Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Cseh pszichológusok voltak arra kíváncsiak, hogy 25 állat közül melyek okozzák a legtöbb fóbiát.
A Digest Research szemlézte a kutatás eredményeit, amelyek nemcsak az állatoktól való félelem megértéséhez járulnak hozzá, de a horrorfilmek íróinak is ihletet adhatnak.
Jakub Polák és csapata közel 2000 ember részvételével végzett online felmérést. Válaszaikban a résztvevőknek értékelniük kellett, hogy 25 állat közül melyek a legfélelmetesebbek és a legtaszítóbbak számukra. A pók mellett helyet kapott a listán a csiga, a kutya, a bika, a csótány, különböző kígyók és a hangya is.
Minél nagyobb a találkozás esélye, annál jobban félünk tőle
A kutatók az állatok által kiváltott félelem és undor szintje alapján kategorizálták az élőlényeket, majd öt csoportba osztották őket: a félelmet keltő, nem nyálkás kisebb állatok (például a csótányok, hangyák és darazsak), az egérszerű állatok (például az egér, a patkány és a denevér), a kígyók és gyíkok; élősködők (például tetvek) és végül a háziállatok (például macska, kutya vagy ló).
Nos, fogalmazhatunk úgy, hogy az összetett versenyt a pókok nyerték, melyek nemcsak az intenzív félelmet kiváltó állatok körében, de az undort keltő élőlények között is igen előkelő helyen végeztek. A kutatók szerint az eredmény a pókok szokatlan külseje, illetve mozgásuk gyorsasága és kiszámíthatatlansága mellett azért nem meglepő, mert gyakorlatilag bárhol találkozhatunk és könnyen fizikai kapcsolatba kerülhetünk velük.
Közös fóbiáink
Vannak olyan állatok, amelyeket az evolúció miatt kezelünk fenntartásokkal. Őseinkre sok esetben veszélyt jelentettek a pókok és a kígyók, az ezektől való félelem pedig még mindig bennünk van. Éppen emiatt a kutatás alanyai körében ezek az állatok voltak a leginkább félelemkeltő élőlények, az élősködőket pedig megszavazták a legundorítóbbaknak. A fóbiák kiváltói között voltak még az egerek, patkányok és gyíkok, bár ennek a félelemnek nincs evolúciós háttere.
A kutatók kiemelték, hogy a pókokhoz hasonlóan az élősködők is előkelő helyet foglalnak el a listán. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a különböző férgek és bélparaziták lárvái szabad szemmel alig láthatók, de pontosan tudjuk, hogy szinte bárhol ott lehetnek és velük is könnyen érintkezhetünk. A kukacoktól és férgektől pont azért félünk kevésbé, mert szabad szemmel is jól láthatók, így könnyen elkerülhetjük a testi kontaktust velük.
A tanulmányból az is kitűnt, hogy jellemzően a nőkből váltanak ki több negatív érzést a nyálkás, gerinctelen állatok és a különböző paraziták. Ez összhangban áll azzal az evolúciós elmélettel, miszerint jelentősebb reproduktív szerepük miatt a nőknek óvatosabbnak kell lenniük a különböző kórokozókkal szemben, hiszen ezek nemcsak a saját, de a gyerekeik egészségére is veszélyt jelenthetnek.
A kérdések kitértek a résztvevők korábbi traumatikus tapasztalataira is. Meglepő módon az derült ki, hogy a félelem mértéke alacsonyabb volt azoknak az embereknek a körében, akiknek már voltak rossz élményei, például már harapta meg őket kutya vagy estek le a lóról. Erre az lehet a magyarázat, hogy a traumatikus élmény hatására az ember kerüli az állatot, ez pedig bizonyos mértékű védelmet nyújt.
