Mary Ellen Pleasant harmincmillió dollárt keresett teljesen legálisan az ingatlanüzleteivel, ám a fehérek uralta sajtó nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy afroamerikai nők is elérhetnek sikereket. Ezért bordélyházak üzemeltetőjeként vagy gonosz varázslónőként hivatkoztak rá, és egész életében „mammy”-nek gúnyolták.
Az 1814-es születésű Mary Ellen származása máig rejtély: vajon rabszolgának vagy szabadnak született? Mary saját elmondása szerint louisianai afroamerikai anyától és őslakos hawaii apától származik. Már egészen fiatal korától szolgált a Massachusetts-beli Nantucket városának gazdag családjainál. Formális oktatásban sosem részesült, de megtanult írni, olvasni és számolni. Mary maga is eltűnődött azon felnőttként, vajon mi lehetett volna belőle, ha megfelelő képzéshez jut, de meg kellett elégednie azzal, hogy kihallgatta a házakban megforduló üzletemberek beszélgetéseit. Nem volt nehéz dolga, hiszen szolgaként egyszerűen levegőnek nézték, akár ott volt a beszélgetés során a szobában, akár nem.
Csak figyelj és tanulj!
A kislányból végül felnőtt nő lett, aki férjhez ment a kevert származású, modern gondolkodású, gazdag vállalkozóhoz, James Henry Smithhez. Ketten együtt segítettek a rabszolgák titkos felszabadításában, egészen addig, amíg 1840-ben a férfi meg nem halt. Mary özvegyként negyvenötezer dollár birtokosa lett. A kaliforniai aranyláz idején járunk, Mary is elindult szerencsét próbálni nyugatra, és 1852-ben San Franciscóban havi ötszáz dolláros fizetségért dolgozott szakácsként. Ez akkoriban, főleg egy afroamerikai nő számára kiemelkedően jónak számított. Azokért az információkért, amelyekhez „láthatatlan” és jelentős örökséggel rendelkező szolgaként jutott hozzá, nem járt fizetség, Mary azonban nagyon sokat tanult az üzleti életről a gazdag bányászoktól és befektetőktől.
Szobalányból szuper gazdag befektető
Örökségét ennek megfelelően okosan kezdte befektetni, a nyereségből pedig vállalkozásokat indított, mosodákat, panziókat, farmokat vásárolt meg, illetve részvényeket vett és adott el. Egyre nagyobb ingatlanvagyonra tett szert, kastélyt építtetett. Üzleti ügyei lebonyolításában nagy segítségére volt a bankban megismert Thomas Bell, aki fehér férfiként olyan üzleteket tudott kötni, amik egy afroamerikai nőnek elérhetetlenek lettek volna. Hogy kettejük között pontosan milyen kapcsolat alakult ki, nem tudni – Mary másodszor is férjhez ment az afroamerikai John Pleasanthez, akinek vezetéknevét haláláig viselte –, de üzleti partnerekként mindenesetre sikeresen gazdagították vagyonukat. Ketten mai értéken több mint 800 millió dollárnyi ingatlan és üzlet birtokosai voltak.
A polgárháború előtti, forrongó Amerikában ott állt egy afroamerikai nő, aki pontosan tudta, mennyi szenvedést kell elviselniük a feketéknek csupán a bőrük színe miatt. Elég pénze volt ahhoz, hogy aktívan segíteni tudja sorstársai ügyét, így szökött rabszolgáknak segített átjutni olyan területekre, ahol szabadon munkát vállalhattak, illetve perekben vállalt segítséget. Aki csak bajba került, tudta, hogy Pleasant asszonyra, akit az emberi jogok anyjaként emlegettek, mindig számíthat, akár pénzzel, akár befolyással lehet elérni valamit. Mary szerepet játszott abban, hogy a feketéket komolyan vegyék a bírósági tárgyalásokon, és hogy megszüntessék a szegregációt a San Franciscó-i közlekedésében – ne feledjük, nyolcvan évvel Rosa Parks esete előtt Mary sikeresen perelt azért, mert bőrszíne miatt leszállították a villamosról. Anyagilag támogatta John Brown amerikai abolicionista híres támadását, amikor az 1859-ben kirabolta az Egyesült Államok fegyverraktárát Harpers Ferryben. Az így szerzett munícióval felszerelkezve Brown több stratégiai pontot is elfoglalt a városban, de végül elfogták és halálra ítélték. Kevésen múlt, hogy Mary Ellenhez nem jutottak el a nyomozás során.
Aki fekete és nő, az nem lehet tisztességes
Nem nehéz belegondolni, milyen fogadtatásban részesítette a fehérek uralta üzleti világ Mary Ellen tevékenységét, nemét, gazdagságát. Minden elképzelhető vádat ráfogtak onnantól kezdve, hogy prostituáltakat futtat, egészen odáig, hogy vudu varázslóként szerezte a vagyonát. Amikor 1892-ben üzleti partnere, Bell leesett a lépcsőn és elhunyt, Maryt vádolták gyilkossággal. A közös vagyonra Bell özvegye tette rá a kezét, és a pénz nagy részét el tudta perelni Marytől. 1904-ben Mary Ellen Pleasant élete szegénységben, elhagyatottságban ért véget egy lepusztult lakásban. Amije maradt, azon ügyvédek és hitelezők marakodtak.
Egészen hasonló módon ért véget egyébként a másik nagy afroamerikai női harcos élete is:
