„Oh!
Csak ez az egy szó fejezheti ki elragadtatásomat.
A színeket játszó szökőkút... oh! … a korzón fel s alá hullámzó elegáns nép... oh!... s mindenek felett Edison csodálatos találmánya!... Igaz, hisz erről nem is olvastál az újságban! Tudod, ez olyan különös gép, hogy tíz krajczárért az uraknak bajuszpedrőt, a hölgyeknek pedig czukorkákat dob ki. Te azt hiszed, hogy ez mese? Nos, hát ez igaz.”
A fenti idézet egy kitalált, kissé szatirikus levélből származik, amelyet Málnássy Linka úrhölgy írt a barátnőjéhez, miután családjával Budapestre utazott, hogy megtekintse a nagyszabású millenniumi kiállítást. A levél – amit A Hét tett közzé – kifigurázza a család „megpróbáltatásait”, a zsúfolt tömegközlekedéstől kezdve az aranyáron kiadott szobákon át a budapesti vendéglőkben átélt élményekig. De milyen volt, hogy zajlott valójában a millennium Budapesten, 1896-ban?
Miért éppen 896?
A honfoglalás eredeti, pontos időpontját senki nem tudta teljes bizonyossággal, mégis illett valamilyen konkrét dátumhoz kötni. A magyar kormány ezért 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémiához fordult, amely szintén nem vállalta a felelősséget, hogy egy konkrét évet kijelöljön, inkább így fogalmaztak: „Teljesen kétségtelen tény gyanánt az adatok tömkelegéből csak az bontakozik ki, hogy 888 előtt a mai magyarok hazánk területén nem telepedtek meg, és 900-ban mai hazánk területének elfoglalása be volt fejezve, a magyar állam meg volt alapítva”. A kormánynak kellett tehát döntenie a pontos évszámot illetően, és ők 895-öt választották – gondolván, hogy három év elegendő lesz arra, hogy felkészüljenek a nagyszabású esemény megünneplésére. Végül azonban, hogy minden időre elkészülhessen, az időpontot módosították egy évvel – így került a köztudatba 896 mint a honfoglalás időpontja, és 1896 mint a millennium éve.
Az új Budapest
A millenniumra nemcsak számtalan új épület készült el, de nagyszabású ünnepségsorozatok és kiállítások kísérték, és országszerte létrehoztak 400 népiskolát is. A mai Budapest arculatát meghatározó épületek közül ekkorra készült el – többek között – a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum, a Vígszínház, a Statisztikai Hivatal, vagy éppen olyan, magántőkéből finanszírozott emblematikus épületek, mint a Nemzeti Szálló vagy a Royal Szálló a Nagykörúton. A Kisföldalatti és a Ferenc József-híd (ma: Szabadság híd) átadását is a millenniumra időzítették, de a köztereken bevezetett villanyvilágítás és több kórház átadása is a millennium előtt tisztelgett. De akkor is megesett, hogy a beruházások nem készültek el határidőre: a Parlament épületét csak 1904-ben fejezték be, a Hősök terének átadása pedig egészen az 1920-as évekre csúszott.
Ferenc József és Erzsébet is jelen volt
1895 szilveszterének éjszakáján a millennium évét egyszerre felzúgó harangok köszöntötték. Ami a rendezvényeket illeti, 1896. május 2-án nagyszabású kiállítás nyílt meg a Városligetben, ahová már természetesen a kisföldalattival utazhattak az érdeklődők. Az ünnepélyes megnyitóra Ferenc József és Erzsébet királyné is a fővárosba érkezett, a házakat nemzeti színű zászlókkal és drapériákkal borították, az utcán pedig tömegek várták, hogy megpillanthassák a királyi család tagjait szállító hintókat.
A következő napok sem teltek eseménytelenül: május 3-án a Mátyás-templomban tartott hálaadó misén megjelent az ország színe-java, a legrangosabb arisztokrata családok és a nagykövetek. Május 5-én a Vérmezőn 17 000 (!) katona díszszemléje következett, június 6-án pedig a Szent Koronát ünnepélyesen a Mátyás-templomba vitték a királyi palotából.
De volt díszelőadás az Operában, lovasjáték, tornaverseny, kerékpárverseny, dalosünnep, tenyészló-vásár és még ki tudja, mi minden.
A millenniumi kiállítás
A májustól októberig nyitva tartó millenniumi kiállítást félmillióan látták: a történelmi és a korabeli Magyarország jellegzetességeit 240 fából készült pavilonban mutatták be. A történelmi szakasz ékköve az Alpár Ignác tervei alapján emelt Vajdahunyad vára volt – a ma is látható változat már a második, hiszen az eredeti fából készült, és az ünnepségsorozat után elbontották. A jelenkort bemutató kiállításon pedig Magyarország művészetéről, oktatásáról, egészségügyéről, kereskedelméről, néprajzáról stb. informálódhattak az érdeklődők. De megtekinthették a Feszty-körképet vagy éppen hőlégballonnal 500 méter magasból vehették szemügyre a várost.
A képre kattintva galéria nyílik!
Pezsgős pavilonok várták a látogatókat
A szervezők gondoltak a kispénzű, vidékről érkező látogatókra is: néhány iskolában ideiglenes szállásokat rendeztek be, 32, 50 és 70 krajcáros kategóriában. A kultúrától megfáradt látogatók a vendéglátóipari egységekben pihenhettek meg, és ezekből sem volt hiány: „Öt sörház vendéglővel, egy finom étterem (francia vendéglő), két vendéglő, öt csárda, két czukrászda, melyek közül Kugler H. utóda Gerbeaud Emil cukrászdája a régi kibővített királypavillonban volt elhelyezve, öt kávéház buffet-vel, három tejcsarnok, két borkóstoló csarnok és hét pezsgőpavillon”. Aki pedig még mulatni is vágyott, a szomszédos Ős Budavárában megtehette – ennek a történetét itt írtuk meg. (Borítókép: Millenniumi kiállítás: a Hubert pezsgógyár tagjai a pavilonjuk előtt. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
