A Brazíliában, Közép-Amerikában őshonos, jelenleg legnagyobb számban Indiában termesztett örökzöld növény, a kesu nevű fa termése nemcsak finom, de egészséges is, nem véletlen tehát, hogy töretlen népszerűségnek örvend világszerte. A kesudiót leggyakrabban pirított formában, például italok mellé fogyasztjuk snackként, a boltban azonban gyakran esünk kétségbe, mikor meglátjuk a csomagoláson található árcédulát. A Technifybiz blog cikke elmagyarázza, miért is fizetünk ennyit ezekért a magvakért.
A kesudió rögös útja
Először is, népszerűségéből adódóan a kesudióra rendkívül nagy a kereslet, ami azonban nem áll arányban a leszüretelt, majd feldolgozott és értékesített termény mennyiségével. Mintegy dupla annyi kesudióra lenne igény, mint amennyivel a gyártók el tudják látni a folyamatosan növekvő piacot, ezért biztosan nem fog lejjebb menni az ár a közeljövőben.
Továbbá, a kesudió szüretelése és feldolgozása még mindig legnagyobb részben gépek nélkül, kézi munkával történik, ami azt eredményezi, hogy az előállítás költségeinek mintegy nyolcvan százaléka az ebben a folyamatban részt vevő, keményen dolgozó munkások bérére megy el. Betakarítás után először eltávolítják a magokról a húsos részt, majd lehántolják az azokat körülvevő két kemény héjtól, végül aprítással megszabadulnak a különböző káros, mérgező anyagoktól. Éppen emiatt a leszüretelt terménynek átlagban a fele kárba vész, mialatt a kesudió a fáról az üzletek polcáig tartó hosszú utat megteszi, ezért csak még tágabbra nyílik a kereslet és a kínálat közötti rés.
Mindezek mellett a kesudió nem terem meg akárhol. Sikeres termesztéséhez homokos talaj, illetve kellően száraz klíma szükséges, ezért inkább csak a forró, trópusi vidékeken található meg nagyobb mennyiségben. Így nem meglepő, hogy a termény ezekből az egzotikus országokból Európába, illetve Észak-Amerikába való szállítására is rengeteg pénzt kell költeniük a forgalmazással foglalkozó cégeknek, aminek végeredményben szintén a mi pénztárcánk látja kárát.
