A lélektan klasszikusai a terület iránt érdeklődők százezreit ejtik újra meg újra ámulatba. Történelmi jelentőségük abban áll, hogy a pszichológia alapkérdéseit helyezték egészen új megvilágításba. A válaszok keresése pedig korántsem ért véget: a technológia fejlődésével és a tudásunk gyarapodásával az események értelmezése napjainkban is élénken zajló folyamat. Mivel gazdagodott a tudomány egy baleset, egy betegség vagy egy gyilkosság szörnyű története által? Sorozatunkban a pszichológia leghíresebb esettanulmányait mutatjuk be.
Hogyan találták meg Viktort?
Hihetetlen dolog történt 1800-ban a Délnyugat-Franciaországban található Aveyronban: egy 11-12 éves forma kisfiúra bukkantak az erdőben, akiről feltétezhető volt, hogy már évek óta egyedül élt a rengetegben. Sokan a kor jeles gondolkodói közül a modern civilizációs hatásoktól való mentességet a tisztasággal rokonították, ezzel szemben a gyermek természetesen piszkos és kócos volt, maga alá ürített, amikor szükségét érezte, viselkedését pedig leginkább az éhség vezérelte. Többszöri szökési kísérletét követően végül az akkor még orvostanhallgató Jean Itard kezdett el foglalkozni vele, aki Viktornak nevezte el a fiút.
Mit tudott megtanulni a fiú?
Itard párizsi otthonában igyekezett szocializálni a vadonban nevelkedett gyermeket, nevelési programjának alakulása nagy érdeklődésre tartott számot. Törekvései vegyes eredményeket hoztak: Viktor sosem tanult meg folyékonyan beszélni, de szobatiszta lett, fegyelmezetten viselte öltözékét, le tudott írni néhány betűt, illetve alapszinten kommunikálni is képes volt. Például amikor Madame Guérin házvezetőnő elsírta magát a férje halála miatt, Viktor megszakítva aktuális tevékenységét vigasztaló gesztusokat tett. Végül az asszony házában halt meg 1828-ban, tüdőgyulladásban.
Miért volt különleges Viktor?
Itard szerint kivételes képességekre volt szüksége Viktornak ahhoz, hogy egyedül életben tudjon maradni az erdőben. Később Uta Frith, a fejlődéslélektan világhírű professzora azt nyilatkozta, hogy Viktor valószínűleg az autizmus tüneteit mutatta, sajnálatos módon ezért is hagyhatták el a szülei. A leírások szerint gyakran végzett jellegzetes előre-hátra dülöngéléssel történő önnyugtató mozgásokat, hirtelen görcsös összerándulásokat, valamint fogcsikorgatást. Hogy mi történt a valóságban, persze örökre rejtély marad.
Az egész történet kitaláció?
Serge Aroles francia sebész négy évig tartó munkával megvizsgálta az 1034–1954 között keletkezett összes vadgyermekről szóló beszámolót. Azt a következtetést vonta le, hogy a legtöbb ilyen eset nem történt meg a valóságban: az adatok nem hiteles forrásokon, hanem meglehetősen kétes információkon alapulnak. Viktorral kapcsolatban is meg van győződve arról, hogy a fiú testén található hegek nem a vadonban élés következményei voltak, hanem fizikai bántalmazás nyomai. Szerinte elképzelhetetlen, hogy egyedül túl tudott volna élni az erdőben egy 5-6 éves gyermek. Sokkal valószínűbb, hogy értelmi fogyatékossága és/vagy autizmusa miatt tartották brutális körülmények között az őt körülvevő felnőttek, elfogadhatatlan módon.
Mit tanultunk az esetből?
Az 1800-as évek elején Viktor esete azért volt annyira érdekes a tudósok számára, mert annak az alapkérdésnek a megértésében segítette őket, hogy mennyiben formálnak minket öröklött tényezők, illetve azok a környezeti hatások, amiknek gyermekkorunkban ki vagyunk téve. Vannak a fejlődésünknek kritikus periódusai, azaz olyan időszakai, amikor szükséges bizonyos ingerekben részesülnünk, különben a fejlődés lehetősége örökre bezárul? El tudja sajátítani a nyelvhasználatot az a személy, aki semmilyen formában sem találkozott kisgyermekkorában az emberi szóval?
A kor másik fontos kérdése az volt, hogy mitől ember az ember. Attól, hogy ruhát visel, két lábon jár, szobatiszta, tud beszélni? A történelem folyamán egész népcsoportok emberi mivoltát kérdőjelezték meg kegyetlen rezsimek, noha ők maguk kényszerítették állati körülmények közé emberek ezreit, és tartották őket fogva. Ma már a nemzetközi és hazai jog azt is egyértelműen kimondja, hogy a fogyatékossággal élő emberek a társadalom egyenrangú tagjai, akiket másokkal azonos jogok illetnek meg.
Érdekelnek más esettanulmányok?
Ismerd meg Phineas Gage történetét, akinek egy 1 méter hosszú, 6 kg tömegű vasrúd fúródott át a koponyáján. Csodával határos módon túlélte a balesetet, de az élete alapvetően megváltozott. A legújabb kutatások szerint azonban mégsem örökre.
