Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha mást nem, a hippokratészi esküt mindenki ismeri: az orvosok enélkül nem gyakorolhatják hivatásukat. De ki volt Hippokratész, hogy még ennyi idő múltán is hozzá igazodunk? És miért nem ismerjük az ő magyar megfelelőjét, Pápai Páriz Ferencet?
A modern orvostudomány alapjait i. e. 400 körül tette le Kószi Hippokratész ókori görög orvos. Nemcsak érdekelték a természettudományok, de annyira hozzáértőnek számított, hogy antropológusként, iskolavezetőként és íróként is számontartják. Vándorló orvosként több helyre is eljutott, éveket töltött például az ókori Egyiptomban. Úttörőnek számított nemcsak az utazásai, de a felfogása miatt is: megfigyelte a betegeket, mintákat vett tőlük, kidolgozta a megfelelő vizsgálati módszereket, majd az adatok elemzése után leírta az egyes betegségek tüneteit. Abban sem hitt – amiben aztán még nagyon sok száz éven át szinte mindenki –, hogy az epilepsziát démonok okozzák: Hippokratész egyszerű agyi eltérést feltételezett a háttérben. Több szempontból is úttörő volt: az ő örökléstani elméletét alkalmazták egészen Mendel és Darwin munkáinak megjelenéséig.
A lényeg az egyensúly
Nagy erénye, hogy képes volt összefogni az orvosi ismereteket és az orvosokkal szemben támasztott elvárásokat, és mindezt érthetően le is írta, úgy adta át a követőinek. Hippokratész alapvetően a humorális tételéről ismert, azaz azt vallotta, hogyha a szervezetben jelen lévő négy folyadék (fekete és sárga epe, vér, nyálka) egyensúlyban van, a szervezet egészséges. Ezt az egyensúlyt kívülről a szervezetbe kerülő, vagy abban keletkező anyagok bonthatják meg. Ahhoz, hogy a gyógyulás bekövetkezzen, szükség van a szervezet saját erejének megtámogatására, de nem lehet megfeledkezni a megelőzés fontosságáról sem: már Hippokratész is tudta, hogy megfelelő testmozgással és táplálkozással egy sor baj megelőzhető.
Hippokratész 5 szabálya, amiktől ma is egészségesebb lehetsz
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egészségmegőrzés valamiféle modern tudomány, egyfajta 21. századi luxus, miközben a régi szép időkben mindenki jól elvolt kenyéren meg szalonnán. Hogy ez a tévhit mennyire nem állja meg a helyét, az jól látszik Hippokratész egészségügyi tanácsaiból, amiket még időszámításunk előtt több száz évvel alkotott meg, amikor se konditermek, se drága táplálékkiegészítők nem léteztek.
1. Sétálj
Először is nagyon melegen ajánlja a rendszeres, napi legalább fél órát kitevő sétát. Megfigyelései szerint ugyanis a legegészségesebb emberek azok közül kerültek ki, akik rendszeresen mozogtak. Azok viszont, akik sokat üldögéltek, petyhüdtté, tömzsivé váltak, és betegségektől szenvedtek. Az egyik recept, amit Hippokratész gyakran felírt, a séta volt.
2. Tudd, hogy nem vagyunk egyformák
Hippokratész aztán nem félt attól, hogy alaposan megvizsgálja az embereket: nemcsak a testnedveiket, de személyiségüket, életterüket, kapcsolatrendszerüket is elemezte. Nem dobálózott addig diagnózisokkal, amíg az egész embert meg nem értette: nem a betegséget látta, hanem igyekezett egész képet szemlélni, és így ajánlani a legmegfelelőbb kezelést.
3. „Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered”
Az ókori orvos megállapítása szerint a túlsúlyos emberek rövidebb ideig élnek, mint egészséges testsúlyú társaik. Akkoriban azonban nem a hamburgertől híztak meg azok, akik jólétben éltek, hanem a húsfélék, nyalánkságok mértéktelen fogyasztásától. Hippokratész inkább a friss és növényi eredetű ételeket ajánlotta.
4. Mindent csak mértékkel
Hippokratész szerint „minden túlzás ellentétes a természettel”. Még ha egészséges ételről vagy italról esik is szó, mértéktelenül fogyasztva az is ártalmassá válhat. Az ókori orvos például rendszeresen ajánlotta a bor fogyasztását a szülési fájdalmak enyhítésére, vagy egyszerűen csak az egészséges étrend részeként, ám minden betegét óva intette a rendszeres, nagy mennyiségű alkoholfogyasztástól. Ez utóbbi ugyanis köszvényessé tette az embereket – nem is beszélve a részegség és a másnaposság egyéb hátrányairól.
