A zeppelin léghajó a 20. század első felének közlekedési eszköze volt, a repülőgépekhez viszonyított lassúsága és veszélyessége azonban – gondoljunk csak a Hindenburg 1937-es katasztrófájára – csakhamar elavulttá tette. A klímaváltozás miatt azonban újra divatba jöhet a léghajózás, különösen az áruszállítás területén – számol be a Medium írása.
A sztratoszférában közlekedhetnének a léghajók
Egy léghajó 80-90 százalékkal kevesebb káros anyagot bocsát a légkörbe, mint egy modern repülőgép – állítja Jean Baptiste Meusnier, a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) szóvivője. Egy, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) által augusztusban publikált tanulmány szerzője, Julian David Hunt is hasonló következtetésre jutott. Szerinte a megoldás a futóáramlás (jet stream) zónájába felküldeni az áruszállító léghajókat.
Ezek a föld felszíne felett 8-12 kilométeres magasságban köröző szelek minimális üzemanyagigénnyel, szinte ingyen képesek lennének sodorni a járműveket. Hunt becslése szerint ily módon Denverből Kínába 7, Los Angelesből Tokióba 4 nap alatt érhetnének el a léghajók. A futóáramlás meglovaglásának másik előnye, hogy a léghajók a sztratoszférában közlekednének, ahol sokkal megbízhatóbban lehet előre jelezni az időjárási körülményeket. A szakember úgy véli, a jövőben akár állandó kereskedelmi légi folyosókat is ki lehetne alakítani ebben a zónában, jó előre megtervezve a léghajók útjait.
A sztratoszférában való közlekedés azonban veszélyeket is rejt magában. Arrafelé ugyanis a légnyomás sokkal alacsonyabb, és ez problémákat okozhat. Nem véletlen, hogy a legtöbb repülőgép a sztratoszféra alatti magasságban közlekedik, hiszen így elkerülik a nyomásproblémákat, és egyben megrövidítik a felszállás, vagyis a függőleges haladás időtartamát. A megoldás egy olyan szuper rugalmas borítóanyag kifejlesztése lehetne, amely megvédi a járművet a nyomáskülönbség okozta gondoktól.
Nem éget üzemanyagot
A repülőgépek felszálláskor rengeteg fosszilis üzemanyagot égetnek el, a léghajók ellenben teljesen másképp működnek. Ezeket a járműveket a levegőnél könnyebb gázokkal – hagyományosan hidrogénnel és héliummal – töltik fel, így emelkednek a levegőbe, amely légnemű anyagokat nem kell elégetni, hanem az ő természetes tulajdonságaik adnak módot rá, hogy a jármű felszállhasson.
Számos vállalat dolgozik különleges hibridmodellek kifejlesztésén, amelyek egyesítik magukban a kétféle technikát. A Lockheed Martin prototípusa például 20 százalékban hagyományos módszert használ – egy mértékletesen káros üzemanyag elégetésével –, 80 százalékban viszont hélium segítségével emelkedik a levegőbe. Bob Boyd, a vállalat gyártási menedzsere szerint az efféle gépek segíthetnek a környezet megóvásában, emellett képesek lehetnek olyan magasra emelkedni, ahova a jelenlegi repülők nem érnek el.
A léghajók hátránya a repülőkkel szemben elsősorban a sebesség terén mutatkozik meg. A szakértők szerint éppen ezért lennének bevethetők inkább az áru- és nem a személyszállítás területén. Napjainkban a legtöbb légitársaság rengeteg üzemanyagot és pénzt pazarol annak érdekében, hogy minél gyorsabban eljuttathasson csomagokat az óceán egyik partjától a másikig – magyarázza Barry Prentice, a Manitobai Egyetem professzora és a léghajózással foglalkozó Buoyant Airships System International (BASI) elnöke –, holott leszállás után azok gyakran hetekig raktárakban várakoznak. A hatalmas sietség tehát semmilyen szempontból nem éri meg.
