Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Cikksorozatunk mai fejezetében Waldmann Tamás, a Magyar Ateista Társaság elnöke fejti ki véleményét.
A lombikbébikérdés aktualitását nyilvánvalóan Veres András katolikus püspök közel egy hónapja, a Magyar Hírlapnak tett nyilatkozata adja, miszerint: „Elindult ugyan egy változás, de virágzik a számomra még mindig nagyon fájdalmas lombikprogram. Ezt teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból, súlyos bűnöket követünk el vele! Az emberi élet továbbadása nem technológia kérdése, hanem két ember, egy férfi és egy nő szeretetkapcsolatát feltételezi, nagyon komoly lelki vonatkozásokkal a háttérben. Vannak a keresztény hit alapján is támogatható gyakorlatok, amelyek bizonyítottan hatékonyak – és nem jár velük a megfogant életek elpusztítása, mint a lombikprogrammal.”
Megszólalónkról
Waldmann Tamás a Magyar Ateista Társaság elnöke. A Magyar Ateista Társaság (röviden MATT) az ateisták és nem hívők érdekeit védő nonprofit civil szervezet, amely céljának tekinti az ateista közösség szervezését, az ateista filozófia, szekuláris értékek megismertetését, a racionális, kritikus, tudományosan alátámasztott tényekre alapozó gondolkodás népszerűsítését, az egyetemes emberi értékek, a szekuláris humanista etika és az ezeket vallók érdekeinek védelmét.
2017 augusztusában a Magyar Nemzetnek pedig így nyilatkozott: „A katolikus egyház egyértelműen az élet védelme mellett teszi le a voksát, ahogy azt a mai orvostudomány tartja, a fogantatás pillanatától a természetes befejeződéséig. A lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között. A többi embriót vagy lefagyasztják és félreteszik, vagy elpusztítják. A mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a katolikus egyház számára.”
A fenti idézetekből látszik, hogy Veres Andrásnak, így feltételezhetően a katolikus egyháznak, két problémája van a mesterséges megtermékenyítéssel: az egyik az, hogy mesterséges, a másik pedig az, hogy a lombikbébiprogram során létrehozott felesleges megtermékenyített petesejteket, zigótákat nem ültetik be nőkbe, vagy megsemmisítik őket.
Mi a véleményük a humanista ateistáknak a mesterséges megtermékenyítésről, különös tekintettel a Veres András által megfogalmazott erkölcsi problémákra?
Az orvostudomány általános, lényegi jellemzője, hogy mesterségesen avatkozik bele az életünkbe. A cukorbetegség természetes következménye a halál; az inzulin egy mesterséges beavatkozás. A rák természetes következménye a halál, a műtét, kemoterápia mesterségesen meggyógyítja a beteget. A járványok természetesek; az, hogy kezet mosunk, maszkot hordunk, gyógyszert szedünk, oltást kapunk, egytől egyig mesterséges beavatkozás emberi életek megmentésére. Az orvostudomány lényege az, hogy nem akarjuk elfogadni a természetes sorsunkat, szeretnénk egészségesebben, boldogabban és tovább élni, alkalmazva a tudomány által kínált lehetőségeket.
Humanistaként fontosnak tartjuk az emberek jogát a sorsuk alakítására; az igazság, a boldogság keresésére, ezért nagyszerűnek gondoljuk az orvostudomány nyújtotta lehetőségeket, beleértve a meddőség gyógyítását, illetve a mesterséges megtermékenyítést is. Ha rosszul látunk, szemüveget veszünk fel (vagy újabban lézeres szemműtéttel korrigáljuk a szemlencsénket), miért lenne probléma az, hogy a spermium és a petesejt nem az anyai méhben, hanem egy Petri-csészében találkozik? Ráadásul Veres András következetlen is, azzal nincs baja, ha például az szülészorvosok mesterségesen fertőtlenítik a kezüket, megakadályozva a gyermekágyi láz kialakulását. Nem veti el magát az orvostudományt, csak és kizárólag a megtermékenyítésnek kell „természetes” módon zajlania. (Annak a természetes meddőségkezelő technológiának, amire Veres András célzott, és ami a „keresztény hit alapján működik”, tehát ennek a technológiának a hatékonyságára egyébként nincs semmiféle komolyan vehető tudományos bizonyíték.)
