És neked mi a horoszkópod? – csak egy kérdés a sok közül, amire az emberek két nagyobb csoportja is biztosan a kezébe temeti arcát. Az egyik ilyen csoport a kortárs tudományokon szocializálódott és legalább valamennyi kritikus gondolkodással bíró embereké. Ők többnyire azt kérdezik, hogy hiheti el bárki is, hogy a magazinok ezotéria rovatában írottak elárulnak bármit is az életéről, a múltjáról, a jövőjéről, vagy éppen a világ jelenségeiről. A másik csoport a magukra valamit is adó asztrológusok, akik pedig a horoszkóp szó eredeti jelentésével is tisztában vannak, és tudják, hogy ez végső soron két dolgot jelent, egyet az asztrológus számára, és valami teljesen mást azoknak, akik babonaként tekintenek az asztrológiára.
Ez pedig a gyakorlatban is így van. Nincs tehát értelme feltenni a kérdést, vajon tudomány vagy ostoba babona-e az asztrológia: nyilvánvalóan lehet tudományként és lehet ostoba babonaként is csinálni, majd – a komolyan vehető asztrológusok nagy bánatára – mindkét esetben lehet asztrológiának nevezni. A legfontosabb tehát talán éppen az, hogyan is jelenik meg az asztrológia a kultúránkban, hogyan tekintünk rá, hogyan élünk együtt vele. Nézzünk erre öt olyan példát, amiket eddig talán észre sem vettél!
Hair
Miloš Forman világhírű musicalfilmjének talán legismertebb betétdala az Aquarius. A dalban a hippimozgalom tagjai a Vízöntő korát köszöntik, mely várakozásaik szerint békét, egyetértést és harmóniát hoz majd a Földre. MacDermot-ék a hatvanas években egyébként igencsak korán isznak a medve bőrére, hiszen a dalban felcsendülő Age of Aquarius mintegy százötven évvel később esedékes, mint a vietnámi háború.
Mindez a Föld forgástengelyének precessziójával, az úgynevezett precessziós ciklusokkal áll összefüggésben. Ennek lényege, hogy mivel a Föld forgástengelye nem függőleges, a Nap gravitációs hatása az egyes részeire másképp érvényesül, s így a tengely egy kúpalakot kirajzoló mozgást végez. E mozgása során a Föld tengelye 25.920 év alatt ír le egy teljes kört, eközben pedig (a naptári sorrendhez képest fordított irányban) végighalad a 12 állatövi jegyen.
Leegyszerűsítve a Föld forgástengelyének meghosszabbítása 2160 évente másik zodiákus jelbe kerül, ami pedig a Vízöntőt illeti, jelenleg éppen afelé közelít. A csillagászok szerint azonban pillanatnyilag még a Halak csillagképre mutat, ez pedig könnyen elképzelhető, hiszen a Vízöntőét megelőző korszak kezdetét Jézus működéséhez és a kereszténység elterjedéséhez szokás kötni (eszerint nem véletlen az sem, hogy a hal szimbólumként oly gyakori az újszövetségi írásokban és a keresztény gondolkodásban), ami óta - mi mindenre jó egy időszámítás! - valóban nem futott még ki az a bizonyos 2160 év.
Monday
A Naprendszer három legtávolabbi bolygójának felfedezése előtt a Földön kívül 7 égitestet ismertünk. Annyit, ahány feje van a sárkánynak, ahány csapással sújtotta az Úr Izrael népét, stb. Szerencsénkre a hét magyarul egy hetet is jelent, így számunkra még inkább kézenfekvő, hogy napokból is ennyi van, melyeket a legtöbb újlatin nyelv a "hét ősbolygó"-nak tartott égitestek után nevezett el, és az egyes kultúrák e bolygók szimbólumrendszerét kölcsönözték nekik. A Mo(o)ndayként, Mon(d)tagként, vagy éppen Lunediként ismert hétfőt például a Hold napjának tartották, és mivel a Holdat a víz erejével hozták összefüggésbe, a hagyomány szerint ekkor kellett például mosni. A Martedí vagy Martes néven ismert kedd ugyanígy a Mars; a Mercoledí vagy románul: Miercuri, magyarul szerda a Merkúr; a Jueves (csütörtök) a Jupiter; a Vendredi, illetve Venerdí, vagyis a péntek a Vénusz; a Sábado vagy Saturday, a.k.a. szombat a Szaturnusz, míg Sunday, Sonntag, Zondag néven a vasárnap a Nap napjának számított. Ezek középkori (latin) elnevezései (dies Solis, dies Lunae stb.) egyébként még hangsúlyosabban jelzik ezt a kapcsolatot.