5. Nem kell mindennel orvoshoz rohanni
Már Hippokratész idejében is voltak álgyógyítók, sarlatánok, akik doktornak kiadva magukat megpróbálták becsapni a hiszékeny embereket. Éppen ezért az orvos azt tartotta, hogy amíg nem bizonyították be egy kezelés hasznosságát, addig nem is szabad alkalmazni azt.
A magyar Hippokratész
Kétségtelen, hogy az ókori orvos óriási hatással volt a világra és a gyógyításra. Ugyanakkor érdemes szót ejtenünk a magyar Hippokratésznek tartott Pápai Páriz Ferencről is. Az 1649-es születésű férfi az orvoslás és a filozófia doktoraként, illetve tanárként alkotott maradandót hazánkban. Apja nem másnak, mint II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek volt első udvari lelkésze. Ferenc korán elvesztette a szüleit, rokonok segítették iskolái kijárásában. Olyan jól tanult, hogy külföldi egyetemre, Boroszlóba (ma a lengyelországi Wrocław) és Lipcsébe is kiutazhatott, majd végzett orvosként filozófia szakirányon tanult tovább Heidelbergben. 1675-ben utazott végül haza, kifejezetten nagy műveltségű emberként, készen arra, hogy amit külföldön megtanult, azzal hazáját gazdagítsa.
A magyarok szolgálatában
Kezdetben Bihar vármegye orvosaként dolgozott, de két évre rá már Bornemissza Anna, később I. Apafi Mihály fejedelem udvari orvosának fogadták fel. 1678-tól tanított a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban görög nyelvet, filozófiát és természettant. Az ő hatására vezették be az orvosi alapismeretek tanítását, de nemcsak így segítette az iskolát: ösztöndíjakért harcolt, pénzt gyűjtött és adományozott, latin–magyar szótárt állított össze. Megalkotta az első magyar egyháztörténeti művet, az első magyar nyelvű címertant, könyveket írt. Ez utóbbiak mindegyike Paxszal kezdődik, azaz a békét keresi, legyen szó az emberi testről, lélekről vagy az udvari életről.
Pápai Párizt hamar elkezdték a magyar Hippokratésznak nevezni, pláne azután, hogy Pax corporis, azaz A test békéje címmel megírta az első önálló magyar nyelvű orvosi könyvet. Bod Péter erdélyi református lelkész, író a Magyar Athenas irodalomtörténeti lexikonban Pápai Párizt ugyanúgy az ógörög Aszklépioszhoz, a gyógyítás istenéhez hasonlította, ahogy azt az igazi Hippokratésszel is tették saját korában.
A hazai orvostudomány úttörője
A Pax corporis nem csupán orvostanhallgatóknak szánt száraz tudáshalmaz, sőt. Magas színvonalú tudományos mű, amit úgy fogalmazott meg – ráadásul magyar nyelven –, hogy az otthoni ápolók, gyógyítók, egyszerű emberek is megértsék és hasznosítani tudják. Elméletet és gyakorlatot egyaránt összefoglalt benne, hogy „az házi cselédes gazdáknak s gazdasszonyoknak és az igyefogyott szegényeknek, kiknek nincsen mindenkor kezeügyében értelmes orvos, kiváltképpen falukon, az hol hamarébb talál segélyre a beteg barom, mint a beteg ember. E könyvből pedig szükségéhez képest olvashat; vagy ha maga nem tud, olvastathat mással nyavalyájáról a beteg.” Szót ejt benne a helyes betegápolásról, az orvos és az egyén felelősségéről, felvilágosít, tanít, megismerteti az olvasót a gyógynövényekkel, Hippokratészhez hasonlóan erősen hisz a természet erejében. Másik hasonlóság a nagy előddel, hogy Pápai Páriz szintén nem isteni büntetésként vagy ártó szellemként tekint a betegségekre, hanem megoldandó és kezelésekkel, szerekkel megoldható problémaként. A könyv hatalmas sikert aratott, sorra jöttek ki az újabb és újabb kiadások.
Az alkotó életében azonban nem a béke évei következtek. Hiába tett élete végéig hatalmas szolgálatot a hazájának, Rákóczi szabadságharca idején neki is menekülnie kellett otthonából. 1707 és 1709 között nagy szegénységben bujdosott. Visszatérte után még hét év adatott neki, amit szótára diktálásával és a nagyenyedi iskola újjászervezésével töltött.
