A köztudatban a szarkák elsősorban tolvajmadárként élnek, melyek előszeretettel csaklizzák el a különböző fényes tárgyakat és ékszereket. De vajon tényleg a csillogó holmikra utaznak? És tényleg lopnak?
Az Eurázsiában honos szarka (Pica pica) gyakori lakója hazánk és számos más ország nyílt, mezőgazdasági területeinek, de manapság egyre nagyobb számban figyelhető meg a városokban is. A köznyelvben élő „tolvaj szarka” elnevezés és a hozzá köthető sztereotípiák egy 19. századbeli francia dráma, majd a nyomán született Rossini-opera révén terjedtek el világszerte. Stephen Lea, az Exeteri Egyetem kutatója megpróbált utánajárni, mennyi igaz ebből legendából. Fejtegetéseit a BBC Earth osztotta meg.
Tényleg lopnak?
Badouin d’Aubigny és Louis-Charles Caigniez történelmi színműve, A tolvaj szarka 1815-ben látott napvilágot, két évvel később pedig Gioacchino Rossini dolgozta fel a történetet azonos című operájában. A sztori, melyben egy szolgát halálra ítélnek, amiért ellopta ura ezüst étkészletét, miközben valójában házi kedvencként tartott madara a tettes, egy csapásra „besározta” a szarkák becsületét, melyet a mai napig sem sikerült jóvátenni. Az említett kutatás szerzője viszont alaptalannak találta ezt a két évszázados elképzelést.
Lea magokat rakott halomba két különböző módon: az egyik rakásban ékszerekkel és csillogó alumíniumdarabkákkal vegyítette őket, a másikban pedig sima, matt felületű, kék színű tárgyakkal. A hatvannégy vizsgált esetben, mikor a kutató egy-egy madarat zavart meg táplálkozás közben azzal, hogy lerakta közelükben a két halmot, egyszer sem tapasztalta azt, hogy a szarkák figyelmét jobban magukra vonták volna a fényes holmik, mint a másik rakásban szereplő tárgyak. Két esetben az adott madár felkapott egy ezüst gyűrűt, de rövidesen kieresztette azt karmai közül.
Tim Birkhead, a Sheffieldi Egyetem zoológusa, aki több mint tíz éve foglalkozik szarkák tanulmányozásával, megerősíti a kollégája által tapasztaltakat – mint állítja, egyáltalán nem figyelhető meg esetükben a tolvaj magatartás, különösen nem a csillogó tárgyak iránti szeretet. A szóban forgó sztereotípia egy félreértés révén jött létre, a szarkák ugyanis nagyon kíváncsi állatok, ezért előszeretettel kapnak fel mindenféle dolgot, hogy megvizsgálják őket. Régebbi korokban gyakran tartottak szarkákat háziállatként, ezek pedig nyilván előszeretettel csakliztak el különféle tárgyakat, melyek közt alkalomadtán értékes holmik is előfordultak. Innen pedig már csak egy lépés volt, hogy ékszertolvajnak titulálják őket, mely fals hiedelem az említett színdarab és opera cselekményének alapjául is szolgált.
A szarka az egyik legintelligensebb madár, mely képes felismerni saját magát a tükörben (tehát rendelkezik egyfajta éntudattal), és a papagájhoz hasonlóan az emberi beszéd utánzására is megtanítható. Mivel mindenevő, esetenként a gyümölcsösben is kárt tud okozni, sőt tojásokat vagy akár kisebb madarat is elfogyaszthat, de a rovarokat is szép számmal ritkítja. A közvélekedés mégis elsősorban tolvajként tekint rá, mely valószínűleg nem is fog változni a közeljövőben, akármennyire is próbálják a tudósok az ellenkezőjét bizonygatni.