Mi a helyzet a másik erkölcsi dilemmával, miszerint a lombikbébiprogram során előfordulhat, hogy nem minden zigóta kerül beültetésre?
A keresztények gyakran érvelnek azzal az abortusz esetében is, hogy „tudományos tény, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik”, illetve hogy „a fogantatás és a születés között nincs semmiféle minőségbeli ugrás az embrió fejlődésében, nem mondhatjuk, hogy x napon még nem ember, x + 1 napon már ember az embrió”. Első hallásra ezek tényleg jó érvnek tűnnek, de vizsgáljuk meg, hogy tényleg azok-e.
Abból, hogy az ember élete a fogantatással kezdődik, ugyanúgy nem következik, hogy a zigóta ember, mint ahogy egy makk sem tölgyfa. Ahogyan a makkban megvan a potenciál arra, hogy idővel és szerencsével egy hatalmas tölgy legyen belőle, úgy a zigótában is csak a lehetőség van meg arra, hogy ember legyen. (Ráadásul nem is mindegyik megtermékenyített petesejtből fejlődhet ki egy ember, genetikai hibák és egyéb okok következtében a terhességek 30-40 százaléka már azelőtt abortálódik, hogy a nő egyáltalán tudomást szerezne róla; a magzatok többségének olyan fejlődési problémái vannak, amelyek összeegyeztethetetlenek az élettel.)
A másik érv az, hogy mivel a magzat folyamatosan fejlődik, nincs egy éles határ, ami előtt még nem ember, majd aztán már embernek tekinthető. A zigótának nincs idegrendszere, nincs agya, nincs tudata, nincs személyisége, nem érez fájdalmat, nem képes a szenvedésre, míg egy 8-9 hónapos magzat rendelkezik mindezzel. Richard Dawkinsnak van egy nagyon hasonló érve az evolúcióval kapcsolatban. Az evolúció is folyamatosan, apró lépésekben történik, a gyermek mindig azonos fajba tartozik, mint a szülője. Azonban az nem igaz, hogy a sok millió generáció során ne történnének komoly változások, nem mondható, hogy egy fajba tartoznánk a szárazföldre elsőként kilépő bojtosúszós hal őseinkkel. Attól, mert nincs egy éles határ, ami után már egyértelműen ember a magzat, egy zigótát nem tekinthetünk teljes értékű embernek, hiszen nem az.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Rendben, a zigóta nem ember, de ott van benne az emberré válás potenciálja. Az ember (majdnem) minden egyes sejtje tartalmazza a teljes genetikai információját, tehát minden egyes sejtünkből is klónozható, legalábbis elvben, egy új ember. Erkölcsi kötelességünk-e minden emberi sejtnek lehetőséget adni arra, hogy emberré váljon? Kell-e minden spermiumnak biztosítanunk egy petesejtet? Igaz-e, amit a dal mond a Monty Python Az élet értelme című filmjében: „Minden sperma szent”? Erkölcsi kötelességünk-e minden elvesztett emberi sejtünknek lehetőséget adni arra, hogy egy önálló emberré fejlődjön? Ha igennel válaszolnánk ezekre a kérdésekre, akkor igen gyorsan kezelhetetlen mértékű túlnépesedést következne be a Földön.
Mi másért állítják a keresztények, hogy az embrió, vagy már a zigóta is ember, ha nem az emberré válás potenciálja miatt? Kénytelen vagyok azt hinni, hogy azért, mert azt gondolják, hogy a megtermékenyítés pillanatában egy anyagtalan, természetfeletti lélek költözik a zigótába.
