„Azt hiszem, én voltam az első magyar ember, aki komolyan futballozott. Én ugyanis már 1895-ben meccsen játszottam. Akkoriban Pólában voltam a haditengerészetnél, s egy ízben összemértük az erőnket az angol haditengerészekkel” – hökkentette meg a körülötte helyet foglaló magyar előkelőségeket és angol vendégeket az Üllői úti stadion díszpáholyában Horthy Miklós az 1934. május 10-én rendezett Magyarország–Anglia (2:1) mérkőzés előtt. Tekintettel arra, hogy magyar földön a korai próbálkozásokat követően az első nagypályás nyilvános edzőmérkőzést csupán 1897. május 9-én vívta egymással a BTC piros-fehér és kék-fehér csíkos csapata, a kormányzó 27 éves korából őrzött emléke valóban sporttörténeti értékkel bír.
Szerzőnkről
Csillag Péter Junior Prima-díjas, MSÚSZ-nívódíjas újságíró, történész, a Nemzeti Sport főmunkatársa.
A magyar futball hátországát bemutató Hátsó füves című országjáró sorozat és könyv szerzője. A Jaffa Kiadónál a labdarúgás és a magyar történelem kapcsolatát feltáró Kapufák és kényszerítők a második kötete, a 20. századi klasszikus magyar írók, költők futballt érintő írásait és tapasztalatait bemutató Ady stoplisban 2019-ben jelent meg. Elsődleges érdeklődési területe a futball történelmi, társadalmi és kulturális vetülete.
Merényletterv a stadionban
Futballmérkőzéshez kötődik egy Horthy Miklós elleni, kevéssé ismert merényletterv is. 1924 tavaszán Budapesten az a hír járta, hogy április 6-án a kormányzó is megtekinti majd az MTK-pályán a Magyarország–Olaszország válogatott mérkőzést. Erre az értesülésre alapozta tervét Sztáron Sándor, a támadás kiötlője. Távolmaradásával az államfő talán a haláltól menekült meg. A merénylő bírósági vallomását Varga Krisztián az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának internetes folyóiratában, a betekinto.hu-n is idézte:
„Nálam volt állandóan az öt töltényre töltött, s felhúzott ravaszú Frommer pisztolyom, melyet kabátomban, könnyen hozzáférhető helyen tartottam. Néztem az újságokat azt kutatva bennük, nem-e találok fel bennük oly közleményt, amely elárulná, merre halad majd a kormányzó úr. Április 6-án úgy értesültem, hogy Horthy Őfőméltósága feltétlenül megjelenik a kérdéses mérkőzésen. Dacára annak, hogy rossz anyagi viszonyok között álltam, mégis váltottam 10 000 koronáért egy tribünjegyet az MTK-pályára, oda pisztolyommal felszerelve elmentem és állást foglaltam a klubház közelében, a kőlépcsőknél, ahol nézetem szerint a kormányzó úrnak kellett volna helyet foglalnia. Vártam őt, s ha kijött volna, s a közelébe fértem volna, feltétlenül agyonlőttem volna. Sajnálatomra azonban nem jött meg. Csalódottan távoztam el innen. Hazamentem, meguzsonnáztam, lefeküdtem aludni. Jól és mélyen aludtam.”
A terv mögött nem állt szervezett csoport: a 23 éves budapesti vasesztergályos inkább afféle magányos őrült lehetett, aki ötletét elárulta ugyan néhány bizalmasának (ezért is bukott le), a megvalósításba azonban nem vont be mást. Fűtötte a szarajevói szerb diák, Gavrilo Princip példája, aki a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merényletével okot szolgáltatott az első világháború kirobbantására, ideológiai alapot pedig az 1919-es kommün idejéből megőrzött kommunista jelszavak és az anarchizmus szellemének zavaros ötvözete kínált cselekedetéhez. Sztáron végül tíz év fegyházbüntetést kapott, és a váci börtönben halt meg 1929-ben.
