A brit Roehamptoni Egyetem által végzett kutatásban a szakemberek több száz felvételt készítettek az ugandai Budongo-erdőben élő csimpánzokról, majd a videók alapján megkülönböztettek 58 játékos gesztust. A Science Alert beszámolója szerint a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az emberi kommunikációra érvényes, egyetemes törvények megjelennek-e a csimpánzok között is.
Lustaság vagy energiatakarékosság?
Azt már korábban megfigyelték, hogy a majmok a vokális kommunikációjukban alkalmazzák a vizsgált szabályokat, azonban – mivel a csimpánzok több vizuális jelet használnak – a tudósok előtt egy teljesen új nyelvi rendszer elemzése állt. Az emberi kommunikációban alkalmazott, korábban a majmoknál is megfigyelt George Kingsley Zipf amerikai nyelvész törvénye azt fogalmazza meg, hogy milyen gyakran használunk egy adott szót a többihez képest. Például a második leggyakrabban használt szót csak feleannyiszor használjuk, mint a leggyakoribb szavunkat. Emellett Zipf azt is észrevette, hogy minél gyakrabban használunk egy szót, az annál rövidebb.
Ez azonban nem csak az emberek által használt nyelvekre érvényes: kutatások kimutatták, hogy a makákók és a delfinek esetében is megfigyelhető, ebből pedig arra következtethetünk, hogy a hatékonyság számos faj kommunikációjának képezi alapját. A majmok nem verbális jelzéseinek elemzése azonban első körben nem támasztotta alá teljesen Zipf törvényét.
A kutatók által vizsgált 2137 kifejezés alapján nem volt egyértelmű kapcsolat az egyes jelek használatának gyakorisága, valamint az időtartama között. Azonban a gesztusokat csoportosították, majd csoportonként az időtartamukat átlagolták. Így már egyértelműen látszott, hogy Zipf törvénye érvényesül a csimpánzok esetében is, kivéve, amikor a teljes testüket használták a kommunikációhoz, ezekben az esetekben nem találtak semmilyen összefüggést a kutatók.
Az egyetemes elvek tehát sok esetben valóban működnek, azonban általános mintát nem alkotnak.
A másik vizsgált kommunikációs alapelv, Menzerath törvénye, miszerint a nyelvben az egység nagysága és az egységet felépítő összetevők mérete között fordított az összefüggés, szintén nem igazolódott be maradéktalanul. A csimpánzok által használt kifejezések csoportosítása esetében azonban ismét működött a törvény.
Egy dologban egyetértünk: fontos a hatékonyság
Ezek a törvények jól mutatják, hogy igyekszünk a nyelvet hatékonyabb formába tömöríteni. Más szóval, miért tennénk – és nem csak mi, akár a csimpánzok is – nagyobb erőfeszítéseket a hatékony kommunikációért, ha egyszerűbben is meg tudjuk oldani?
Annak ellenére, hogy a majmok kommunikációja nem teljesen egyezik az emberekével, az általuk használt hangokkal és kifejezésekkel ugyanúgy arra törekednek, hogy minél kevesebb energia befektetésével értessék meg magukat egymással.
Az eredmények új megvilágításba helyezik mindazt, amit eddig az emberi kommunikációról gondoltunk, hiszen feltételezhető, hogy ránk is alkalmazható a kifejezések csoportosításának módszere. Az viszont továbbra is kérdés, hogy a makákók, csimpánzok, delfinek és emberek mellett még milyen további fajokat kötnek össze ezek a nyelvi törvények.
