Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A megvásárolható halhatatlanság és az örök élet kiváltságának kora már a láthatáron van. Kérdés, hogy akarunk-e élni ezzel a lehetőséggel.
A hibernáció ma már nemcsak a science fiction nélkülözhetetlen eleme, hanem a valóságban is létező szolgáltatás. Vannak olyan vállalatok, amelyek azzal a céllal fagyasztják le haláluk után a klienseiket – jó sok pénzért –, hogy amikor a technológia és az orvostudomány is elég fejlett lesz, újraéleszthessék őket. Így ha valaki egy gyógyíthatatlan betegségben hunyna el, a fagyasztás módszere által még mindig adódhat lehetősége visszatérni az élők sorába – akkor, amikor már arra a bizonyos betegségre is létezik ellenszer.
A krionika állatok vagy emberek kriokonzervációja későbbi felélesztés céljával. A sajtóban és a tömegkultúrában gyakran tévesen a kriogenika szót használják ebben az értelemben.
Te bevállalnád, hogy akár több száz év múlva, egy egészen más világban ébredj fel és folytasd onnan, ahol a természet törvényei szerint vége lett az életednek? Azaz: hibernáltatnád magad, hogy egyszer újra élhess?
A hírességek közül többek között James Hiram Bedford pszichológiaprofesszor, Ted Williams baseballjátékos és fia, John Henry Williams, valamint Richard „Dick Clair” Jones színész és FM-2030 (belga származású amerikai–iráni író, jövőkutató, a transzhumanista filozófia képviselője) is így tett, de a jelenleg élők sorából is vannak már jelentkezők, például Seth McFarlane, Larry King, Simon Cowell, Paris Hilton és Britney Spears is. Azt azért tegyük hozzá, hogy a hibernálás technológiája még nem tökéletes, akár visszafordíthatatlan károkat is okozhat, és az emberek kiolvasztását követő újraélesztésnek a módját is ki kell még fejleszteni. A tudomány hatalmas léptékű fejlődésének köszönhetően azonban évről évre egyre közelebb kerülünk a megoldáshoz.
A modern ember számára a halál megoldható és megoldandó technikai probléma
Az ember jelenleg az „istenné válás” szélén áll, a küszöbén annak, hogy megszerezze a teremtés és pusztítás isteni hatalmát és az örök ifjúságot – véli napjaink egyik legnagyobb gondolkodója, Yuval Noah Harari. Az izraeli történész szerint az öregedés elleni küzdelem csupán folytatása az éhezés és a betegségek ellen vívott ősi harcnak, és kultúránk jelenlegi legfőbb értékének, az emberi élet védelmének érvényre juttatása.
„Állandóan azt sulykolják belénk, hogy az emberélet a legszentebb dolog az univerzumban. Mindenki ezt mondogatja: a tanárok az iskolában, a politikusok a parlamentben, a jogászok a bíróságon és a színészek a színpadon. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, amelyet az ENSZ a második világháború után fogadott el, és amellyel talán a legközelebb jutottunk egy globális alkotmányhoz, kategorikusan kijelenti, hogy az élethez való jog az emberiség legalapvetőbb értéke. Mivel a halál nyilvánvalóan megfoszt minket ettől a jogtól, emberiségellenes bűn, és így hadat kell viselnünk ellene” – írja a történész Homo Deus – A holnap rövid története című könyvében.
Yuval Noah Harari izraeli történész első könyve, a Sapiens az emberiség múltjával foglalkozik, azt vizsgálja, hogyan vált egy tulajdonképpen jelentéktelen majom fokozatosan, az évmilliók során a bolygó egyedüli urává. A második, a Homo Deus az élet hosszú távú jövőjét tárja fel, arról elmélkedik, hogyan válhat az ember végül istenné, és mi lehet majd az értelem, valamint a tudat sorsa. A 21 lecke a 21. századra című könyvében pedig a jelenkorra, illetve az emberi társadalmak közvetlen jövőjére koncentrál a történész.
Tény, hogy az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata nem azt mondja, hogy minden embernek joga van az élethez kilencvenéves koráig, hanem azt, hogy „minden személynek joga van az élethez”, és pont. Ennek a jognak nincsen lejárati dátuma. Ebből következően ma már egyre több tudós és gondolkodó beszél nyíltan, és állítja, hogy a modern tudomány legfőbb vállalkozása a halál legyőzése és az örök ifjúság elérése lehet. Legnevezetesebb példaként említhetjük a gerontológus Aubrey de Greyt vagy a polihisztor és feltaláló Ray Kurzweilt. 2012-ben Kurzweilt kinevezték a Google fejlesztési igazgatójának, egy évvel később pedig a Google létrehozott egy leányvállalatot, a Calicót, amelynek deklarált feladata „a halál megoldása”.
