Ha megcsömörlöttünk a Kínában készített díszek tömkelegétől, és valami különlegesre vágyunk, Tárnok határában a helyünk, a Szabó család gyárában. Épp elég ideje készítenek különböző díszeket ahhoz, hogy a turkálónak elnevezett vásárban egész kavalkádot hozzanak létre. A turkáló elnevezés persze ne tévesszen meg senkit, teljesen új és gondosan csomagolt díszek között nézelődhetünk, de megfoghatjuk, megforgathatjuk mindegyiket, válogathatunk kedvünkre.
Szabó Lajos, a gyár nyolcvanadik életévét is rég elhagyott vezetője mesélt arról, hogyan indult a díszek gyártása.
Mióta készítenek karácsonyfadíszeket?
Már több mint ötven éve, egész pontosan 1963 óta vagyunk iparosok. Családi vállalkozásként indult, amikor még fiatalok voltunk a feleségemmel, és azóta is az maradt: a lányom, a vejem, az unokáim dolgoznak velünk. Kezdetben főleg játékokat gyártottunk, biztosan sokan emlékeznek még a bólogatós fejű kutyára, a moncsicsire, a matchboxokra. Az iparengedélyt azokban az időkben nagyon nehéz volt megszerezni, nekünk is csak a feleségem nevére sikerült. A félkész családi házunk pincéjében kezdtünk neki a gyártásnak.
A karácsonyfadíszek akkor kerültek a termékeink közé, amikor megépítettem egy különleges gépet, ami műanyagot fém hatásúvá tudott tenni. Nagy vákuumban alumíniumot párologtatunk, ezáltal a fényes tárgy krómszínű lesz. Ezzel a géppel ezüstöztük a játékokat, de azok nem fedték le a teljes kapacitást. Elkezdtünk tűnődni, mit lehetne még gyártani, ekkor jutottak eszünkbe a karácsonyfadíszek.
Honnan vettek ötleteket a díszekhez, játékokhoz?
Nagyon nehezen boldogultunk maszek cégként, kevés megrendelést kaptunk. Persze volt olyan időszak is, amikor enyhült a helyzet, akkor kiutaztunk nyugatra a kisiparosainkkal, és a nürnbergi játékkiállításon néztük meg, milyen ötleteket érdemes itthon is megvalósítani. Gyűjtöttük a prospektusokat, hogy tudjuk, mire van szüksége a világnak. A játékok közül az akkor gyártott léptékhelyes MZ motorom annyira értékes, hogy nemrég egy aukción majdnem ötvenezer forintért kelt el. Ebből nekem is van még pár darabom itthon, de a moncsicsiket például szétkapkodták. A hetvenedik születésnapomra azonban megleptek eggyel, az eredeti csomagolásban.
Mióta készítenek kizárólag díszeket?
A rendszerváltás majdnem a cégünk végét jelentette, csődbe mentünk. Nem vették az áruinkat, nem volt piacunk. Csak a tartalékaink maradtak, és azok a termékek, amiket a legegyszerűbben, a ház pincéjében is le tudtunk gyártani. Ebben az időszakban legalább jobban ki tudtam bővíteni az üvegdíszekkel kapcsolatos tudásomat. Azóta is abból élünk, hogy kézzel készített, ezüstözött, minőségi üvegdíszeket alkotunk és adunk el. Igyekeztünk a kezdetek óta minőséget gyártani, és ez sikerült is. Amikor kijutottunk Frankfurtba, a világ legnagyobb karácsonyfadísz-kiállítására, olyan megrendeléseket kaptunk, amelyeknek köszönhetően egész Európába, sőt a tengerentúlra is tudtunk exportálni. Mostanra elértünk egy olyan szintet, hogy talpon tudunk maradni. Azt persze túlzás lenne állítani, hogy versenyképesek vagyunk a kínaiakhoz képest, de azt tudni kell, hogy ők ezt a fajta minőséget nem gyártják, csak olcsó alapanyagokat, zömében műanyagot használnak. A mi díszeink minőséget képviselnek.
Hogyan veszik fel a versenyt a kínaiakkal?
Az alaptörvény az, hogy adjunk minőséget. A másik fontos szabályunk, hogy minden évben megújítjuk a készletet. Megtanultuk a játékgyártásban, hogy ha egy cég egy évben legalább egy újdonsággal nem jön elő, akkor elveszett. Nekünk visszatérő vevőink vannak, akik itt a turkálóban megkeresnek minket, és az újdonságokról kérdezősködnek. Exportálni alig tudunk, csak egy-két osztrák üzlettel állunk kapcsolatban. A fő piac jelenleg Magyarország. 15 emberrel dolgozunk, és azt látom, hogy az eladások lassan ugyan, de minden évben emelkednek, mintha nagyobb lenne az emberek vásárlóereje. Idén is december 22-ig lehet hozzánk jönni vásárolni, nézelődni. Óvodás- és iskoláscsoportokat is fogadunk, megmutatjuk nekik, hogyan készülnek a karácsonyfadíszek, és ők maguk is megfesthetnek egy üveggömböt, hogy otthon a fára tegyék. A múltkor bejött ide az oviscsoporttal egy hároméves kislány, körülnézett – rengeteg fenyőfa áll nálunk feldíszítve különböző színekben, minden csillog-villog – és nagyot sóhajtva azt kérdezte: Ez a mennyország?
Milyen a saját karácsonyfájuk?
Az otthoni fánkra régebben mindenféle díszt ráaggattunk. Az utóbbi években azonban a lányom díszíti, aki minden évben kiválaszt három színt, és olyan díszeket tesz fel. Mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy mi egész évben feldíszített karácsonyfák között élünk. A cukrász sem olyan szívesen eszi már a krémest. Ugyanakkor szeretet és kreativitás nélkül ezt nem lehet csinálni.
