyelmet távoli, vad rokonaikra is ráirányították, s a szinte élő laboratóriumként műkdő csernobili kutatásokhoz hosszú időre elegendő muníciót szolgáltattak.
„Ez a még mindig erősen sugárszennyezett és az emberek által elhagyott hely a vadon élő állatok, köztük a farkasok menedékévé vált, és ez utóbbi állatok jelenleg Cara Love, a Princetoni Egyetem evolúciós biológusa által végzett kutatások tárgya"
– számol be róla a kutatás közleménye. Az egyetem munkatársa, Cara Love a farkasokat sugárdózismérőkkel felszerelt rádiónyakörvekkel követte nyomon. Azt mérte eleinte, hogy mekkora a sugárzásnak való kitettségük. A vizsgálatok során két dologra is fény derült.
A csernobili farkasok az emberekre vonatkozó biztonsági határértékeket jóval meghaladó sugárzási szint mellett élik mindennapjaikat lassan 40 éve. Néhányukban olyan immunválasz alakult ki, mint azoknál a rákos betegeknél, akik sugárkezelést kaptak.
A fenti ismereteknek köszönhetően új kapuk nyíltak az emberi rákkezelésben, amelyek hosszútávon a kutatók reményei szerint hozzájárulhatnak a rákkal szembeni emberi ellenálló képesség fejlesztéséhez is. A csernobili farkasokat alapul véve olyan rákkezelések szeretnének kifejleszteni, amelyek jóval kevésbé kockázatosak a jelenlegi kezelésekhez képest, és a betegség ellen védő genetikai mutációkra fókuszálnak.
Ha érdekel a téma, visszaemlékezésünkben a csernobili atomerőmű tragikus történetéről is olvashatsz.