A lélek koncepciója minden kultúrában megjelenik. Mi más magyarázhatná, hogy egy élőlény az egyik pillanatban még él, mozog, a másik pillanatban ugyanaz a test már halott, minthogy elhagyja a természetfeletti lélek? Azonban a lélek egy sok kérdést felvető, meglehetősen problémás koncepció.
Ha valóban a fogantatás pillanatában költözik a lélek a zigótába, akkor az egypetéjű ikreknek vajon csak egy lelkük van, vagy kettő? Hiszen az egypetéjű ikrek zigótája kettéválik. Vajon a lélek is tud osztódni? Vagy a zigóta kettéválásakor érkezik valahonnan egy újabb lélek? Léteznek úgynevezett kimérák is, amikor két kétpetéjű iker összeolvad, és egyetlen egyedet hoz létre, a sejtek egyik fele egy, a másik egy másik genetikai információt tartalmaz. Az ilyen kiméraembernek két lelkük van? Ha nem, akkor hova tűnik az egyik lélek? És miért pont az a lélek hagyja el a testet, miért pont a másik marad?
Mikor jelent meg a lélek a törzsfejlődés folyamán? Minden állatnak van-e lelke, vagy csak a soksejtű állatoknak? Esetleg csak az embereknek? De mi magunk is hibridek vagyunk, vannak Neander-völgyi, gyenyiszovai, sőt feltehetőleg más emberelődgének is a génkészletünkben. Mi történt, ha egy lélekkel rendelkező ember és egy lelketlen emberelőd utódot nemzett? Minden esetben rendelkezett az utód lélekkel, vagy sem?
Egyáltalán mit csinál a lélek? Átvesz valamilyen fajta kognitív képességeket az agytól? De tudjuk, hogy az evolúció rendkívül takarékos. Az agyunk a nyugalmi energiafelhasználásunk 20-25 százalékáért is felelős. Ha a lélek gondolkodik, és nem az emberi agy, akkor teljesen felesleges egy ilyen energiapazarló szerv fenntartása, el kellene, hogy sorvadjon, ahogy a barlangban élő állatok szeme is eltűnik.
Nehezen érthető, hogy hogyan lenne befolyásolható kémiai anyagokkal, elektromos impulzusokkal a tudatunk működése, hogy ha valójában az ember elméje egy természetfeletti lélek, és nem a neuronok működésének eredményeként áll elő. És egyáltalán, hogyan hat a természetfeletti lélek az agyra, a testünkre, miért nem sikerült soha, egyetlen erre vonatkozó kísérletnek sem kimutatni a lélek hatását? De még csak olyan tudományos elmélet vagy akár csak koncepció sem létezik, amelyikben szerepelne a lélek, és képes lenne a fenti kérdésekre koherens válaszokat adni.
Ennek hiányában viszont kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy a fogantatás pillanatában a zigótába költöző lélek nem több, mint egy idejétmúlt fantazmagória.
Veres Andrásnak természetesen joga van ahhoz, hogy a katolikus egyház híveit arról győzködje, hogy vessék el a mesterséges megtermékenyítést, ne menjenek abortuszra, ne használjanak mesterséges fogamzásgátlást. De amíg nem képes tudományos bizonyítékokat felhozni a lélek létezésére, és arra, hogy már a zigóta is rendelkezik lélekkel, addig semmi jogalapja sincsen ahhoz, hogy a mesterséges megtermékenyítés betiltását követelje, megfosztva ezzel az ateista, nem hívő, sőt a keresztény, katolikus meddő párokat a gyermekáldástól. Lengyelországban az utcán látjuk, hogy hova vezet a keresztény fundamentalizmus, ha összefonódik a politikával.
Összefoglalva a fentieket, a humanisták alapvetően üdvözlik a mesterséges megtermékenyítést, mely lehetőséget nyújt a meddő pároknak arra, hogy gyermekük születhessen. Mivel a zigóták nem éreznek, nem szenvednek, nincs tudatuk, sem személyiségük, így az esetleges megsemmisítésük okozta rossz eltörpül ahhoz a jóhoz képest, hogy a szülők hozzájutnak a kívánt gyermekhez.
