Huber Károly, a Nemzeti Színház karmestere és hangversenymestere méltán lehetett büszke hasonló zenei tehetséggel megáldott fiára, Jenőre. A vezetéknevét később magyarosabbra cserélő ifjú apjától tanult hegedülni, majd Berlinben képezte magát tovább Joachim Józsefnél. Később Párizsba került, ahol hatalmas sikert aratott a játékával, és kevés olyan hely volt Nyugat-Európában, ahol ne ismerték volna a nevét. Kamarazenészként is szép hírnevet szerzett, brüsszeli és budapesti vonósnégyesével a legigényesebb zenei előadók közé tartozott. A művelt és jó modorú zenész olyanok barátságát élvezhette, mint Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály, Jules Massenet, Benjamin Godard, Felix Weingartner vagy Joseph Krips, de ismerte Rippl-Rónai Józsefet és Victor Hugót is. Egyházi és világi vezetők otthonába volt hivatalos, a későbbi VII. Edward és felesége, illetve a görög királyi pár előtt is fellépett. Miután feleségül vette egy gróf lányát, nemesi rangot is kapott a királytól.
Párizsban lett világhírű
A németországi képzés befejeztével Hubay apja kérésére hazatért Magyarországra. Fővárosi és vidéki hangversenyeken lépett fel, ahol Liszt Ferenc is felfigyelt rá. Hubay ettől kezdve zeneakadémiai matinékon és Liszt házában is többször megfordult. Nemcsak zenéltek együtt, Liszt véleményezte Hubay készülő kompozícióit is, biztatta, segítette őt. Az ő ajánlására érkezett a hegedűművész Párizsba is. Az ottani sikerek alapozták meg igazi hírnevét, de 1886-ban, apja halála után felajánlották neki a Zeneakadémia hegedű tanszakának vezetését.
Nagy sikerrel tanított fél évszázadon át, olyan tanítványokkal, mint Vecsey Ferenc, Szigeti József vagy Geyer Stefi. Mindezt úgy, hogy magánéletét apja mellett testvére és elsőszülött fia halála is beárnyékolta. 1919-től 1934-ig már a Zeneakadémia igazgatójaként tevékenykedett. 1886-ban, rögtön hazatérése után megalapította a Hubay–Popper Kvartettet, ami az első világszínvonalú magyar vonósnégyesnek számít a mai napig. Johannes Brahms, Leopold Godowski és Dohnányi Ernő is fellépett velük. 1887 februárjában, kapcsolatait kihasználva a Loire partján fekvő Angers-ben rendezett egy egész magyar fesztivált. Hubay úgy állította össze a műsort, hogy Mihalovich Ödön-, Bertha Sándor-, Goldmark Károly-, Zichy Géza-, Liszt Ferenc- és a Hubay-művek is felcsendüljenek – és a rendezvény viharos sikert aratott.
Hubay tehetsége nem merült ki a hegedülésben és a zenetanításban. Az 1800-as évek végétől már egyre több helyen játszották az általa írt német, francia és magyar dalokat, hegedűműveket, szimfóniákat. Az opera műfajától sem riadt vissza, neki köszönhetjük a világsikert aratott A cremonai hegedűs, A falu rossza, a Moharózsa és az Anna Karenina című műveket is. A cremonai hegedűs Európa-szerte elismerést hozott Hubaynak és a magyar zeneszerzésnek, sőt ez volt az első magyar opera, amelyet Európán kívül, New Yorkban is előadtak 1898-ban.
A magyar zenei élet egyik legfontosabb alakja
Az 1902-es év nagy szenzációjaként feltűnő Bartók Béla zongorista tehetsége Hubay figyelmét sem kerülte el. Bár politikai nézeteik ellentétes oldalra állították őket, a két zenész képes volt az együttműködésre. Hubay volt például az, aki bemutatta a nagyközönségnek Bartók egyik első szonátáját 1904-ben. Az első világháború kitörése azonban Hubay életére is nagy hatással volt, elsősorban azért, mert a gyakran utazó művész előtt lezárult a határ Párizs, London és Brüsszel felé.
1919-ben ismét a politika árnyékolta be az életét: az őszirózsás forradalom után a Zeneakadémia élére nem őt nevezték ki. Ennek oka minden bizonnyal grófi származású felesége lehetett, de Hubay nagyon magára vette az elutasítást, olyannyira, hogy kis időre Zürichbe, onnan Neuchâtelbe utazott, és ott is telepedett le. Ha nem ezt teszi, valószínűleg teljes vagyonát és a szabadságát is elvesztette volna mint osztályellenség.
1934-ben ment nyugdíjba, de mint már a Zeneművészeti Főiskola elnöke. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem oktatott tovább: élete végéig zenélt, tanított, formálta a hazai zenei életet. Fő utcai, négyemeletes palotájában zenedélutánokat szervezett, ahol nemcsak a nagy öregek, de fiatal tehetségek is helyet kaptak. Ezek a nagyon minőségi és hazánk zenei élete szempontjából kiemelten fontos alkalmak Hubay 1937-es halála után is folytatódtak özvegye szervezésében.
A kommunizmus áldozata
Gombos László Szabolcsi Bence-díjas zenetörténész, az MTA BTK Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának tudományos munkatársa szerint Hubay nevét az egész világon ismernék, ha nem dönt úgy, hogy hazaköltözik Budapestre.
