Pipás Pista gyilkosság bűnügy történelem

Az 1910-es évektől kezdve különös alak járta a Szeged melletti Átokháza tanyavilágát. A rongyokba burkolózott, mosdatlan teremtmény állandóan sietett, hiszen sok helyre hívták: hasfájást, derékfájást kellett orvosolnia gyógyfüvekkel, valamint kiscsikókat és borjúkat a világra segítenie. A tanyasiak kedvelték a toprongyos „mindenest”, hiszen csak egy falásnyi ételt fogadott el szolgálataiért cserébe, valamint dohányt az örökösen égő pipájába. 

Eljön érted a Pipás!

Pipás Pista – ahogyan nevezte magát – hamarosan azonban új bevételi forrásokat talált magának. A tanyasi mulatozásokon, úgynevezett csutrikon tamburán játszott, megpróbálkozott a csempészettel is, majd „úgy döntött, gazember lesz”: hamarosan őt hívták a tanyavilág asszonyai, ha a férjüktől örökre meg akartak szabadulni. „Eljön érted a Pipás!” – fenyegették meg a családjukat sanyargató férfiakat a tanyavilág asszonyai, és a Pipás valóban eljött: egyesek szerint legalább 26-szor, de végül csak két gyilkosságot sikerült rábizonyítani. 

Iszákos férjek

Hogy a jelenség hátterét megértsük, érdemes belegondolni, milyen volt a nők helyzete az első világháborúban és az azt követő években a dél-magyarországi tanyavilágban. Mivel a férfiakat besorozták katonának, az átokházi asszonyok kénytelenek voltak megtanulni, hogyan tartsák kézben a gazdaságot, esetleg hadifoglyokkal vagy szökött katonákkal keveredtek szerelmi kapcsolatba – aminek sokszor a hadifogságból visszatért, traumatizált vagy erőszakos férj újbóli felbukkanása vetett véget. Ezek a fogságból hazatért férjek gyakran nyúltak az alkoholhoz, és terrorizálták a családjukat, bántalmazták a feleségüket és a gyerekeiket, akik nem láttak más kiutat a helyzetből, mint a gyilkosságot. A válás mint opció a tanyavilág viszonyai között ritkán merült fel.

Sonkáért ölt

A hatóságoknak sokáig nem volt gyanús a térségben a sok öngyilkosság. Tulajdonképpen egy véletlen vezetett Pipás lebukásához: a csendőröket arról értesítették, hogy egy nőt, bizonyos Német Veront egy férfi (Vér József) becipelt egy közeli tanyára. A csendőrök előálltak, Német Veron pedig elmondta, hogy három hétig ugyan valóban együtt élt a férfival, de az nem tudta eltartani, így megszakította a kapcsolatot, amit Vér József nem akart elfogadni. A nő megkérte a csendőröket, hogy kísérjék haza, és útközben mesélte el nekik a Vér Józseftől hallott történetet, miszerint egy korábban öngyilkosságnak beállított haláleset valójában gyilkosság volt: a tíz éve elhunyt Dobák Antalt Pipás Pista akasztotta fel. A nyomozás során kiderült: Pipás két segédjével együtt, Dobákné felbujtására, megölte Dobák Antalt, majd öngyilkosságnak álcázták a történteket. A gyilkosságért egy-egy sonkát, egy métermázsa búzát, valamint néhány liter bort kaptak, ráadásként Pipás Pista megörökölte Dobák tajtékpipáját is.

Búza, kukorica és a lány kiházasítása

Hamarosan egy másik halálesetet is Pipáshoz kapcsoltak a rendőrök. 1919-ben Pipás Pista egy bizonyos Börcsöknéhez költözött be, aki ötvenezer koronát fizetett neki ezért cserébe. Börcsökné azt bizonygatta Pipásnak, hogy a férje a sok ital miatt úgysem élne sokáig, és azt kérte tőle, ölje meg. A gyilkosságért cserébe búzát és kukoricát ajánlott, valamint Pipás lányának kiházasítását. Végül Börcsök egyik fiának a közreműködésével a férfit felakasztották, majd értesítették a hatóságokat az öngyilkosságról. Ezt követően Pipás egy éven át élt Börcsökéknél, és segített a gazdaság körül.

Öngyilkosságnak álcázott gyilkosság

A halálos ítéleteket tehát nem Pipás Pista, hanem sokkal inkább a családi tanács mondta ki. Pipás a végrehajtó hóhér szerepét vállalta: hurkot dobott áldozatai nyakába, majd segédei (vagy éppen a családtagok) segítségével megfojtotta. A holttestet a kamrába vagy az istállóba vitték, a helyszínt úgy rendezték el, hogy önakasztásnak tűnjön a bűncselekmény. Halotti tort ültek, Pipás megkapta a kialkudott díjat, majd másnap az özvegy bement Szegedre bejelenteni az öngyilkosságot. Nem tudni, hány öngyilkosságnak álcázott gyilkosságban működött közre Pipás, a hatóságok az említett két esetet, Börcsök és Dobák halálát látták bizonyítva, de a nagy médiavisszhangot kiváltott tárgyalás közben névtelen levelek érkeztek a hatóságokhoz, amelyekben további gyilkosságokkal, tanyák felégetésével és idős asszonyok megölésével is megvádolták Pipás Pistát, ám ezekre a vizsgálat végül semmilyen bizonyítékot nem talált.

