amerika legfiatalabb halálraítéltje

Már 6 évesen majdnem megölte egy társát

Hannah Ocuish 1774-ben látta meg a napvilágot Connecticut brit gyarmaton, a New London városhoz közeli Groton településen; édesanyja a pequot indián törzshöz tartozott, míg apja fehér telepes volt, aki nem sokkal a lány születése után örökre otthagyta a családot, és kiléte ezért homályba vész. A lányát egyedül nevelő anya súlyos alkoholizmussal küzdött és nem törődött túlságosan Hannah-val és két évvel idősebb bátyjával, gyakran hónapokra lelépett, magára hagyta vagy alkalmi nevelőszülőkhöz küldte a kicsiket.

A félvér gyerekeket mind a telepesek, mind az őslakosok megvetették, a kezdetektől állandó kiközösítésben volt részük, és mivel édesanyjuk dolgozni sem volt igazán hajlandó, súlyos nélkülözésben nőttek fel, gyakran éheztek. A későbbi vizsgálatok Hannah esetében szellemi visszamaradást is megállapítottak, a lány kortársaihoz képest csekély intelligenciával rendelkezett és gyakran nem látta be tettei következményeit.

Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy Hannah már nagyon fiatalon a bűn útjára lépett: 6 éves korában a kislány és bátyja kieszelték, hogy kirabolják egyik társukat, elszedik az arany nyakláncát és étel reményében túladnak rajta. A két testvér szó szerint rávetette magát a szerencsétlen kislányra, akit megvertek, a ruháját leszaggatták, majd megpróbálták leszedni róla az ékszert, azonban, mielőtt az akció sikerrel zárulhatott volna, az áldozat elszaladt és riasztotta a felnőtteket.

Sírva esdekelt bocsánatért a nyomozóknak

A városka vezetése úgy döntött, a két kiskorú elkövetőt elszakítják alkoholista édesanyjuktól, és dologházba adták őket, ahol naphosszat megterhelő gyerekmunkát kellett végezniük – Hannah bátyjának története ettől a ponttól a feledés homályába vész, sorsát illetően semmilyen információval nem rendelkezünk. 1786-ban az akkor már 12 éves Hannah egy jómódú idős özvegyasszony házában dolgozott cselédként New Londonban: munkaadója soha semmilyen panasszal nem volt a lányra, aki mindig lelkiismeretesen végezte a munkáját, szabadidejében azonban gyakran lopásokat és más kisebb bűncselekményeket követett el, és kortársai többsége tartott tőle.

Július végén brutális bűneset sokkolta a helyieket: a közeli Norwich városba vezető út mentén egy kislány holttestére bukkantak, akit Eunice Bollesként, egy vagyonos New London-i gazda 6 éves lányaként azonosítottak; a halottkém szerint a gyerek halálát fojtogatás és egy súlyos, tompa tárggyal a fejére mért ütés okozta. Többen is azt állították, korábban viszálykodásnak voltak tanúi Eunice és a rossz hírű Hannah Ocuish között, ezért a hatóságok kikérdezték a félvér cselédlányt, ő azonban mindent tagadott, illetve azt állította, a kislányt négy környékbeli fiú társaságában látta nem sokkal a gyilkosság előtt.

Epret csentek tőle, gyilkosság lett a vége

Hamar kiderült, hogy a kérdéses fiúk sohasem léteztek, ezért a nyomozók ismét elővették Hannah-t, aki továbbra is azt állította, semmit nem tud az ügyről; végül egy harmadik kikérdezés során elvitték a lányt a Bolles család otthonába, és szembesítették Eunice holttestével. Ekkor Hannah megtört, sírva bevallotta, ő ölte meg a kislányt és megbocsátásért könyörgött, zokogva ígérte, soha többé nem tesz ilyet. Vallomása szerint öt héttel korábban rajtakapta Eunice-t, amint elcsent egy kosár epret, melyet ő szedett, ekkor összeszólalkozott a kislánnyal, és annyira dühbe gurult, hogy megígérte, adandó alkalommal bosszút áll.

Amikor hetekkel később Hannah az ablakból megpillantotta az iskolából hazaigyekvő Eunice-t, amint elsétál munkaadója háza előtt, tudta, elérkezett a lehetőség a bosszúra: kedvesen megszólította a lányt, és bocsánatot kért tőle a korábbi összezörrenésért, majd sétára invitálta. A naiv kislány örömmel tett eleget a kedves meghívásnak, így Hannah sikeresen elcsalta őt a városból a közeli erdős részre, ahol egy kővel beverte a fejét, majd, miközben áldozata a földön feküdt sírva, véres fejjel, tovább ütötte-verte. Eunice hamarosan elvesztette az eszméletét, Hannah ekkor – egy hirtelen jött ösztönös motivációtól vezérelve – fojtogatni kezdte őt, mígnem holtan rogyott össze.

A bíróság példát akart statuálni

A 12 éves gyilkos ügyét a felnőtt elkövetőkkel azonos módon tárgyalta a gyarmati bíróság, és ugyan a lány vallomásán kívül semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, hogy Hannah lett volna az elkövető, és szemtanúk sem voltak, a vádat a bíróság bizonyítottnak, a lányt pedig bűnösnek ítélte. Hannah-ra a legsúlyosabb büntetést mérték: a beszámolók szerint az elítélt rezignáltan, hűvösen fogadta a hírt, miközben a tárgyaláson jelen lévők többsége, akiket amúgy is megdöbbentett az eset és szimpatizáltak a vádlottal, sírtak és imádkoztak.

Néhány hónapos raboskodás után decemberben a bitóhoz vezették Hannah-t, aki állítólag csak akkor rémült meg, amikor rájött, mi is fog történni vele, és ezúttal tényleg itt a vég – utolsó szavaival megköszönte a seriff kedvességét. A lány nyilvános kivégzését a helyi lelkipásztor, Henry Channing atya – aki többször is meglátogatta Hannah-t a fogházban, és részletesen lejegyezte írásban az ügy részleteit – hosszú szónoklata kísérte, melyben dörgő hangon elítélte az Isten ellen való bűnöket, és a pokol tüzével fenyegette a gyilkosokat.

A 12 évet és 9 hónapot élt Hannah Ocuish a mai napig a legfiatalabb személy, akit halálra ítéltek és kivégeztek az Amerikai Egyesült Államok területén – a súlyos büntetést a történészek szerint elsősorban a példastatuálás miatt látták megfelelőnek a bírák, akik így kívánták elvenni a fiatalkorú törvényszegők kedvét mások megtámadásától (véletlen vagy szándékos), megölésétől és hasonló cselekedetektől.