Kevés rosszabb élmény van, mint amikor egy szép nyári napon ahelyett, hogy élveznéd a jó időt, fullánkokat kell kivadásznod feldagadt testrészeidből. De melyik csípés rosszabb, a méhé vagy a darázsé, és hogy lehet megkülönböztetni a harapástól?
A darázs kiválóan fel van szerelve a közelharcra, elöl és hátul is megvan az alkalmas eszköze rá. Szájszerveivel képes belénk harapni, ami ugyan terjeszthet betegségeket, de semmiképpen sem jár méreganyag bejutásával. Kevésbé fájdalmas, kisebbre dagad, és a fájdalom is hamarabb múlik. Az állat hátsó felében azonban visszahúzható fullánk rejlik, amivel szúrni tud. Ez már túlmutat a viszketésen és a fájdalmon, allergiás reakció léphet fel, a szúrás helye dagad, pirosodik, és kifejezetten kellemetlen. Mivel a fullánk visszahúzható, darazsunk újra és újra képes szúrni vele, élete végéig.
Miből van a darázsméreg?
A fullánkkal átjuttatott méreganyag nagy részét acetilkolin alkotja, ami ingerületátvivő anyagként működik az idegrendszerben, és nem mellesleg stimulálja a fájdalomreceptorokat – innen az égő, viszkető érzés. A lúgos kémhatású méreganyagban a főszerepet mégis azok a fehérjék játsszák, amelyek a szervezetet azonnal kortizoltermelésre ingerlik, emellett elpusztítják a sejtmembránokat, gátolják a véralvadást és szaporábbá teszik a pulzust. A duzzanat azért alakul ki, mert a méreggel hisztamin jut a szervezetbe, ami mozgósítja az immunrendszert, az pedig gyulladással küzd az idegen anyag ellen.
A méhméreg ellentétes kémhatású
A méh esetében az első lényeges különbséget a fullánknál találjuk: cseppet sem visszahúzható, sőt gyakran a méregzsákkal együtt az áldozatban marad, az állat pedig elpusztul. A fullánk ugyanis a darázséval ellentétben fogazott, így ha egyszer beleszúrta valamibe, nem tudja kihúzni, ha akarja sem. Ezért a fullánkkal együtt leszakad a méh hasfala, fontos izmok, idegek sérülnek, sőt maga a bélrendszer is, így a rovarnak esélye sincs a túlélésre. A méreganyag persze így is bejut a szervezetbe, ám összetétele kicsit eltér a darázsétól. Olyan peptideket tartalmaz, amelyek kifejezetten arra lettek kitalálva, hogy az áldozatnak fájdalmat, gyulladást okozzanak, emellett véralvadásgátló és pulzusemelő hatásuk is van.
A méhméreg a darázséval ellentétben enyhén savas, kémiai értelemben egyfajta rokonságot mutat a kígyóméreggel. Érdekes, hogy az anyagot, az apitoxint az orvoslásban is használják reuma, sportsérülések vagy épp lumbágó ellen, a bőrgyógyászok pedig a botoxhoz hasonlóan ránctalanításra használják pácienseiknél. A mérget összegyűjteni persze nem könnyű, hiszen egyetlen csípéssel 0,1 mg méhméreg jut ki az állatból (megnyugtatásul: ma már olyan módszereket használnak e célra, amelyek nem ölik meg az állatot). A darazsak védelmében hadd mondjuk el, hogy az ő mérgük is hatékony lehet, mégpedig a rák kezelésében. Brazil és angol kutatók kísérleteiben bebizonyosodott, hogy a brazíliai darázs mérge az egészséges sejtek károsítása nélkül pusztítja el a tumorsejteket. A Polybia-MP1 toxint a jövőben a leukémia, a húgyhólyag- és a prosztatarák ellen is bevethetik.
Miért fáj jobban a darázscsípés?
A darazsak szúrása egyértelműen fájdalmasabb, mint a méheké. Justin O. Schmidt amerikai rovarász elhelyezte őket saját készítésű fájdalomskáláján: a méhek 0,5-2,5 pontot kaptak, míg a darazsak 0,5-4-es értéket (a listán a négyes a legmagasabb). A lódarázs szúrása például Schmidt megállapítása szerint olyan, mintha égő gyufát érintenének a bőrhöz, a déli papírdarázs hármas erősségű csípése már maró, égő és kegyetlen, míg a harcos és a tarantulaölő darázs mérge elmegy a falig, azaz négyes erősségű, érzetre pedig a pisztolylövésre hasonlít. Érdekes, hogy a lódarázs mérge ötvenszer gyengébb, mint egy méhé, mégis sokkal fájdalmasabb.
