barbara beakeland vérfertőzés milliomosfeleség

Családi tragédiák és modellkarrier

Az 1921-ben, a Massachusetts állambeli Cambridge-ben született Barbara Daly tízéves volt, amikor édesapja szén-monoxid-mérgezéssel, önkezével vetett véget az életének, úgy intézve, hogy balesetnek tűnjön, és a család jelentős összegű kártérítést kaphasson a biztosítótól. Édesanyja ekkor már több ideg-összeroppanáson is túl volt; az asszony érzékeny, hisztériára hajlamos természetét lánya is megörökölte, aki felnőttként gyakran kapott dührohamokat, és igyekezett érzelmi kitörésekkel manipulálni másokat. Egyesek szerint mind az anyát, mind lányát – aki élete nagy részében pszichiáterhez járt – skizofréniával kezelték, a súlyos mentális betegség azonban akkoriban társadalmi tabunak számított, ezért titokban maradt a nyilvánosság előtt.

A családfő halála után az özvegy édesanya és lánya New Yorkba költöztek, ahol a kivételesen csinos Barbarára felfigyeltek a fényképészek: miután egy szépségversenyen beválasztották a város 10 legszebb lánya közé, keresett fotómodell lett, aki számos magazin, köztük a Vogue és a Harper’s Bazaar címlapján mosolygott vissza az olvasókra. A modellszakmában elért sikereken felbuzdulva Barbara Hollywoodba utazott, hogy színésznői babérokra törjön, álma azonban gyorsan meghiúsult, mivel egyik filmstúdió sem kívánta őt leszerződtetni, az álomgyárba tett kiruccanás mégsem bizonyult eredménytelennek.

Los Angeles-i tartózkodása idején Barbara megismerkedett egy másik fiatal színésznőaspiránssal, Cornelia „Dickie” Beakelanddel, akivel hamar jó barátnők lettek, Cornelia pedig bemutatta őt bátyjának, a kanadai légierőnél szolgáló (hiszen ekkor javában dúlt a második világháború) Brooksnak. Brooks és Cornelia Beakeland igazi aranyifjúk voltak: nagyapjuk, a belga születésű feltaláló, Leo Beakeland az amerikai műanyagipar atyjának számított, akinek vagyonából az egész család felhőtlen luxuséletet élhetett.

Hazugsággal kényszerítette házasságra a milliomoscsemetét

A csinos modell-lány szépségével és tűzrőlpattant természetével hamar levette a lábáról a műanyag-dinasztia jóképű sarját, és úgy döntött, nem hagy veszni egy ilyen ígéretes lehetőséget: azt hazudta Brooksnak, hogy teherbe esett, ezért a fiatalember – aki amúgy nem igazán szerette volna elkötelezni magát – kénytelen volt őt oltár elé vezetni. Röviddel az esküvő után Barbara tényleg várandós lett, és 1946-ban megszületett a pár egyetlen gyermeke, Antony, akit édesanyja rendkívüli ragaszkodással, pénzt és időt nem sajnálva nevelt, egészen kiskorától azt sulykolta a fiúba, hogy különleges csodagyerek.

A Beakeland házaspár New York egyik legelegánsabb részén, a Felső East Side-on telepedett le, ahol aktív tagjai lettek a nagyváros pezsgő társasági életének: luxuspartikon, elegáns vacsorákon múlatták idejüket, közeli barátságot ápoltak többek között a sztár drámaíróval, Tennessee Williamsszel és a visszavonult színésznővel, Greta Garbóval. Kapcsolatuk azonban nem volt felhőtlen, Brooks és Barbara között gyakran súlyos viták, összecsapások játszódtak le, a pár mindkét tagja rendszeresen folytatott házasságtörő viszonyokat, a helyzetet pedig súlyosbította a nő depresszióra (egyesek szerint skizofréniára, lásd fentebb) hajlamos, erőszakos és érzelmileg manipulatív természete, valamint egyre súlyosbodó alkoholfüggősége.

A házaspár nyaranta beutazta Európát, Angliában, Olaszországban és Franciaországban töltötte az időt, luxusban és illusztris vendégek társaságában. 1960 nyarán Párizsban Brooks összeszűrte a levet egy angol diplomata nála 15 évvel fiatalabb lányával, és bejelentette, felbontja a házasságát, és eljegyzi új szerelmét: Barbara a bejelentés hallatán megfenyegette a férjét, hogy öngyilkosságot követ el, a férfi végül kényszerűen szakított ifjú szerelmével, és felesége mellett maradt.

Hiába próbálta „kigyógyítani” fiát a melegségből

Néhány évvel később a család Svájcban és Spanyolországban tartózkodott, amikor a húszéves, festőművésznek készülő Antony megismerkedett az ausztrál, magát biszexuálisnak valló Jake Cooperrel; a férfi és a fiatalember között hamarosan szerelmi kapcsolat bontakozott ki. Egy alkalommal Cooper és az ifjú Beakeland sarj Spanyolországból Marokkóba utaztak, hogy illegális (és akkoriban igen divatos) hallucinogén drogokhoz jussanak: amikor Barbara tudomást szerzett az ügyről, autóval indult a fiáért, hogy visszavigye Svájcba, a francia határon azonban letartóztatták őket, mivel Antonynak nem volt érvényes útlevele, néhány éjszakát anya és fia közösen a rácsok mögött töltött.

