Ha a kérdést ezer évvel ezelőtt tesszük fel, a válasz egyértelműen igen. Annak a kornak a világképében ugyanis aligha kaphatott helyet az a gondolat, hogy az ember önkényesen rendelkezzen a saját élete felett, hiszen az Isten ajándéka.
Megszólalónkról
Ft. Dr. Németh Gábor morálteológus, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanszékvezetője, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának irodaigazgatója.
Visszatartó erővel bírtak olyan egyházi és társadalmi szankciók, mint például az öngyilkosságot elkövető személy dísztelen temetése a temetőn kívülre, vagy éppen az, hogy hozzátartozói nem örökölhették a vagyonát. Ezek a szabályok azt az elvárást hangsúlyozták, hogy mindenki tartsa fontosnak az életet, és a közösség is figyeljen az egyénre.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Az öngyilkosság cselekedete alapjában ellenkezik az életösztönnel; az elkövető nem látja az élet értelmét, elszakítja kötelékeit embertársaival és a társadalom egészével.
Rá kell azonban mutatnunk arra is, hogy minden egyes öngyilkosság személyes tragédia is egyben. Ahhoz, hogy bűnről beszélhessünk, szükséges, hogy az, aki elköveti, akaratlagosan és szabadon tegye azt – ezeknek a tényezőknek a fennállása esetén tehát az öngyilkosságot valóban bűnnek lehet minősíteni.
Azonban a legtöbb emberről nem feltételezzük, hogy tudatosan akarna ártani saját magának: aki öngyilkosságot követ el, az általában nem a halál mellett hoz döntést, hanem az adott élethelyzetére, a rá váró jövőre mond nemet.
Jellemzően az egész élete, a döntési lehetőségei annyira beszűkültek, hogy nem lát más kiutat, így az öngyilkosság nem a szabadság és az önmegvalósítás útja, amikor teljes mértékben dönthetek önmagamról, hanem épp ellenkezőleg: a kilátástalanság kényszere.
Az öngyilkossági kísérlet jellemzően nem hirtelen, spontán döntés eredménye, hanem hosszú és gyötrelmes előtörténete van. Éppen ezért fontos, hogy az, akit ilyen gondolatok foglalkoztatnak, keresse az élet örömteli eseményeit, nyíljon meg, beszéljen a problémáiról, a környezete pedig segítse és hallgassa meg, soha nem feledve, hogy felelősek vagyunk egymásért.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116 123-as vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