De a Szilícium-völgy más lángelméi is hasonló álmokat dédelgetnek. A PayPal társalapítója, Peter Thiel nemrégiben beismerte, hogy örökké szándékozik élni. „Szerintem [a halált] háromféleképpen lehet megközelíteni – magyarázta. – Beletörődhetünk, tagadhatjuk, vagy küzdhetünk ellene. Szerintem a társadalmunkat olyan emberek uralják, akik az elfogadás vagy a tagadás mellett vannak, én viszont inkább küzdök.”
Mikor jöhet el a megvásárolható halhatatlanság kora?
Az olyan területek szédítő iramú fejlődése, mint a gén- és nanotechnológia vagy a regeneratív orvoslás igen optimista jövendöléseket szül. Egyes szakértők szerint az emberiség 2200-ra legyőzi a halált, míg mások 2100-ra teszik ezt. Kurzweil és de Grey még ennél is vérmesebbek. Azt állítják, hogy 2050-ben bárki, akinek elég egészséges a teste és elég zsíros a bankszámlája, megindulhat a halhatatlanság felé, évtizedről évtizedre becsapva a halált. Így aztán, még ha a mi életünkben nem is sikerül elérni a halhatatlanságot, a halál elleni háború jó eséllyel az elkövetkező évszázad vezető projektje lesz. A legtöbbünkbe belerögzült halálfélelem pedig biztosan ellenállhatatlan lendületet ad ennek a harcnak.
„Ha számításba vesszük az emberi élet szentségébe vetett hitünket, hozzáadjuk a tudomány fejlődésének ütemét, és az egészet megfejeljük a kapitalista gazdaság szükségleteivel, a halállal szemben folytatott könyörtelen harc elkerülhetetlennek tűnik. Az élet iránti ideológiai alapú elköteleződésünk sosem fogja megengedni, hogy csak úgy elfogadjuk a halált. Amíg az emberek belehalhatnak valamibe, mi küzdeni fogunk, hogy ez ne történhessen meg. A tudomány és a kapitalista gazdaság pedig boldogan támogatja ezt a küzdelmet. A legtöbb tudóst és bankárt nem izgatja, min dolgozik, amíg az új felfedezéseket, illetve nagyobb profitot tesz lehetővé számára. El tud bárki képzelni izgalmasabb tudományos kihívást a halál kicselezésénél – vagy ígéretesebb piacot az örök ifjúságnál?” – fogalmaz Harari.
Hova vezethet az örök élet kiváltsága?
Azokat, akik úgy döntenek, hibernáltatják magukat, általában bolondnak, gyávának vagy veszélyesen hataloméhesnek tartják. Olyan embereknek, akik a természet ellen küzdve, az univerzum törvényeivel szembeszegülve istent akarnak játszani. Hiába, ha az embernek nincs vesztenivalója, merész dolgokra képes.
Persze előfordulhat, hogy a módszer nem működik, hiszen bármikor hiba csúszhat a gépezetbe, és ezzel maguk az örök életre vágyók is tisztában vannak, de a napjainkban lefagyasztott emberek tulajdonképpen egy izgalmas fogadást tettek a haláluk előtt azzal, hogy vásároltak maguknak egy esélyt a feltámadásra: lehet, hogy végleg eltávoztak, de az is lehet, hogy egyszer visszatérnek az élők közé, és akár örökké élhetnek. Happy end azonban csak a mesékben létezik, ezt már rég megtanulhatta volna az emberiség a saját kárán.
A halál mindenkit utolér, szokták mondani, gazdagot, szegényt egyaránt, ám a jövőben ez nagy eséllyel változhat. A helyzet ugyanis az, hogy mivel a fagyasztás nem olcsó mulatság, az örök élet esélye a gazdagok kiváltsága. Amikor pedig a krionika társadalmilag elfogadott eljárás lesz, egyre több és több tehetős ember fog élni a lehetőséggel. De mi lesz azokkal, akik nem engedhetnek meg maguknak ilyen luxust? Ijesztő belegondolni, hogy a jövőben megjelenhet a halhatatlanok szűk társadalmi rétege. És mi lesz akkor, amikor már nem a halál lesz a normális?
És te? Hibernáltatnád magad, hogy egyszer újra élhess?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
