Van olyan nő, aki álmában, képzelgés vagy edzés közben is képes orgazmusra, úgy, hogy senki, ő maga se érinti meg sehol a testét, és akadnak szép számmal olyan nők is, akik még soha nem élték át a testi gyönyört, viszont jól megtanulták színlelni azt. Ezek természetesen a végletek. Akárhogy is, a női orgazmus mindenkit érdekel, a nők azt szeretnék tudni, hogyan érhetnék el, vagy hogyan érhetnének el intenzívebb örömöt az ágyban, a férfiakat pedig azért érdekli a dolog, mert szeretnének jó, jobb szeretővé válni a női gyönyörről szerzett tudás által.
Létezik-e kétféle női orgazmus?
Akadnak olyan kutatások, melyek csak a klitorális orgazmus létezését ismerik el tudományosan. Álláspontjuk szerint a csikló a szeretkezés, behatolás közben is kap valamennyi ingerlést, kívülről és belülről is, és ezzel a kettős ingerléssel érhető el a „hüvelyi orgazmus”. Ez azonban valójában ugyanúgy csiklói orgazmus, a különbség csupán annyi, hogy a csúcsélmény nem pusztán a csikló külső, látható (makkjának), hanem annak belső részének ingerlésével váltódik ki.
A modern tudomány szerint a korábban G-pont néven ismert, és a hüvelyi orgazmus létrejöttében kulcsszerepet játszó terület nem is tekinthető önálló szervnek, ezt a zónát ezért CUV-komplex néven említik. Ez a három betű a clitourethrovaginal kifejezésből rövidült, melynek első része a csiklóra, második része a húgycsőre, a harmadik pedig a hüvelyre vonatkozik, rövidítésként pedig a fenti idegpályák találkozási pontját (területére) utal. Mivel azonban e terület beidegzésében csakúgy, mint az idegpályák koncentráltságában óriási egyéni különbségek tapasztalhatók, a kérdés ma már elsősorban nem az, van-e valakinek G-pontja, hanem hogy kinek mennyire van G-pontja. Vagyis, hogy az érintett idegek mennyire helyezkednek el „egy kupacban”, kidomborodnak-e a hüvelyfalból, illetve mennyire ingerelhetők a vaginális behatolás során.
A hüvelyi orgazmus eszerint tehát annyiban lehet hüvelyi, hogy az ingerlés a hüvely felől éri a szóban forgó idegeket, az élvezet egy részét azonban valóban a csikló belső részének köszönhetjük. A hüvely és a húgycső idegeit érő ingerek szerepe miatt ugyanakkor mégsem beszélhetünk tisztán csiklói orgazmusról, CUV-komplex orgazmusnak pedig nyilván senkinek nincs kedve hívni a jelenséget.
Régi-új irányok
Egy, a The Journal of Sex Research-ban október végén publikált kutatás szerint a hüvelyi közösülés során a medence és törzs megfelelő mozgatásával nagyobb eséllyel érhető el orgazmus, mint viszonylagos mozdulatlanságban, a klitorisz ingerlése által.
A kutatók 1239 nő bevonásával vizsgálták a kétszer kétféle (medence mozgatása/mozdulatlansága, illetve a csikló ingerlése/nem ingerlése) szexuális működés „hatékonyságát”. A talán legkevésbé meglepő eredmény, hogy a csiklójukat külön nem ingerlő nők legbiztosabb útja az orgazmushoz, ha a csípőjüket megfelelően mozgatják az aktus során.
Valamivel érdekesebb viszont, hogy ez az összefüggés a szex közben a csiklójukat külön masszírozó nőknél is igaznak bizonyult: nagyobb eséllyel jutottak kielégüléshez azok, akik ezt a csípőjük mozgatása mellett tették, mint azok, akik szinte mozdulatlan altesttel simogatták magukat az együttlét során. Vagyis a jól eltalált csípőmozgás azoknak is lendített az együttlét élvezeti értékén, akiknél a behatolás mellett a csikló külső részét is közvetlen ingerlés érte.
A kutatók konklúziója szerint ezért a nőknek nagyon is érdemes megtanulniuk, hogyan mozgassák törzsüket és medencéjüket, hiszen így könnyebben érhetik el az orgazmust - függetlenül attól, hogy klsszikus értelemben hüvelyi vagy csiklói orgazmusról van szó. A tanulmány szerzői ennek kapcsán elsősorban a medence előre-hátra mozgatására hívják fel a figyelmet, és szívesen látnának több olyan fórumot, ahol a nők többet is megtudhatnak erről, illetve saját testükről. Persze azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a női orgazmus nem „technikai jellegű” mechanikus művelet. A női gyönyörhöz az út elsősorban az agyon és a minőségi párkapcsolaton keresztül vezet.
