Észak-Korea

Észak-Koreában főbenjáró bűnnek számít, ha valaki vonzódik az ország déli szomszédjának életmódjához. Különösen így van ez 2020 óta, amikor törvényt hoztak a reakciós gondolatok és kultúra terjedésének megállítására. Ennek a jogszabálynak esett áldozatul a két 16 éves gyerek, akiknek az volt a bűne, hogy dél-koreai filmeket és videóklipeket néztek.

Ezer diák előtt verték őket bilincsbe

Az észak-koreai disszidenseket segítő dél-koreai civil szervezet által nyilvánosságra hozott videó tanúsága szerint a két diák fölött egy amfiteátrumszerű helyen, mintegy ezer diáktársuk jelenlétében mondtak ítéletet. Büntetésük tizenkét év kényszermunka lett. „A kemény büntetés valószínűleg az elrettentést szolgálja” – mondta Choi Kyong-hui, a civil szervezet (South and North Development Institute – SaND – Dél és észak fejlesztési intézet) elnöke.

A videó minden valószínűség szerint nem friss, az elemzők szerint a Covid-járvány alatt készülhetett. Erre utal, hogy az összes diák maszkot visel.

„Elcsábította őket az idegen kultúra, és végül tönkretette az életüket”

– jelenti ki a videó narrátora. A két tinédzser állítólag három hónapon keresztül nézett, hallgatott és terjesztett dél-koreai filmeket, zenéket és videóklipeket. „Úgy tűnik, hogy az Y és a Z generáció tagjainak megváltozott a gondolkodása. Ez aggasztó Kim Dzsongun (Észak-Korea vezetője – a szerk.) számára, aki megpróbálja ezt a folyamatot visszafordítani” – mondta a SaND elnöke.

Észak-Koreában azt esznek, amit találnak

Észak-Koreáról nagyon sok mindent nem lehet tudni, hiszen az ország minél inkább próbálja magát elzárni a külvilágtól. Látogatni csak különleges esetekben lehet, és akkor is állandó megfigyelés alatt tartják az ideérkezőket. A legtöbb információ disszidensektől származik, akik általában Kína felé próbálják meg elhagyni az országot. Az őket segítő civil szervezet, a PSCORE információ szerint az országban folyamatos az éhínség. Az észak-koreaiak alapvetően három módon juthatnak élelemhez: a nagyon szűk legális vagy a drága feketepiacon, illetve az állami fejadagokon keresztül. Utóbbiak azonban az elmúlt években folyamatosan csökkennek. 2017-ben még 400 grammos volt egy adag, ám ezt 2019 januárjában 300 grammra csökkentették.

A helyzet a koronavírus-járvány alatt csak romlott. A vezetés teljesen lezárta a határokat, és az állampolgárok országon belüli mozgását is korlátozták. Egyes források szerint az élelmiszer-ellátás akadozása nagyobb gondot jelentett az országban, mint maga a járvány.

„Mivel gyakran nincs semmi, amit ehetnénk Észak-Koreában, mindent megeszünk, amit találunk. Egy anya bölcsődébe adta három gyerekét, és mindhárom éhen halt”

– mesélte egy óvónő, aki 2013-ban disszidált. Azok a földművesek még szerencsésnek tarthatják magukat, akiknek engedélyezik, hogy földjük egy kis részén saját maguknak termesszenek. A termést vagy megtartják, vagy eladják. Katharina Zellweger szerint, aki 10 éve foglalkozik Észak-Koreával és szervez humanitárius projekteket, ennek köszönhető, hogy megjelent az országban egy középosztályszerű réteg. Ők annyival vannak jobb helyzetben, hogy szebb ruhákat tudnak a gyerekeiknek venni, és olykor elvihetik őket vidámparkba.

