A nagyvárosi kutyatartók körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a kutyanapközik, ahova az elfoglalt gazdák egy-egy hosszabb napon beadhatják kedvencüket. Jó lehetőség ez arra is, hogy kutyánk a fajtársaival találkozhasson akkor, amikor a mindennapokban erre kevésbé van lehetőség, mert, mondjuk, kertes házban lakunk. Szóval számos esetben nagyon praktikus ez a szolgáltatás, különösen, ha kutyánk egyébként hajlamos arra, hogy a felgyülemlett energiáit a környezetén vezesse le.
Forgó Mónika, a Kutyabarát Panzió & Napközi tulajdonosa Budapest agglomerációjában vezet napközit. Elsősorban a XI. kerületből járnak hozzá kutyák, és minden hétköznap reggel 6-kor indul otthonról, hogy begyűjtse a napköziseket. Általában fél 8-ra már haza is érnek, és onnantól kezdődhet a játék. A kutyák egy 6000 négyzetméteres területen vannak egész nap, amely 3 részre osztott, így mérettől és habitustól függően szét tudja válogatni a kutyákat.
Csivavától a kaukázusi juhászig
„Általában egész nap kint vagyunk, de ez az időtől is függ. Nagy kánikulában dél körül bejövünk, és a kutyák légkondicionált, hűtött helyiségekben vannak, ez különösen a rövid orrú kutyáknak fontos. Kettőkor ismét kimegyünk, és kint vagyunk 6-7-ig, utána viszem őket haza – meséli Móni. – Ha nagy eső van, akkor bemegyünk, de a vizsla meg a labik bírják az esőt, így velük kint vagyok, amíg játszanak, és csak akkor megyünk be, ha nagyon szakad.”
A kutyák a reggeli érkezéskor még mind pörögnek, aztán ahogy elfáradnak, lefekszenek pihenni, majd kezdődik minden elölről. A kifutóban számos fa biztosít árnyékot a kutyáknak, és medence is van, amiben hűsölhetnek, pancsolhatnak a kánikulában.
Móni elsősorban olyan kutyáknak ajánlja a napközit, akiknek nagy az energiaszintje, és a gazda szeretné társaságba vinni, lefárasztani, illetve, ha a gazda reggel elmegy otthonról, és csak este ér haza. Azoknak viszont nem javasolja, akik nem szocializáltak. A fajtát illetően nincsenek megkötések, csivavától a kaukázusi juhászig mindenféle kutya jár hozzá, ugyanakkor kan kutyákból csak ivartalanokat tud fogadni, tüzelő vagy vemhes szukát pedig egyáltalán nem. Fontosnak tartja még az első alkalom előtt a személyes találkozót, hogy a gazda jelenlétében kipróbálják, hogyan működik a kutya társaságban.
Nem mindenki bírja a pörgést
Ahogy Móni is említette, nem minden kutyának való a napközi. Hiszen egy állandóan változó társaságba való beilleszkedés nem mindig megy könnyen, és egyébként sem igényli minden kutya az idegenekkel való ismerkedést: vannak olyanok, akik csak a már megszokott társaikkal szeretnek bandázni. Azoknak a kutyáknak sem feltétlenül jó, akiknek számít, hogy a napköziben mennyire van lehetőség szeparálni az eltérő temperamentumú kutyákat. Nem ajánlott a nagyon öreg vagy beteg kutyáknak sem, mert őket nagyon megviselheti a változás.
Ha a kutyánkat nem tudjuk egyedül otthon hagyni, mert nyüszít és rombol, akkor sem biztos, hogy a napközi a megoldás. A szeparációs stressz nem mindig könnyen megoldható probléma, ezért ilyenkor forduljunk inkább szakemberhez, aki egyéni képzés keretében felméri a helyzetet, és személyre szabott tanácsot ad.
Mónihoz a kutyák általában hetente két alkalommal járnak, és ez elég is nekik, mert a kutyának nem tesz jót, ha állandó pörgésben él és nincs lehetősége pihenni. Vagyis a napközi nem arra való, hogy napi szinten oda hordjuk a kutyát. Nem helyettesíti a kutyával való foglalkozást sem, és nem kibúvó a kutyatartással járó felelősség alól. Viszont nagyszerű megoldás akkor, ha épp éjjel-nappal egy határidős munkán dolgozunk, vagy baba érkezett a családba, és ezért nehezebben megoldható kedvencünk megfelelő lemozgatása.