Miért utáljuk jobban a darazsat?
Miközben a méhekről mindannyian tudjuk, milyen hasznos munkát végeznek, beporozzák a növényeket, mézet készítenek, addig a darazsakat Arisztotelész óta szívből utáljuk és irtjuk. Tesszük ezt annak ellenére, hogy bár mézet nem gyártanak, éppúgy szerepük van a növények megtermékenyítésében, és a rovarirtó szerek hatására ők is tömegesen pusztulnak. Sőt, hasonlóan a szúnyogokhoz, náluk is csak a nőstények csípnek, a hímek anatómiailag képtelenek rá.
Miközben a gyerekek kuncogva élvezik Maja, a méhecske kalandjait, valahogy a darazsakról senkinek sem jutott még eszébe cuki mesét piacra dobni. Pedig nem azért köröznek a sörünk körül, mert mindenáron meg akarnak támadni – bár tény, hogy a német darázs és a kecskedarázs agresszív és kötekedő lehet –, hanem azért, mert eleséget akarnak vinni lárváik táplálása céljából. Nem árt tudni azt sem, hogy a többi rovarhoz hasonlóan a darazsakat vonzza a fény, illetve minden, ami édes. A hirtelen mozdulatoktól, mint például a hessegetés, fenyegetve érzik magukat, és támadásba lendülhetnek, főleg akkor, ha állandó lakóhelyük mellett ügyködünk. Egyetlen fészekben több ezer kis darázs növekszik, s ilyenkor, augusztusban és szeptemberben érik el a legnagyobb létszámot. Ha a kolónia a lakóhelyünk közelében található, ne álljunk neki egyedül elpusztítani, mert egy csapat igen dühös darázs támadásának tehetjük ki magunkat – inkább hívjunk szakembert.
Mikor van szükség orvosra?
Akár darázs, akár méh szúrt meg, első dolgunk legyen a seb átnézése és a fullánk eltávolítása, mégpedig annak összenyomása nélkül: ellenkező esetben még több mérget juttatunk a szervezetbe. Ezután már jöhet a borogatás, esetleg jegelés, és az adott testrész pihentetése. Ám ha a csípés az arcot érte, gyerekről van szó, vagy a duzzanat a test más részeire is kiterjed, azonnal hívjunk orvost. Mind a darázs, mind a méh mérgére jelentkezhet allergiás reakció, ami a légutak bedagadásával, hányingerrel, hasmenéssel, szédüléssel, ájulással járhat. Az allergiáért felelős IgE ellenanyagot egyébként laborvizsgálattal ki lehet mutatni, egy ilyen lelet birtokában pedig ellátnak egyszer használatos öninjekcióval, ami a combba szúrva megakadályozza az anafilaxiás sokk és az azzal járó fulladás kialakulását. Hosszú távon mindkét méreg ellen használnak vakcinakúrát, ami ugyan évekig tart, de cserébe deszenzitál, azaz hozzászoktatja a szervezetet a méreghez, így a legközelebbi szúrásnál nem várható súlyos ellenreakció.
Kisokos a megelőzéshez
Az első és legfontosabb teendő – s egyben a legnehezebb –, hogy akár darázs, akár méh kerül a közelünkbe, maradjunk nyugodtak. A csapkodás, ugrándozás, sikítozás csak támadásra ingerli az állatot. Mozogjunk lassan és megfontoltan, majd próbáljunk minél távolabb kerülni a veszély forrásától. Ha ehhez ott kell hagyni az asztalon a jégkrémet, akkor hagyjuk ott. Megelőzésképp érdemes az édes ételeket, italokat letakarni, kupakkal lezárni, akkor nem csalogatják oda a rovarokat. Fagyizás, dinnyeevés, cukros italok után a gyerekek arcát és kezét mossuk le, de magunkról se feledkezzünk meg. A parfüm, az élénk virágszínben pompázó ruházat és a fény is vonzza a rovarokat, ezeket is érdemes kerülni a szabadtéri programokon.
