Az emlősök szeme a teljes fényspektrumnak csupán egy töredékét képes felfogni – mintegy 400-700 nanométer közötti frekvenciatartományt –, ezért vagyunk képtelenek az infravörös fény észlelésére, vagyis ezért nem látunk a sötétben. Különleges „éjjellátó” szemüvegek és távcsövek segíthetnek persze, ezek azonban csak átmeneti megoldást jelentenek, ahogy a használatuk sem mindig egyszerű. A Kínai Tudományos és technológiai Egyetem (USTC) és a bostoni székhelyű Massachusetts Medical School munkatársai azonban kifejlesztettek egy különleges injekciót, melynek segítségével képesek lehetünk a sötétség leple alatt is ugyanolyan jól látni, mint napvilágnál – a Cell folyóiratban publikált, áttörő kutatási eredményeikről a Medical News Today számol be.
Nanotechnológiával javíthatják látásunkat
Többször felvetették már korábban tudósok, hogy különleges nanotechnológia segítségével – miniatűr szenzorokat és egyéb apró szerkezeteket befecskendezve az emberi szövetbe – képesek lehetnénk feljavítani bizonyos testi képességeinket, vagy jobban megőrizni egészségünket. Az apró nanobotok segíthetnek például különböző betegségek diagnosztizálásában, vagy ösztönözhetik sejtjeinket a gyorsabb regenerálódásra.
Jelen kutatás során a dr. Gang Han biokémikus-professzor által vezetett tudóscsapat egerek szemhártyájába fecskendezett különleges nanorészecskéket, melyek a rágcsálók retinájának fotoreceptoraira – ezek alakítják át a fényt idegi jelekké – tapadva az infravörös hullámokat látható fénnyé alakítják át, minek következtében az állatok képessé válnak a sötétben is látni, bárminemű külső segítség nélkül.
Az injekciót követően a tudósok különböző tesztek segítségével vizsgálták meg az eljárásnak az egerekre gyakorolt hatását, mikor is az állatoknak bonyolult infravörös fénymintákat kellett egymástól megkülönböztetniük. Mint az eredmények mutatták, az alanyok sikerrel vették az akadályt. Ez többek közt annak is volt köszönhető, hogy a tudósok a nanorészecskéket a retina közvetlen közelébe helyezték, így az már a leggyengébb erejű infravörös fényre is képes volt reagálni segítségükkel.
Az oltás hatása nagyjából két hétig tartott ki. Az egerek ezután elvesztették újonnan kifejlődött különleges képességüket, melynek semmiféle negatív utóhatását – például sejthalált vagy gyulladásos tüneteket – nem észlelték a kutatók. Ezeket a tanulságokat leszűrve, Han és munkatársai úgy gondolják, hogy hamarosan embereken is elkezdhetik vizsgálni a speciális injekciót, melynek a tudósok szerint számtalan felhasználási módja lenne lehetséges, a civil és a katonai szférában egyaránt. Mindemellett az eljárás számos egyéb, főként orvosi célú kutatáshoz is segítséget nyújthat, például a színvakság gyógyításában, vagy annak jobb megértésében, hogy miként dolgozza fel agyunk a vizuális jeleket.
A vázolt kutatás természetesen még igencsak gyerekcipőben jár, ezért nem valószínű, hogy a nagyon közeli jövőben egy „csodainjekciónak” köszönhetően láthatunk majd a sötétben, az eredmények azonban már önmagukban úttörőnek számítanak, és bizakodásra adnak okot a jövőbeli fejleményeket illetően.