Meghal, ha víz éri a testét

Pipást a határ menti Tompán fogták el, egy idős házaspár tanyáján élt és dolgozott. A nyomozás során nem tudta pontosan megmondani, mikor született. A legenda szerint a vizsgálati fogság során

Pipás ellenállt, azt állította, hogy olyan betegsége van, hogy meghal, ha víz éri a testét. Végül az orvos megvizsgálta, és ekkor derül ki, hogy az őrizetes valójában nem Rieger Pál, hanem Rieger Pálné, született Fődi Viktória. 

Ennek ellentmond az az információ, miszerint a tanyavilágban ismert volt, hogy Pipás Pista (vagy Pipás Viktor, ahogy szintén nevezték) valójában nő. Ember Judit 1983-ban készített dokumentumfilmet, amelyben megszólaltatja a történet még élő szereplőit. Egyikük a következőképpen emlékszik vissza Pipás Pista alakjára:

„A Pipás szamaras kordén hordta az irtást meg a vesszőket. Féltünk tőle. Ha hallottuk, hogy jön, már bújtunk is. De azért lestük, hogy mit csinál. – És mit csinált? – Hajtotta a szamarat és pipázott. Úgy kellett szólítani, Pista bácsi, de kendő volt a fején. – Miért féltek tőle? – Hogy férfi. – Más férfitől is féltek? – Más férfi nem volt nő.”

Káromkodott, mint egy kocsis

Fődi Viktória valószínűleg 1886-ban született a Szeged környéki tanyavilágban, nehéz körülmények közé. Alkoholista apja rendszeresen bántalmazta, majd tizenhárom évesen cselédnek (más források szerint pásztornak) szegődött a felvidéki Turócszentmártonba, ahol a részeg gazda éjszakára magához hívatta, és megerőszakolta. (Egyesek szerint gyermeke is született.) Az írástudatlan nőt tizenhét évesen férjhez adták a nála harminc évvel idősebb Rieger Pálhoz. Boldogtalan volt ez a házasság: hat gyermekük született, akik közül mindössze egy maradt életben. Elköltözött a férjétől, egy nagyszüleitől örökölt tanyán élt. Nagy testi erejéről volt híres a környéken, a helyi Kutyakaparó Csárdában állítólag külön asztala volt, és a legenda szerint sok férfit egy kézzel a földhöz vágott. Férfiruhát hordott, és férfimunkákat vállalt, férfi módra kaszált, mulatott és káromkodott. Pipázni állítólag gyerekkorában kezdett, egy bizonyos „süly” nevű betegség gyógyítása céljából.

Miért élt férfiként?

Miért válthatott nemet Rieger Pálné Fődi Viktória? Több magyarázat is kívánkozik erre. A biológiailag nőnek születő, de férfiként élő nő létező jelenség volt a Balkánon már az 1800-as évektől kezdve – egy ilyen történetet mesél el az 1991-es Virgina című jugoszláv film is. Fődi Viktóriát traumák érhették fiatalkorában és házas nőként is, és talán úgy érezhette: nagyobb biztonságban van, ha férfiként él, nem pedig egyedülálló nőként. Elképzelhető, hogy a nők felé támasztott társadalmi elvárások helyett a mulatozás, a szabadabb élet lehetősége vonzotta. Az is bizonyos, hogy férfiként élve több fizikai munkához jutott, így könnyebben eltarthatta magát – még gyilkosságok nélkül is –, mint ha cselédnek szegődött volna. Pipás ugyanakkor a férfi-női lét határán helyezkedett el: Ember Judit dokumentumfilmjéből tudjuk, hogy öltözködésében is vegyítette a férfias és a nőies elemeket: szoknyát hordott báránykucsmával és zakóval, és a tanyasiak sejtették is róla, hogy valójában nő. „Nagy kurva volt a Viktor… A muszka foglyok mind hozzá jártak. Hívtak engem is. Gyere, papa, mennyünk Pipányi. Ment a rosseb, akikhez ük jártak. Szép volt. Nagy fara volt. Nadrágban is látszott, hogy asszony, nem ember” – emlékezik vissza rá a film egyik megszólalója.

Igazságtevő vagy bérgyilkos?

A hatóságok végül úgy határoztak, hogy biológiai nemének megfelelően kezelik a bérgyilkost. Női fegyencruhában, kendővel a fején hallgatta végig a tárgyalást, amelynek során halálra ítélték, Dobáknét és Börcsöknét pedig életfogytiglanra. Pipásból a népi folklór egyfajta „igazságtevőt” kreált, aki a kiszolgáltatott, férjük által sanyargatott nők sérelmeit torolta meg, noha valószínűleg nem együttérzésből, hanem anyagi haszonszerzés reményében gyilkolt. Pipás ítéletét végül a kormányzó Horthy Miklós életfogytiglanra enyhítette: a Kozma utcai gyűjtőfogházban halt meg 1940-ben.