Az idők változásával eltűnnek korábban mindennapinak számító szokások, praktikák, az utókor szemében pedig különösnek tűnnek fel az egykor természetesnek vett dolgok. A Ranker listája összegyűjtött néhány szokást, melyek a középkorban mindennaposak voltak, ma viszont már igen bizarrnak és megmosolyogtatónak hatnak.
Eladták a vizeletüket
Az emberi vizelet a benne lévő kémiai anyagoknak köszönhetően számos praktikus célra felhasználható: remek ruhatisztító, de a szövetek festésére és bőrök cserzéséhez is kiválóan lehet hasznosítani. Már a rómaiak is felismerték a pisi értékét, de a középkorban vált igazán keresett árucikké: háztartások, kolostorok, fogadók és egyéb közösségi intézmények gyakran összegyűjtötték az ott élők vagy a vendégek közösen termelt vizeletét és jó pénzért eladták a helyi tímárnak. Más okból is nagyra tartották a pisit a középkorban: az orvosok már akkor rájöttek, hogy a vizeletből következtetni lehet bizonyos betegségekre. Ez akkoriban persze még csak érzékszervi vizsgálatot jelentett: a fény felé tartották a vizeletet tartalmazó üvegcsét, és a látványból következtettek a probléma jellegére.
Külön szolga őrizte az illemhelyet
A késő középkorban, valószínűleg VII. Henrik angol király példáját követve terjedt el a szokás, hogy az uralkodók és a vagyonosabb családok külön szolgát alkalmazzanak a mellékhelyiségek rendben tartására és uruk-parancsolójuk székletminőségének ellenőrzésére. A középkori „vécés bácsik” – a pozíciót mindig férfi szolgák látták el – a háztartás fontos és megbecsült tagjának számítottak: nem csak az illemhely makulátlansága múlott rajtuk, az ő feladatuk volt jelenteni a család orvosának, ha az úr széklete folyósabb vagy éppen keményebb a szokásosnál, vagy bármilyen más furcsaságot mutat. Később, a 16–17. században bővült a feladatkörük, és rájuk bízták a királyi hálószoba gondozását is.
![Érvágás a középkorban.](http://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3816/38167/381674/38167447_3d918908b46bce70d04153cb17aa42e0_wm.jpg)
A borbélyok végezték a sebészi munkát
A középkori borbélyok nem csak kuncsaftjaik haját és szakállát gondozták: gyakran orvosi feladatokat kellett ellátniuk. Hozzájuk jártak eret vágatni, fogat húzatni az emberek, beöntésért vagy azért, hogy megszabaduljanak a húgykőtől. Sőt, sokszor a sebészi beavatkozásokat, például a végtagok amputációját is ők végezték, az orvosok ugyanis megalázónak és rémisztőnek gondolták az efféle munkát. Ódzkodásuknak volt is némi alapja, a borbélyok ugyanis bárminemű érzéstelenítés nélkül végezték áldásos tevékenységüket.
A ruhák színe a társadalmi pozícióról árulkodott
Napjainkban is rengeteget elárul valakiről az öltözködése, a középkorban viszont már a ruha színéből és anyagából tudni lehetett, hogy az illető milyen státuszt foglal el a közösségben, illetve mi a hivatása. A 15. századi Angliában rendelet mondta ki, hogy kizárólag a nemesek viselhetnek bársonyt, az egyetemet végzett tudós doktorok pedig a 14. századtól bíborszínű ruhában voltak kötelesek nyilvánosan megjelenni, míg Franciaországban a gyógyítással foglalkozó orvosok számára a jó minőségű, lila öltözet volt törvényileg előírva. A legtöbb országban külön törvény szabályozta a prostituáltak ruházatát – mit szabad és mit nem szabad viselniük –, hogy már ránézésre felismerhessék és megkülönböztethessék őket a tisztes polgárasszonyoktól.
