3200 éves múmia modern farmernadrág

Sokszor még mindig a sötétben tapogatózunk, amikor elődeink homályba vesző életének titkaira próbálunk fényt deríteni, hiába van nagy múltja a régészetnek, hiszen az 1832-es születésű Torma Zsófia számított az első magyar női régésznek. Az is megesik, hogy a múltunkkal kapcsolatos elméletek megdőlnek egy-egy újabb lelet alapján, mint például amikor a pár éve megtalált 1300 éves síléc kialakítása megcáfolta azt az elképzelést, miszerint régen szőrmével boríthatták a sílécek alját a könnyebb felfelé történő haladás végett. A régészet nagyon is élő, friss, dinamikus tudományág, újabbnál újabb felfedezésekkel. Ezúttal arra derült fény, hogy már a 3200 évvel ezelőtt élt kínaiak is tudtak farmernadrághoz hasonlatos ruhát készíteni, amiről eddig azt hittük, hogy a 19. század újdonsága volt. De mégis, valóban farmernadrágnak számít a kínai lelet? És mit mesél a múltról ez a ruhadarab?

Meglepően jó állapotú nadrágot találtak a 3200 éves múmián

A ruházat és annak alakulása a történelem során ugyanolyan érdekes és fontos eleme a történelmünknek, mint a gazdaság, a politika, a tudományágak, a filozófia vagy a művészetek. Ugyanannyira árulkodó jelei a korábbi élet vezetésének, mindennapjainak, nézeteinek és vallásainak, azonban a legtöbben mégis félresöprik, komolytalannak gondolják, mivel általánosan az él a fejekben, hogy a divat hivalkodó, önimádó és felszínes, így nem érdemel sok figyelmet. Ráadásul, a szövetek ritkábban maradnak fenn jó állapotban évezredekkel később, így a régészek számára gyakran nem tudnak új érdekességgel szolgálni elporladt maradványaik. Éppen ezért vált érdekessé a kínai lelet, jó állapotának köszönhetően.

Az 1970-es években Északnyugat-Kínában körülbelül 500 múmiát találtak, egyikükön, a „Turfan férfin” meglepően jó állapotban lévő, fáraókat megszégyenítően gazdag ruházattal: poncsóban, puha bőrcsizmában, bronzlemezekkel és kagylókkal díszített fejpánttal és nadrággal. Ez utóbbi két elvékonyodó lábszárból áll, melyet középen a lágyékrészt takaró elem köt össze, így nagy mozgásteret biztosítva viselőjének. Kialakítása a modern gyárban készült farmerek bonyolultságával ér fel, és tartósságában is megüti a mai mércét. A tudósok úgy vélik, a Turfan férfié lehet a legrégebbi felfedezett nadrág. Ugyanis az emberiség sokáig nem nadrágban szaladgált a szavannákon és a hegyekben. Az európai és ázsiai elődeink ruhát, köntöst, tunikát, tógát vagy egy háromrészes ruhadarabot hordtak, amely egy ágyékkötőből és két különálló nadrágszárszerűségből állt, mint például a híres 5300 éves jégember, Ötzi is.

Az igazi rejtély a mikéntben rejlik

A Turfan férfi nadrágjának korát nem volt nagy kunszt kitalálni, radiokarbon kormeghatározással a szokásos technikák bevetésével könnyen meg tudták határozni. Azonban az már több fejtörést okozott, hogy megfejtsék, mégis hogyan sikerült elkészíteniük egy ilyen strapabíró ruhadarabot a három évezreddel korábbi kínaiaknak. Az ügy felgöngyölítésére egy geológusokból, kémikusokból és divattervezőkből álló csapatot szerveztek össze, akik végül azt találták, hogy egyetlen segédeszköz segítségével és négy szövési módszer alkalmazásával készült a nadrág, amelyek közül kettőt csak ezen a ruhadarabon láttak a tudósok, a harmadikat pedig a modern farmernadrágok elkészítésénél használnak. Másik érdekessége, hogy szövetén nem látszik vágás vagy kötés nyoma, tehát sávolyszövésű technikával szőtték össze, amely az anyagot rugalmasabbá teszi, nagyobb mozgékonyságot biztosítva viselőjének. 

Mivel a Turfan férfi és 499 társa egy olyan kultúrához tartoztak, amely pásztorokból és lovasokból állt, ez a felfedezés beleilleszkedik a kultúr- és korképbe. Azonban ami meglepő ebben a felfedezésben, az az, hogy a Turfan férfi nadrágjánál használt szövéstechnika viszonylag újnak számított abban a korban, és legkorábbi felbukkanása a kínai leletnél 200 évvel korábbra sorolható, melyre egy ausztriai sóbányában bukkantak rá. A Turfan férfi nadrágjának kialakítása, szövési technikája és nagyobb gonddal készített részletei miatt arról árulkodik, hogy kényelmesebb lovaglásra találták ki.

A kutatócsapat a szövéstechnikán kívül nagy gondot fordított arra is, hogy felfejtsék a díszítőelemek eredetét. A „T” mintázatra Kínában, Szibériában és Kazahsztánban is volt példa, amely arra utal, hogy Közép- és Kelet-Ázsia, két földrajzilag elválasztott hely mégis megtalálta a módját, hogy kapcsolatba lépjenek egymással. A lépcsőzetes piramismintát pedig a 3900–3700 évvel ezelőtti közép-ázsiai Petrovka-kultúrára, illetve a délnyugat-ázsiai és közel-keleti társadalmak 4000 évvel ezelőtti építészeti mintáira vezették vissza. 

Összességében tehát elmondható, hogy a Turfan férfi nadrágja egy kulturális és gazdasági csere eredménye, amely olyan népek között jött létre, akik korábban nagy valószínűséggel nem tudtak érintkezni egymással. Michael Frachetti antropológus szerint ez a lelet arra világít rá, hogy a selyemút mekkora szerepet játszott világunk átformálásában. Ki gondolta volna, hogy egyetlen nadrág elkészítéséhez mennyi történelmi változásnak kellett végbemenni, közelebb hozva egymáshoz a világ távoli szeleteit.