Szent István Bazilika
Bármennyire is tiltotta, büntette, tartotta fekete-mágiának, sarlatánságnak vagy a Sátán művének az asztrológiát az egyház, a 12 zodiákus szimbólumai mégis helyet kaptak a budapesti Szent István Bazilika bejáratának homlokzatán. Márk oroszlánja és Lukács bikája mellett tehát a két állat csillagképként is bekerült a tervekbe, majd a kivitelezésbe, így a 10 további csillagjegy szimbólumával együtt ma is láthatjuk őket, ha a templom bejáratánál felpillantunk.
A helyzet ugyanis az, hogy míg a különböző vallási iratok dugig vannak asztrológiai szimbólumokkal, és a múlt legnagyobb asztrológusait éppen az egyház méltóságai foglalkoztatták (a Mátyás udvarában is megfordult Regiomontanust például IV. Sixtus pápa, míg Jean-Baptiste Morin-t Richelieu bíboros), addig egyes keresztény gondolkodók, köztük Aquinói Szent Tamás az asztrológiát az isteni gondviselés tagadásának tartották. Baktay Ervin Kelet-kutató és művészettörténész ezt a problémakört a következőképpen látja:
"Egyetlen komoly asztrológus sem tulajdonítja a sorsot közvetlenül a csillagok hatásának. [...] Ellenkezőleg, az asztrológia hangsúlyozottan tanítja, hogy a csillagok csak Isten és az Egyetemes Törvény akaratának közvetítői; a belőlük felénk sugárzó erőhatások csak módosulásai a Világegyetem nagy központi erejének."
Az ember tragédiája
Madách drámájának VIII. színében Ádám Keplerként jelenik meg, aki bár óriási tudós, nem tud elég jövedelemhez jutni, így egyfajta megélhetési csillagjóslásra kényszerül. A tragédia pedig nem pusztán a korabeli research-funding tragédiája, de egyben az asztrológiáé is. Ez az a pont ugyanis, ahol egy komplex szimbólumrendszer hirtelen alkalmazott tudománnyá válik, amikor egy többezer éves tradíció jövendőmondássá silányul.
Műsorújság, magazinok
Kepler és Rudolf császár viszonya azért némiképp összetettebb volt ennél, ha azonban csak a madáchi alaphelyzetet vesszük alapul, ez a helyzet minőségében már alig különbözik napjaink magazin- és szerelmi horoszkópjaitól. Mert azt ugye senki nem gondolhatja komolyan, hogy mindenkivel, aki, mondjuk, október 24. és november 22. között született, nagyjából ugyanaz fog történni egy adott napon, héten vagy évben, ahogy azt sem, hogy az illető igazán nem élhet boldog kapcsolatban valakivel, aki november 22. és december 21. között született.
Ez már egyértelműen a babonák világa, ami egy egészen más szerepet játszik az ember lelki működésében, mint amire az asztrológiát eredetileg felépítették. Ami pedig babonaként él a köztudatban, minden értelemben babonaként is kezeljük: magára valamit is adó tudós ember nem pazarolja ilyesmire az idejét. Következésképp maradnak a sarlatánok és a kóklerek. Ha ők csinálnak valamit, az pedig olyan is lesz. A gond ezért talán maga az ilyesmi. Hiszen az ember előbb tanul meg ilyesminek és olyasminek címkézni dolgokat, mint hogy tudós emberré válna. Onnan pedig ritkán van visszaút. Szembeszélben főleg.
