A kígyó motívumát rengeteg különféle jelentéssel ruházták fel az emberi kultúrák. A kereszténységben a gonosz megtestesítője, az ókori görögöknél, egyiptomiaknál és az észak-amerikai indiánoknál ellenben a termékenységet, az újjászületést, sőt a halhatatlanságot jelképezi – a saját farkába harapó kígyó motívuma Tutanhamon fáraó síremlékén is megjelenik. Az emberiség kultúrtörténete tele van fiktív kígyóábrázolásokkal, a History ezekből szedte össze a kilenc leghíresebbet.
#1 Kígyó az Édenkertben
A Teremtés könyvének leghíresebb története a kiűzetés a Paradicsomból, amelyben a ravasz kígyó megkörnyékezi az első emberpárt, és ráveszi őket, hogy egyenek a tudás fájának tiltott gyümölcséből. A büntetés nem marad el: az Úr száműzi Ádámot és Évát az Édenkertből, a kígyót pedig így átkozza el: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.” A tudósok régóta vitáznak azon, vajon a kígyó Lucifer megtestesülése a történetben, a szexuális vágy és a csábítás metaforája, esetleg csak egy álnok kígyó, semmi több.
#2 Szent Patrik kiűzi a kígyókat Írországból
Írország védőszentje az 5. században működött hittérítőként a Zöld Szigeten. A legenda szerint Szent Patrik negyvennapos böjtöt tartott, amikor egy dombtetőn mérges kígyók támadtak rá. Megsuhintotta a botját, mire a szigeten tanyázó összes kígyó a tengerbe ugrott és megfulladt. Tény, hogy Írországban valóban nincsenek kígyók, ez azonban inkább azzal magyarázható, hogy a szigetország klímája túlságosan hideg számukra. A történetben a kígyók valószínűleg a pogányságot jelképezik, amit a hittérítő Patrik kiűzött Írországból.
#3 Jormungand, a viking tengeri kígyó
Az északi mitológia egyik legfélelmetesebb szörnye Loki isten és Angrboda óriásnő gyermeke, Jormungand, akit Odin taszított a világtengerbe, miután akkorára nőtt, hogy már nem fért el Asgardban. A tengerben a kígyó még hatalmasabb lett, végül már a földet körbeérve a saját farkába harapott. Az istenek alkonyán, a világ végén vívott csatában Jormungand otthagyta a tengert, és a szárazföldön kezdett pusztítani, végül Thor szállt szembe vele. Kalapácsával agyonütötte a bestiát, azonban a küzdelemben ő is odaveszett: alig tett kilenc lépést, és a kígyó mérgétől holtan esett össze.
#4 Leviatán
Az ószövetségi Jób könyve említ két hatalmas tengeri állatot, Leviatánt és Behemótot, mint Isten teremtő erejének bizonyítékát. Előbbit gyakran óriás tengeri kígyóként ábrázolják, de az is lehet, hogy valójában a krokodil volt az inspiráció. Behemót ellenben talán a vízilovat vagy az elefántot jelképezi. Később a Leviatán név átragadt a tengeri bálnákra, a modern héber nyelvben is cetet jelent. Az elnevezés Herman Melville Moby Dickjében is megjelenik.
#5 Medusza és a gorgók
A görög mitológiában a gorgók – három nővér, Medusza, Eurüalé és Sztheinó – gyönyörű nők voltak, akik megsértették Pallasz Athénét, ezért az istennő visszataszító szörnyekké változtatta őket. Testüket pikkelyek borították, hajuk helyén kígyók tekeregtek, éles fogaik és körmeik nőttek. Ha ránéztek valakire, az illető azonnal kővé vált. Meduszával a legendás hős, Perszeusz végzett, aki cseles taktikával intézte el a szörnyet: pajzsát tartotta elé, melyben Medusza megpillantotta a saját tükörképét és kővé változott. Perszeusz lefejezte áldozatát, a fejet pedig pajzsára kötözte, így a csatában képes volt kővé változtatni ellenfeleit.
#6 Ketzalkóatl
Az aztékok egyik legfőbb istene Ketzalkóatl volt, a Tollaskígyó, akit egyfajta madár-csörgőkígyó keverékként ábrázoltak (a kóatl szó navatl nyelven kígyót jelent). A monda szerint Ketzalkóatl a világ teremtésében is fontos részt vállalt: egy másik istennel, Tezkatlipokával kígyóvá változtak, majd kettészelték a hatalmas tengeri szörnyet, Kipatklit. A szörny egyik feléből lett a föld, a másikból pedig az égbolt. A későbbi ábrázolások már emberi alakban jelenítették meg Ketzalkóatlt.
#7 A nágák
A hindu, buddhista és dzsainista vallásokban megjelenő nágák (a szó szanszkritul kígyót jelent) félig ember, félig kígyó lények, akik képesek teljesen emberi és teljesen kígyó alakot is felölteni. Ők az emberek felett álló, nagy hatalmú félistenek, akiket a monda szerint Brahma isten száműzött az alvilágba, amikor túlságosan elszaporodtak a Földön. A buddhizmusban Buddha és tanításainak összessége, a Dharma védelmezőiként jelennek meg, de potenciálisan veszélyesek is lehetnek, különösen, ha felmérgesítik őket. Az egyik leghíresebb történet Mucsalinda kígyókirályról szól, aki hét napon át védelmezte az esőtől a meditációba merült Buddhát.
#8 A hopi kígyótánc
Az Arizona állam északi részén élő hopi indiántörzs férfi tagjai évezredek óta minden évben előadják rituális kígyótáncukat. A tánc egy nyolcnapos, hosszú rituálésorozat utolsó része, mellyel a hopik bő esőzést és termékeny talajt kérnek az istenektől. A táncban a résztvevők a sivatagból összegyűjtött csörgőkígyókat tekernek a nyakuk köré vagy vesznek a szájukba, melyeket előtte alaposan megmostak és megtisztítottak a törzs papjai. A rituálé bonyolult és veszélyes, a koreográfia azonban olyan alapos és mesteri, hogy csak nagy ritkán harapják meg a kígyók a táncosokat. A kígyótánc turistalátványosságnak számít – egy ízben Theodore Roosevelt elnök is megszemlélte –, a rituálék nagy része azonban zárt körben, kizárólag a törzs tagjai számára látogathatóan zajlik.
#9 A fehér kígyó legendája
Az egyik legismertebb kínai népmese egy víz alatt élő kígyódémonról, Bainiangziról szól, aki női alakot öltve a szárazföldre merészkedik, ahol szerelmes lesz egy halandó férfiba, Xu Xianba. A pár összeházasodik és gyerekük is születik, Fahai buddhista szerzetes azonban elárulja Xunak felesége valódi kilétét. Fahai később elrabolja és tóparti pagodájában fogva tartja a házaspárt, akiket fiuk szabadít ki. A történetnek az évszázadok során számos változata alakult ki. Az eredeti sztoriban Fahai hős harcos, aki legyőzi a gonosz kígyódémont, később azonban inkább a romantikus szálra erősítettek rá a történetmondók, és őszinte, igaz szerelemként ábrázolták a démonból lett szépséges nő és férje románcát.