A labilis természetű édesanyát megdöbbentette és lesújtotta, hogy imádott fia a lányok helyett más férfiak társaságát keresi, ezért úgy döntött, mindenáron „kigyógyítja” őt a „homoszexuális elfajzásból”: összehozta Antonyt egy csinos svájci lánnyal, Sylvie-vel, a fiú azonban semmilyen különösebb érdeklődést nem mutatott a hölgy irányában. Az idősebb Mr. Beakelandet annál inkább elbűvölték Sylvie bájai: a családfő és a fiának szánt lány között viszony szövődött, mire Barbara ismét öngyilkossággal kezdett fenyegetőzni. Brooks ekkor már nem adta meg magát, elege volt felesége kiszámíthatatlan, erőszakos természetéből és széthulló családja végeláthatatlan problémáiból: beadta a válókeresetet, és 1968-ban a milliomos házaspár útjai végleg szétváltak.

A válási procedúra idején az egyre súlyosabb paranoiával és depresszióval küzdő Barbara valóban megpróbált önkezével véget vetni az életének, egyik barátnője azonban időben közbelépett, és megmentette az életét. A szakítást követően anya és fia Londonba költöztek, ahol az asszony egy galériatulajdonosnak, Samuel Adams Greennek kezdett udvarolni, azonban miután a férfi lesújtó véleményt alkotott Antony festményeiről, a kapcsolatnak vége szakadt, bár Barbara később is reménytelenül próbálta hajszolni Green szerelmét.

Megkéselte az anyját, majd kínai kaját rendelt

Mivel továbbra sem nyugodott bele, hogy fia meleg, az elkeseredett anya radikálisabb lépésekre szánta el magát: prostituáltakat bérelt fel, hogy avassák be Antonyt a férfi-női szexualitás rejtelmeibe, de ez sem vezetett sehová. Végül Barbara úgy döntött, az egyetlen megoldás, ha ő maga mutatja meg a fiatalembernek, milyen örömöket nyújt a nőkkel való intim viszony, és testi kapcsolatba kezdett a saját fiával, többször akarata ellenére szexre kényszerítve őt.

A mérgező, erőszakos és vérfertőző anya-fia viszony hamar kikezdte Antony mentális egészségét, akin anyjához és nagyanyjához hasonlóan a skizofrénia és a depresszió jelei kezdtek mutatkozni: egy alkalommal a fiatalember szándékosan a forgalom elé lökte édesanyját a nyüzsgő londoni utcán, aki azonban a szerencsének köszönhetően ismét megmenekült a haláltól. Az Antonyt kezelő pszichiáter arra figyelmeztette Barbarát, a fia az életére törhet, ő azonban elhessegette a baljós feltételezést, hiszen „Tony imádja őt, és sohasem lenne képes ilyesmire”.

Az asszony azonban alaposan elszámította magát: 1972. november 17-én este londoni luxuslakásuk konyhájában Antony hirtelen felindulásból felkapott egy konyhakést, és szíven szúrta 51 éves édesanyját, aki a helyszínen azonnal életét vesztette. A kiérkező rendőrök a férfit nyugodt állapotban találták – éppen kínai kaját rendelt telefonon –, úgy tűnt, mintha teljesen kizárta volna tudatából a tényt, hogy nem sokkal korábban meggyilkolta édesanyját, aki vérbe fagyba fekszik a padlón. A bíróságon Antony bűnösnek vallotta magát, a szakértők azonban nem beszámíthatónak minősítették, ezért börtön helyett elmegyógyintézetbe utalták határozatlan időre, ahonnét a család és befolyásos barátaik nyomására 1980-ban, 33 éves korában szabadon engedték.

Papírzacskóval ölte meg magát a börtönben

Szabadulása után Antony 87 éves anyai nagyanyjához költözött New Yorkba, azonban mindössze 6 nappal megérkezése után az idős asszonyra is késsel rontott, állítólag azért, mert amaz neheztelte unokája homoszexualitását. Az incidenst követően Antonyt ismét letartóztatták, ezúttal nem úszta meg a börtönt: a híresen szigorú Rikers-szigeti fegyházba került, ahol egy pszichiáter szakértőkből álló csapat folyamatos vizsgálat alatt tartotta.

Nyolc hónappal később, 1981 márciusában a férfi vizsgálóbizottság színe elé került volna, akik eldöntik, a börtönben maradjon-e, azonban a meghallgatás reggelén holtan találtak rá cellájában, egy papírzacskóval a fején. A halottkém kizárta az idegenkezűséget, a vizsgálat szerint Antony öngyilkos lett, megfullasztotta magát – így ért véget a Daly-Beakeland család három generáción átnyúló tragédiáinak sorozata.