A 19. század végén a világ egyik leghíresebb hegedűművészeként tartották számon Hubay Jenőt, akinek kalandos életéről még Martin Scorsese is filmet akart készíteni. Egyes zenetörténészek szerint ha életébe nem szólt volna bele annyiszor a politika, akkor a nevét ma az egész világon ismernék.
A Hubay Jenő tér a XV. kerület, Rákospalota fontos közlekedési csomópontja, mely az Árpád úti felüljárón a IV. kerület, Újpest felé vezet. A tér Rákospalota két negyede, az Öregfalu és az Újfalu határán fekszik, rengeteg buszjárat, köztük a 25-ös, a 96-os, a 104-es, a 124-es, a 125-ös, a 196-os és a Békásmegyert Újpalotával összekötő 296-os megállójaként szolgál. Nevét a 19. századi hegedűvirtuózról, zeneszerzőről és híres zenepedagógusról, Hubay Jenőről kapta, akinek a nevét a XVIII. kerületben is viseli egy utca.
A névadó Huber Jenő néven született Pesten 1858. szeptember 7-én. Édesapja, Huber Károly az Operaház és a Nemzeti Színház karnagya, a Zeneakadémia tanára volt, a fiú tőle sajátította el a hegedűjáték alapjait. Tizennégy évesen, a Nemzeti Zenede növendékeként már koncertsikereket aratott. Berlinben Joachim József, majd Budapesten Robert Volkmann tanította zeneszerzésre. 1878-ban Liszt Ferenc – akivel többször játszott együtt – ajánlólevelével Párizsba költözött. Ekkoriban vette fel a Hubay vezetéknevet, mely szerinte magyarosabban hangzott, különösen a nyugat-európai közönség fülének. Hamar népszerű hegedűművésszé vált, Európa-szerte jelentős sikereket aratott. 1882-ben kinevezték a brüsszeli Királyi Zeneakadémia tanárának. Négy évvel később, Liszt meghívására hazatért, hogy a budapesti Zeneakadémián a hegedű tanszék vezetője legyen.
Rövidesen mesteriskolává fejlesztette a tanszéket, ahol az általa kidolgozott módszerrel oktatta a diákokat. Híres tanítványai közé tartozott Fenyves Lóránt, Végh Sándor, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Telmányi Emil és Ormándy Jenő. Megalakította a Hubay–Popper Kvartettet, az első világszínvonalú magyar vonósnégyest, mely negyed századon át volt a hazai kamarazene első számú együttese. A magyar zenei élet első számú nagyköveteként rengeteget tett az itthoni zenészek, zenei kultúra megismertetéséért a nagyvilágban. Magyar koncerteket szervezett Nyugat-Európában, ismert külföldi művészeket hívott meg itthoni fellépésekre (köztük Johannes Brahmsot és Felix Weingartnert). Aktív társadalmi életet élt, Duna-parti otthonában a korszak kulturális kiválóságai és legkiválóbb arisztokratái látogatták. Felesége, gróf Cebrián Róza előkelő sorból származott, 1907-ben pedig Ferenc József császártól maga Hubay is nemességet kapott.
1919-ben Hubayt kinevezték a Zeneakadémia főigazgatójának, a tisztséget egészen 1934-ig töltötte be. 1921-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották. Hegedűművészi és tanári munkássága mellett zeneszerzőként is elismert volt: több száz hegedűdarabot, dalt komponált, szimfóniákat és operákat is írt. A cremonai hegedűs című műve nemzetközi sikert aratott, ez volt az első magyar opera, melyet Európán kívül (New Yorkban) is előadtak. Operát szerzett többek között Tolsztoj Anna Kareninája és Tóth Ede népszínműve, A falu rossza nyomán is. Legjelentősebb szerzeménye az Ara pacis (A béke oltára) című kantáta, melyet Romain Rolland békehimnuszának szövegére komponált. Három évvel nyugdíjba vonulása után, 1937. március 12-én hunyt el Budapesten. Sírja a Fiumei úti sírkertben található.
A tér eredeti elnevezése Piac tér volt, a századfordulón ugyanis a csomópontnál működött a helybeli piac. 1909-től öt évig a Deák Ferenc tér nevet viselte a terület, majd 1914-ben, még a híres zenész életében átkeresztelték Hubay Jenő térré. Hubay maga is jelen volt a díszes utcanév-keresztelő ceremónián. Eredetileg a téren átfutó Tavasz utcát (ma Bácska utca) kívánták Hubay tiszteletére átnevezni, az utolsó pillanatban mégis inkább úgy döntöttek, magának a térnek adományozzák a zeneszerző-hegedűművész nevét. A névválasztás indoklását homály fedi, ugyanis Hubaynak sem korábban, sem később nem volt semmi köze Rákospalotához.
Térfigyelő rovatunk előző részében a Széll Kálmán tér névadóját mutattuk be.