Mindenki alkoholizált
A középkori életmóddal kapcsolatos egyik legismertebb mítosz, miszerint a városlakóknak olyan kevés hozzáférésük volt a tiszta vízhez, hogy inkább sört és bort ittak helyette. Ugyan ezt a legendát már sokan megcáfolták, tény, hogy a szeszes italok fogyasztása legalább annyira mindennapos és gyakori volt, mint a vízivás. A nemesektől a parasztokon át a szerzetesekig a társadalom minden rétege előszeretettel sörözött vagy borozott, beleértve a gyerekeket is. Az italok gyakran nemcsak az emberek folyadék-, de napi kalóriabevitelét is fedezték. A szertartásos és gyógyászati célokra is használt bor inkább az előkelőbb rétegek kiváltsága volt, az alsóbb osztályok sörrel koccintottak nap mint nap.
A házastársak párbajjal intézték el vitás ügyeiket
Különköltözés, válási hercehurca, gyerektartási per? Ugyan! A középkori Németországban sokkal egyszerűbben oldották meg súlyosabb vitáikat a házaspárok: a felek formálisan megküzdöttek egymással az erre a célra létrehozott ringben. A küzdelem egyedi szabályok szerint zajlott, melyek célja a férfiak és a nők közötti erőkülönbség kiegyenlítése volt: a férjek egy földbe vájt lyukban álltak, az egyik kezüket hátrakötötték, míg a másikban egy botot tartottak, ezzel védekeztek, miközben szabadon mozgó feleségük egy zsákba vagy vászonba bugyolált kővel vagy széndarabbal ütötte őket. Ha a férj hozzáért a lyuk széléhez, köteles volt három botja közül az egyiket átadni a bírónak – tehát ha nem vigyázott eléggé, könnyen védtelen maradt. A párbaj akkor ért véget, ha az egyik fél súlyos sérülést szenvedett és képtelen volt folytatni a küzdelmet, vagy könyörögve feladta a harcot, a vitás ügyben pedig hivatalosan a győztes igazát ismerték el. Bár az is gyakran előfordult, hogy valamelyik fél életét vesztette a harc során és így az egész disputa értelmetlenné vált.
![Az ominózus házastársi párviadal.](http://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3816/38167/381674/38167449_c28107d6b5504fa169018baeca590d1a_wm.jpg)
Az egész család együtt aludt
A középkorban bevett szokás volt, hogy nemcsak a házastársak, de a család összes tagja egy ágyban aludt. Erre több okból volt szükség: az alacsonyabb néposztályok otthonai igen szűkösek voltak, nem fért volna el több ágy, de a hideg és az esetleges tolvajok, behatolók ellen is remekül védték egymást a közösen alvó családtagok. A korabeli ágyak ennek megfelelően szélesek voltak és jól megtömték őket szalmával, hogy minél többeknek biztosíthassanak kényelmes fekvőhelyet. Nem csak a szükség, olykor a jó viszony érdekében is aludtak együtt emberek: a királyok olykor meghívták maguk mellé ágyukba leghűségesebb nemeseiket, Oroszlánszívű Richárd angol és II. Fülöp Ágost francia király pedig diplomáciai okokból, a közös jó szándék kinyilvánítása érdekében osztották meg egymással ágyukat.
Állatokat cibáltak bíróság elé
A bűnösöket bíróság elé állították és elítélték tetteikért – ez nemcsak a kétlábú, de a négylábú bűnelkövetőkre is ugyanúgy vonatkozott. A középkori Európában – főként Franciaországban – bevett szokás volt disznókat, patkányokat és más állatokat hivatalos, törvényes keretek között megbüntetni, ha azok kárt tettek gazdájuk tulajdonában, megdézsmálták az élelmet vagy embereket bántottak. A vádlottak ügyét a bíróság alaposan meghallgatta, megvizsgálta, és ha bűnösnek találták, leggyakrabban halálos ítélet várt a szerencsétlen jószágra: felakasztották vagy elégették.