„Hubay Jenő fél évszázadon keresztül Magyarország legismertebb muzsikusa volt. Ezt visszamenőleg nehéz átlátni, elhinni, de ha a korabeli újságokat nézzük, akkor teljesen más kép rajzolódik ki előttünk. A történelmet azonban mindig a győztesek írják, és Hubay nem tartozott a győztesek közé a világháborút követően. Ráadásul akkoriban még nem készítettek hangfelvételeket, így a hegedűművészként és tanárként a világ élvonalába tartozó Hubayról maximum az általa komponált zeneművek maradtak fent. Zeneszerzőként pedig nem volt Liszthez vagy Bartókhoz hasonlítható.
Hatása a saját korában azonban egy mai ember számára szinte értelmezhetetlenül nagynak számított. Ebben nagy szerepe volt a tekintélytiszteletnek, amit persze nem szabad összekeverni a személyi kultusszal, hiszen esetében nem erről volt szó, hanem egy ezeréves hagyományról, aminek értelmében a kiemelkedő embereket a társadalom tagjai megkülönböztetett tisztelettel kezelték. Hubay életének delelőjén Kodály vagy Bartók pályája még csak kezdeti stádiumában volt, az átlag zenekedvelő ember számára még a ’20-as években is a hegedűmester volt hazánk legismertebb zenésze.
Mégis, a második világháború után nevét nem volt tanácsos emlegetni. Akkoriban az arisztokratákat kitelepítették, ha addig nem menekültek el maguktól, vagyonukat zárolták, többüket fogva tartották. Hubay felesége, Cebrian Róza grófnő családnevét és grófi rangját a két fiú is örökölte. A főrangúak az új társadalmakban nem jártak jól. A Tanácsköztársaság idején az is felmerült, hogy elveszik a házat az özvegytől és a két fiútól, de a rendszer hamarabb megbukott, mint hogy ez megtörténhetett volna. Hubay sosem szimpatizált a kommunistákkal, és ezt nyíltan vállalta is. Ha ehhez hozzávesszük grófnő feleségét, már értjük, miért volt az ötvenes években és utána is szinte lehetetlen hangosan kiejteni Hubay Jenő nevét. Szinte kitörölték a zenetörténelemből, ezért évtizedekig nem is hallottak róla az átlagemberek.
Munkásságát azonban nem lehetett eltörölni. Ha máshol nem, a zenei életben, a hegedűoktatásban fennmaradt a neve és a módszere. A kilencvenes évektől pedig több fázisban rehabilitálták, nevét viseli egy ezerfős zeneiskola, ünnepségeket, versenyeket rendeznek a tiszteletére, szobra ott áll a zeneiskolában. Műveit is egyre többen játsszák, itthon vagy húsz CD-nyi anyagot tesznek ki Hubay kiadott zeneművei. A miheztartás végett: Japánban és Amerikában is lehet kapni Hubay-CD-ket. Alakja azért is nagyon fontos, mert miután apjától átvette a hegedű tanszéket, szinte a semmiből kellett újraépítenie, és végül a legmagasabb szintű magyar hegedűoktatást valósította meg. Először Liszt Ferenc hívására érkezett haza, pedig ha Brüsszelben marad, ma a világ legismertebb hegedűsei között tartanák számon. Most is benne van a világ 20-30 legjobbja között, de a világhírnév nem Magyarországról, hanem Nyugat-Európából érhető el igazán. Később pedig Hubay nem ment el Bécsbe, Londonba, Chicagóba, ahol a világ legnagyobb pozícióira hívták, hanem itthon maradt. Módszere azonban öröklődött: egykori tanítványai váltak tanárokká, majd azok növendékei is oktatni kezdtek. A Zeneakadémia későbbi vezetői közül többen az ő iskolájából kerültek ki.
Hubay unokája, Hubay Cebrian László évtizedek óta próbálja feléleszteni nagyapja emlékét. Tíz éve ment nyugdíjba, mint a Walt Disney nyugat-európai igazgatója. Egyik legfőbb törekvése, hogy megfilmesítse édesanyja, a norvég származású Edle Astrup könyvét. Ő Hubay fia, Andor feleségeként került a családba. Nagyszerű arisztokrata, polgár és földműves volt egyben, fiatalon hírességekkel készített interjúkat, majd magyar asszonyként valósággal felvirágoztatta a grófi birtokot. Idővel írt egy önéletrajzi könyvet, amiben a háború előtti napfényes éveket és a második világháború nélkülözéseit és következményeit mutatta be. Máig öt nyelven jelent meg, köztük magyarul is. Martin Scorsese már a hetvenes években meg akarta filmesíteni, ám azután, hogy nyilvánvalóvá vált, ágyjeleneteket is terveznek a filmbe, az írónő visszavonta az engedélyt.
Három évtizeddel később Hubay László a Walt Disneynél szerzett kapcsolatai révén ismét hozzálátott a könyv megfilmesítéséhez, kilencven százalékban magyar forgatási helyszínekkel (Operaház, Zeneakadémia, vidéki kastélyok) és nagy sztárokkal, de a 2008-as gazdasági válság miatt megszakadt az előkészítés. A munka most újra elkezdődött, ismét világsztárokkal és amerikai szakemberekkel. Reméljük, végre valóban elkészül ez a szenzációs produkció.”