Az egészségügy helyzete sem sokkal jobb. Az észak-koreaiak általában saját magukat gyógyítják otthonukban, a feketepiacon vásárolt gyógyszerekkel – azzal, amit éppen kapnak. Tudják, hogy kórházba a legtöbb esetben nincs értelme menni, egyrészt mert nagyon drága az ellátás, másrészt pedig azért, mert az eszközök elavultak és veszélyesek is a nem megfelelő karbantartás és az elektromos ellátás akadozása miatt.

A síneken alszanak a gyerekek

Az elektromos hálózat problémái télen is sok gondot okoznak. Amikor nappal is –13 Celsius-fokos a hőmérséklet, gyakran még a phenjani luxusapartmanokban is hideg van.

„Sok gyerek ilyenkor a síneken alszik, mert az elhaladó vonatok felmelegítik azokat”

– mondta egy sebészeten dolgozó nővér, aki 1997-ben menekült el az országból. A nővérnek sok olyan gyereket kellett kezelnie, aki úgy aludt el, hogy a lába a sínre lógott, amit az elhaladó jármű levágott.

A szülők vétkeiért a gyerek is bűnhődik

Kim Dzsongun rezsimje azt is megszabja, mit szabad gondolni, és mit nem. „Nem aszerint kell cselekeded, hogy mit gondolsz, hanem aszerint, hogy mit várnak el tőled” – mondta egy filmrendező, aki 1999-ben disszidált.

Aki vétkezik, annak rokonait akár három generáción át büntetik. Vannak olyan gyerekek, akik azért születnek munkatáborban, mert a szüleiket bezárták – azok szüleinek bűneiért. „A legsúlyosabb esetekben az elítéltet a 25-ös számú táborba küldik, amelyet senki sem hagy el élve” – állítja egy disszidens, aki sokáig a 15. táborban raboskodott.

Gondolatrendőrség

Az észak-koreaiak életének minden pillanatát áthatja a propaganda és a kikényszerített ideológia. Kim Ir Szent és Kim Dzsongilt kötelező szeretni, sőt, bálványozni. Egy hónapban mindenkinek többször is el kell látogatnia a két vezető tiszteletére állított emlékművekhez, otthonában pedig képet kell róluk kifüggeszteni, amelyeket mindennap le kell tisztogatni. Kim Dzsongun uralkodása alatt a cenzúra és az élet minden aspektusának – köztük a gondolatoknak is – a szabályozása, korlátozása csak növekedett. Minden idegen befolyást, különösen a dél-koreait, szigorúan büntetnek. Tiltott tv-műsorok, filmek, zenék birtoklásáért akár életfogytiglani börtön vagy kivégzés is járhat. Egyes becslések szerint ennek ellenére az állampolgárok mintegy 8 százaléka egy héten legalább egyszer hallgat valamilyen külföldi rádióadást.

Az egyetlen megoldás a menekülés

A koronavírus-járvány ideje alatt az észak-koreai vezetés teljesen lezárta a határokat. Előtte egy évben nagyjából ezren menekültek el sikeresen az országból. 2021-ben mindössze 63-an, 2022-ben pedig 67-en hagyták el Észak-Koreát, miután a határőröknek azt a parancsot adták, hogy a menekülőkre azonnal lőjenek. Tavaly ismét emelkedésnek indult a rendkívül veszélyes útra vállalkozók száma, de 2023-ban is még csak 196-an menekültek el az országból dél-koreai források szerint. A legtöbben nem a két Koreát elválasztó demilitarizált zónán keresztül, hanem Kína felé, a Jalu-folyón átkelve próbálkoznak a téli hónapokban, amikor a folyó vagy befagy, vagy pedig – noha jéghideg a vize – sokkal gyengébb a sodrása. A menekülőnek azonban a kínai határőröket is ki kell játszaniuk, akik visszatoloncolják a disszidenseket. Biztonságban csak akkor érezhetik magukat, ha átjutottak Thaiföldre, és menedékjogot kértek az ottani dél-koreai nagykövetségen.

Ha érdekel, ki lehet Kim Dzsongun utódja, kattints ide!