bika Sanfermin spanyol ünnep

A 2022-es Sanfermín ma véget ér Spanyolország északi részén. Az egyhetes ünnepségsorozat minden évben kétségtelenül legizgalmasabb momentumai az encierrónak nevezett reggeli bikafuttatások. A veszélytelennek távolról sem nevezhető esemény alkalmával jellemzően fiatal férfiak, fehér nadrágban, fehér ingben és piros kendőcskével a nyakukon bekészülnek a város bizonyos keskeny és kevésbé keskeny utcácskáinak macskakövén, és várják a kora reggeli órákban eldördülő jelzőpisztoly hangját. Ez az a jel, amelyre egy karám kapui kinyílnak, és onnan kiszabadulnak az ott várakozó, egyébként a hagyományról nem sokat tudó, többmázsás állatok, amelyek előtt ezek az ifjak aztán fejvesztve szaladnak toronyiránt.

Miről szól pontosan a Sanfermín?

A bikák aztán a nyakukba kötött kolompokkal kényszerűen szaladni kezdenek, a házak által határolt utcákon jobbára egy irányba, az orruk után. 

Nem ez az egyetlen módja, ahogy balesetet szenvedhetnek a résztvevők: a bikák előtt felgyülemlett tömegek között már olyankor is szokott sérülés történni, amikor a 8-10-12 bika még gyanútlanul várakozik a karám magányában.

A sűrű tömeget képező „mozó”-k, vagyis fiatalok viszont már akkor képesek tülekedni, nyomakodni, egymást ellökni, falhoz passzírozni vagy összetaposni. Amikor aztán a helyzetet a több száz kilós állatok is súlyosbítják, amelyek gyakran nehezen veszik be viszonylag nagy sebesség mellett az utca csúszós kövein az élesebb kanyarokat, bizony elpotyognak, és sokszor maguk alá sodornak párat a futkározó kedvű ifjakból is. Van, hogy azok maguktól, a tömeg sodrában taszítódnak az út szélére, ahol aztán a falra kenve vagy a sarokba préselődve végzik. És persze van az, amikor egyszerűen felöklelik szarvukkal, feltehetően egyébként kétségbeesésükben vagy félelmükben, az útjukba keveredő embereket.

A spanyol ünnep tények és számok tükrében

• Idén, a legnagyobb tömeget megmozgató szombati encierrón három embert sebzett meg bika a szarvával, és másik öt embert kellett kórházba szállítani zúzódások miatt.
• Amióta feljegyzések készülnek az encierro statisztikáiról, összesen 16 halálos áldozatot követelt a szokatlan hagyomány.
• Az első, egy 21 éves fiatalember 1910-ben annyira össze lett taposva és préselve a futam végét jelentő Bikaviadal Aréna bejáratánál, hogy számos sérülést szerzett, legyengült állapota pedig később tuberkolózishoz vezetett, ami következő év januárjában halálát okozta. Mivel a tragédia csak jóval a júliusi események után következett be, sokáig őt nem tartották számon az áldozatok között.

• 1924-ben egy 22 éves, 1927-ben pedig egy 34 éves férfit öklelt halálra szarvával a rohanó bikaménes egy-egy példánya.
• 1935-ben egy 29 éves fiatal addig játszott a tűzzel, míg az életével fizetett vakmerőségéért. Az aréna bejáratában hergelni kezdett egy bikát, ami egyébként szigorúan tilos, s a felbőszült állat végül halálos döfést mért provokátorára.
• 1947. július 10-a a Sanfermínek egyik legsötétebb napja, amikor is egy futam során 2 ember is halálos bikaszarvöklelés következtében halálát lelte.
• 1980. július 13-a a másik fekete napja a hagyománynak, ekkor is két huszonéves végezte bika szarva által.
• Utoljára halálos áldozattal a 2009-es encierro járt. A fiatalember súlyos nyaksérüléssel kórházba szállították, de a sebészeti beavatkozás sem tudott már rajta segíteni.

Az egészben a legdurvább az, hogy egy-egy ilyen futam nem tart tovább 2,5- 3 percnél. Igen, összesen, és nem elírás! Vagyis 90 másodperc alatt bőven lezajlik az egész, amiért ez a nagy felhajtás és áldozat.

Ezek után furcsán hangzik, de ez a bikafuttatás a minden életkorú és minden nemű résztvevőnek egyébként kellemes és valódi szórakozást (is) nyújtó Sanfermín fesztiválnak csak egy „apró szelete”, bár kétségkívül a legtöbb adrenalint megmozgató momentuma.

A spanyoloknak réges-régen becsípődött a bikákkal való civakodás évszázados hagyománya, de a Sanfermín nem tévesztendő össze az erre a célra kijelölt bikaviadal-arénákban tavasztól őszig rendezett bikaviadalokkal, már ahol legalábbis ezeket még egyelőre nem tiltották be.