Előbb a tea, aztán a meccs
A korabeli forrásokból kitűnik, hogy ifjúkori futballélménye dacára Horthy Miklós a labdarúgásra elsősorban mint reprezentációs fórumra és diplomáciai eszközre tekintett, mérkőzéslátogatásait többnyire a hűvös távolságtartás jellemezte. A Sporthírlap rögzítette első dokumentált kormányzói mérkőzésélményét 1921 novemberében, amikor Magyarország vidéki válogatottja az Üllői úton 4000 néző előtt 6:2-es vereséget szenvedett Svédország A válogatottjától:
„Hétköznapra esvén a mérkőzés napja, csak mérsékeltebb számban egybegyűlt közönség előtt került sor a vidéki válogatottak vizsgájára. Esős, hűvös idő is tartózkodásra késztette a közönséget, a gyöngébb látogatásért kárpótolt ellenben Horthy Miklós kormányzónak a megjelenése. Az ország kormányzója fiával jelent meg a meccsen, és miután Usetty Ferenc dr., az FTC elnöke [valójában alelnöke] az MLSZ vezetőségének az élén néhány szóban üdvözölte, a klubház nyitott terraszán helyezkedett el és élvezettel szemlélte a pálya mozgalmas képét. A félidőben a klubház különtermében megteázott a kormányzó, majd ismét elfoglalta a helyét és csak közvetlenül a befejezés előtt távozott.”
A kormányzó másfél évvel később, 1923 pünkösdjén az FTC–MTK vegyes csapat West Ham United elleni, Üllői úti mérkőzésén (2:3) tette tiszteletét családjával. A szünetben az angol csapat vezetőit fogadta páholyában, és a kellemes tavaszi időben már nem is távozott idő előtt. Érkezését azonban az utolsó pillanatra hagyta, így – a nemzetközi mérkőzések történetének ritka epizódjaként – kétszer játszották el a Himnuszt, miként azt az ünnepi pillanatokat rögzítő Nemzeti Sport 1923. május 22-i számából megtudhatjuk:
„Aztán megjelennek az FTC–MTK kombinált csapatának játékosai zöld dresszben. Fergeteges taps […] Felzúg a magyar Himnusz egeket ostromló dallama. A kalapok újra lekerülnek a fejekről s a játékosok – úgy az angolok, mint a magyarok – földbe gyökerezett lábakkal hallgatják. Katonák, rendőrök tisztelegve állnak. Aztán ennek is vége. A játék még mindig nem kezdődik. Mi a baj? Mire várnak? Egyszerre megjelenik Horthy kormányzó és felesége a klubház szőnyeggel díszített terraszán. Vele van József kir. herceg a családjával és Hohler angol követ az angol kolónia tagjaival. Megint felharsan a Himnusz s mintha itt-ott egy-egy könnycsepp is csillogna szégyenkezve a szempillákon.”
Puskás vigasztalása: „Ne bánkódjon, Miklós bácsi...”
Tizenkét hivatalos futballmérkőzés esetében találni bizonyítékát annak, hogy Horthy Miklós jelen volt a lelátón. A sorban az utolsó az 1956. június 9-én lejátszott lisszaboni Portugália–Magyarország (2:2) találkozó, amelynek másnapján – Skultéty Csaba Mi is volt a Szabad Európa Rádió? című könyvének tanúsága szerint – az Estorilban elszállásolt magyar válogatott néhány tagja felkereste az óceánparti üdülőhelyen emigrációban élő volt kormányzót.
A történelmi körülmények ismeretében feltűnően bátor, már-már abszurd találkozásról maradt fent a vendéglátó és Puskás Ferenc közt lezajlott párbeszéd emléke. „Milyen most gyönyörű fővárosunk?” – kérdezte a korábbi államvezető, mire a csapatkapitány: „Ne bánkódjon, Miklós bácsi, ahhoz képest elég jól néz ki...”
(A cikk szerkesztett részlet a Kapufák és kényszerítők című könyvből.)
Ha érdekelnek a politika és a foci összefüggései a korszakban, olvasd el ezt a cikkünket is:
