emberi hülyeség alaptörvények

Amikor Carlo Cipolla az emberi hülyeség témával foglalkozott, nagy sikert arató elmélettel állt elő, és az esszét végül nemcsak hogy kiadták, de számos nyelvre lefordították és világszerte terjesztették. Ennek köszönhetően most mi is elmerülhetünk az emberi hülyeség 5 alaptörvényében.

#1 Mindig mindenki alábecsüli a környezetében élő hülyék számát.

Oké, hülye emberek léteznek, de Cipolla szerint nagy eséllyel durván alábecsüljük a számukat, ebből adódóan pedig a társadalmunkra gyakorolt hatásukat is. És bár Cipolla kijelentése, miszerint a hülye emberek számának minden eddigi becslése kevésnek bizonyult, valószínűleg erős túlzás, de mégsem szabad félvállról vennünk az elgondolást. Hiszen nem véletlen, hogy ez az alaptörvények közül az első.

Gondold végig, hány emberről gondoltad, hogy intelligens, majd jöttél rá, hogy valójában hülyén, sőt ostobán viselkedik. Ha ez sem győzött meg az első alaptörvénnyel kapcsolatban, Cipolla azt javasolja, hogy menj ki az utcára és nézd meg, hány ember akadályozza a közlekedésedet minden ok nélkül. Ha nehezített pályára vágysz, pattanj fel valamelyik tömegközlekedési eszközre.

#2 Annak a valószínűsége, hogy egy bizonyos ember hülye, teljesen független az adott ember bármely más tulajdonságától.

Cipolla a hülyeséget emberi tulajdonságnak tekintette, hasonlóan ahhoz, hogy valakinek szőke a haja vagy barna a szeme. Következésképpen minden kategória, ami alapján fel lehet osztani a társadalmat – köztük a munka és végzettség mellett például a nemi és etnikai hovatartozás – tartalmaz egy fix százaléknyi hülyét. Ahogy vannak például hülye pékek és postások, ugyanúgy vannak hülye orvosok és politikusok is. Hogy mekkora a százalékuk a társadalomban, azt nehéz megsaccolni, de Cipolla szerint nincs biztonságos hely vagy megoldás az elkerülésükre. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy ezt elfogadjuk, és megtanulunk vele együtt élni.

#3 Ostobának nevezhető az az ember, aki veszteséget okoz másnak vagy másoknak, annak ellenére, hogy ebből ő nem profitál semmit, sőt maga is veszít.

Carlo Cipolla ezt tartotta a legfontosabb törvénynek, amiről soha, semmilyen körülmények között nem érdemes megfeledkezni. Cipolla a hülyeséget nem IQ-ban, hanem a szociális készségek hiányában mérte. Úgy vélte, hogy osztályozhatók az emberek a viselkedésük alapján, a hülyék pedig azok, akik másoknak – és ezzel gyakran maguknak is – ártanak.

Cipolla úgy vélte, hogy a hülye emberek gyakran irracionális és érthetetlen módon viselkednek, de ez közel sem jelenti azt, hogy ne lennének hatással az életünkre. Épp ellenkezőleg, nagy valószínűséggel te is emlékszel azokra, akik akadályoztak, nehézségeket, frusztrációt vagy szenvedést okoztak neked. És ami még meglepőbb, hogy tették mindezt úgy, hogy ebből a világon semmi hasznuk nem származott. Cipolla szerint vannak emberek, akik logikátlan tetteikkel nemcsak más embereknek, hanem maguknak is kárt okoznak, az ilyen emberek pedig a szuperhülyék nemzetségébe tartoznak.

#4 Az intelligens emberek mindig alábecsülik a hülyék romboló erejét, és hajlamosak megfeledkezni arról, hogy nem kell az ostobákat megmenteni.

Alaptörvényeink atyja szerint a hülye emberek azért veszélyesek, mert az irracionális viselkedésük miatt az intelligens emberek számára teljesen kiszámíthatatlanok. Így a hülyék támadásai meglepik az embert, ami még nehezebbé teszi a védekezés kidolgozását. Ennek eredményeképpen,

#5 A hülye ember a legveszélyesebb ember.

Ez az előző alaptörvény logikus következménye. Cipolla elmélete szerint egy társadalom csak akkor tud fejlődni, ha a hülyék visszatartó ereje ellenére van annyi nem hülye, aki ellenszélben is képes hasznot hajtani magának és a társadalomnak. Viszont ahol már csak egálban vannak az intelligens emberek a hülyékkel, a társadalom hanyatlani kezd.

Carlo Cipolla olasz közgazdász megtanította nekünk, hogy az irónia és a józan ész elengedhetetlen a céljaink eléréséhez. Már csak egyetlen kérdés maradt: Cipolla vajon az intelligensek vagy a hülyék táborát erősítette?