Kivégzés nagyközönség előtt
A nyilvános kivégzések – leggyakrabban akasztás, lefejezés vagy felnégyelés – nagyobb közönséget vonzottak a középkorban, mint napjainkban a legnépszerűbb sportesemények. Az összesereglett nép hangosan kiabált, szidta a bűnöst és örvendezett, amikor lesújtott a bakó vagy megfulladt az elítélt. A mai szemmel bizarr és véres látványosságnak társadalmi haszna volt: a nép első kézből, a saját szemével láthatta, milyen sors vár azokra, akik megszegik a törvényt, ezért jobban igyekezett betartani a szabályokat. Európában a kivégzéseket csak a 18–19. század fordulójától kezdve tartották zárt körülmények között.
Karddal az oldalukon sétáltak
A nők hagyományosan, a protokoll szerint máig párjuk jobb oldalán sétálnak. Ennek oka, hogy a balon a férfiak a római kortól kezdve kardjukat hordták, melyet így könnyebb volt kirántaniuk (feltéve, ha jobbkezesek voltak). De miért sétáltak a férfiak karddal az oldalukon a mindennapok során? A személyes védelem mellett az ok a státuszszimbólumokban keresendő: a kard ugyanis igen drága holminak számított a középkorban, gyakran többhavi bérnek megfelelő összeget kellett összekuporgatni, mire valaki vásárolhatott magának egyet. Így ha egy illető kardot hordott magánál, azt jelezte, jelentős vagyonnal és társadalmi státusszal rendelkezik.
![Két szakaszban aludtak az emberek.](http://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/3816/38167/381674/38167451_e21b2e0442683c237ae951386436dbaf_wm.jpg)
Felkeltek az éjszaka közepén
Manapság az emberek többsége hét-nyolc órát alszik egyhuzamban, a középkorban azonban teljesen mások voltak az alvási szokások: az emberek naplementekor ágyba bújtak, szundítottak néhány órát, majd felébredtek, ettek-ittak, beszélgettek, házimunkát végeztek vagy dolgoztak, egy-két órával később pedig visszafeküdtek és tovább aludtak reggelig.
A közösség együtt lépett a bűnnel szemben
A hivatásos rendőrség megszületése előtt a polgároknak maguknak kellett gondoskodniuk a rend fenntartásáról, ami gyakran közös erőfeszítést igényelt. Amikor bűneset történt, riadót fújtak a közösségben, ekkor mindenkinek együttes feladata volt kézre keríteni a tettest. A középkori közösségekben dívott a „mindenki mindenkiért” elv, Angliában például tíz férfiból álló csoportokat szerveztek, melyek tagjai kölcsönösen és kötelező jelleggel feleltek egymás tetteiért. Ha például valamelyikük lopott vagy elfelejtett adót fizetni, a tíz polgárt együttes felelősség terhelte a kihágásért.
Kiközösítették a bűnösöket
A vétkeseket büntetésképp gyakran kiközösítették az egyházból és a társadalomból, ami vagyonuk elkobzásával, illetve polgári és emberi jogaik megszűnésével volt egyenlő. A kiközösített embereket nem védte a törvény, bárki szabadon kirabolhatta, bántalmazhatta, akár meg is ölhette őket, sőt a polgároknak kötelességük volt minél keményebben bánni a jogilag vadállati szintre züllesztett személyekkel. A kiközösítés nem örök életre szólt, de visszavonásához az kellett, hogy egy másik illető könyörögjön kegyelemért az érintett számára. A középkori Izlandon több fokozata volt a kiközösítésnek az ítélet súlyosságától függően: egyesek ideiglenes kiközösítéssel megúszták, míg mások életfogytig tartó jogfosztottságra lettek kárhoztatva.
![](https://kep.index.hu/1/0/5745/57454/574548/57454875_b252945c3edff78029d100d12850877a_wm.jpg)
Kutyabarátok készüljetek!
Jön a Dogz, az év legnagyobb kutyás fesztiválja! Falkasétákkal, állatorvosi tanácsadással, kutyás bemutatókkal, kutya&gazdi fotózással és sok más ingyenes programmal várunk szeptember 7-én a Városligeti Nagyréten.
Váltsatok jegyet a DOGZ fesztivál színpad izgalmas előadásaira is!
hirdetés