Forradalmasíthatja az áruszállítást
A léghajózás a környezet megóvása mellett a globális felmelegedés következtében létrejövő bizonyos problémák áthidalásában is segíthet. Kanada északi részén például az állandóan fagyott nagy tavak jege olvadásnak indult, és hamarosan akár teljesen el is tűnhet. Ezzel megszűnnének azok az útvonalak, amelyek a jégfelszínen áthaladva jutnak el a külvilágtól egyébként elzárt közösségekhez. A léghajók kifutópálya nélkül is képesek fel- és leszállni, ezért képesek lehetnek biztonságosan megközelíteni ezeket a vidékeket, és élelmiszert, illetve más ellátmányt szállítani az ott élőknek. A BASI jelenleg egy hasonló projekten dolgozik.
A léghajók forradalmasíthatják a teherszállítást a jövőben – vélik a szakemberek –, hiszen a kamionokkal szemben nincs szükségük utakra, hogy eljussanak rendeltetési helyükre, nem kell a forgalmi dugóban rostokolniuk, jóval nagyobb terhet is képesek cipelni, és – nem utolsósorban – a szállítóhajókkal ellentétben nem károsítják a tengerben élő állatok és növények lakóhelyét. Az üzleti-ipari felhasználás mellett humanitárius célokat is szolgálhatnak majd, ugyanis képesek eljutni és nagy mennyiségű segélyszállítmányt vinni nehezen megközelíthető, katasztrófa sújtotta területekre, illetve kimenekíteni onnét a túlélőket.
A szállítás mellett a léghajók más célra is hasznosíthatók lennének. Sokkal könnyebb például a magasból megfigyelni egy területet a segítségükkel, mint a föld körül keringő műholdakról. A szatellitek csak kétóránként egyszer tudnak elrepülni egy adott terület felett, és túl magasan vannak ahhoz, hogy kellően éles képet csináljanak. Léghajókkal viszont folyamatosan megfigyelés alatt tartható egy bizonyos földrajzi terület tudományos kutatás céljára – megfigyelni például a növényzet vagy a tengerszint változásait –, vagy akár katasztrófák, erdőtüzek megfékezése érdekében.
A hidrogén vagy a hélium a nyerő?
Több vállalat is dolgozik kereskedelmi forgalomban használható léghajók kifejlesztésén, a tervek azonban igencsak eltérnek egymástól. A szakemberek azon vitáznak például, hogy melyik gázt lehetne használni a járművekben. A Lockheed Martin, a Varialift és a Flying Whales a héliumra esküszik, Hunt és a BASI fejlesztői ezzel szemben a hidrogént tartják ideálisnak. A hidrogén előnye, hogy sokkal olcsóbb és megújuló energiaforrásokból is előállítható, emellett az emelési képessége is jobb. A hélium viszont sokkal biztonságosabb, ugyanis a hidrogénnel szemben nem éghető anyag. Habár Prentice úgy véli, a mai technológiával már elkerülhetők a Hindenburgéhoz hasonló katasztrófák, minden valószínűség szerint a jövőben inkább a héliumot fogják választani a fejlesztők. Egyesek attól félnek, a megnövekedett használat miatt a világ ki fog fogyni a hasonló gázokból, Prentice szerint azonban ez felesleges aggodalom.
A múlt század eleji léghajósok másik nagy félelme az időjárás volt – egy szélvihar például könnyen elsodorhatta a hőlégballonokat –, Prentice szerint ma már ettől sem kell tartani. Különösen a tervezett léghajók hatalmas mérete és nagy súlya gátolja majd őket abban, hogy kiszolgáltatottak legyenek az időjárás szeszélyeinek, emellett a mai meteorológiai előrejelzésekkel kiküszöbölhetők a váratlan helyzetek.
A jövő tehát a múltban rejlik? Vajon tényleg újra divatba jön a léghajózás és felváltja a repülőgépeket, legalábbis az áruszállítás területén? A választ természetesen még nem tudjuk, és a koncepció is valamelyest sci-fibe illő, de lehetséges, hogy gyermekeink, unokáink újra a város felett lebegő zeppelinnek fognak integetni.
