A finnek komoly célt tűztek ki maguk elé: 2025-re hulladékmentes gazdaságot szeretnének megvalósítani. Nagyratörő és szép terv, de még a tudatos hulladékpolitika sem tud mit kezdeni az emberi hanyagsággal.
Az Ämmässuo Hulladékkezelő Központ 1,1 millió helsinki lakos (főleg a belső kerületek polgárai) szemetét kezeli. Minden – szó szerint minden –, amit ott kidobnak, itt landol. Ez 457 tonna szemetet jelent évente, s ezzel a telep a legjobb tudása szerint bánik. A New Scientist cikkéből kiderül: sajnos ez sem elég.
Mi a helyzet most?
Az Ämmässuo-telepen korábban lerakóként működött, 1987 és 2007 között 11 millió tonna szemetet nyelt el. A szemétlerakó a régi vágású hulladékgazdálkodás végpontja volt: ebben a rendszerben a termékek készültek, használták őket, a szemét meg csak gyűlt. De 2016-ban Finnország elsőként kötelezte el magát a szénsemlegesség és a fenntartható szemétgazdálkodás mellett: még hét évük van, hogy megvalósítsák, amit terveztek.
Bejárva a 200 hektáros központot (Roni Järvensivu környezetmérnök a kalauzunk), mintha valamilyen posztapokaliptikus helyszínen járnánk. Úgy néz ki a telep, mintha a Glastonbury Fesztivál után elfelejtettek volna összepakolni. A levegőben ürülék szaga terjeng, a távolban hulladékkezelő és mozgató gépek zaja hallatszik. De a fejlődés ettől függetlenül is szembeötlő. Elhaladunk egy 2007-ben 54 hektáron létesített lerakóegység mellett. Jó hír, hogy ma már mindössze 12 hektárt használnak ténylegesen lerakásra, és ha a csökkenő tendencia folytatódik, hamarosan egyáltalán nem lesz szükség lerakóra.
Mit szeretnének elérni?
A jelenleg is központba hozott hulladéknak csak körülbelül 1 százaléka végzi a lerakóban, a cél természetesen az, hogy 0% legyen ez az arány. Az üveg, papír és a műanyag más újrahasznosító egységekbe kerül, a lebomló anyagok erjesztésével metánt fejlesztenek, mely egy gázüzemű erőművet hajt. A lerakóban keletkező gázokat szintén ide csatornázzák be. Ami organikus hulladék marad, azt pedig komposztálják.
Mindez a Helsinkiben működő, olajozott újrahasznosító rendszernek köszönhető. A háztartások edényeket kapnak a szelektív hulladék gyűjtéséhez, s a nagy közös szeméthalmazba csak az kerül, amit nem tudnak üvegre, fémre, papírra, műanyagra és lebomlóra válogatni.
Ilyen flottul megy a dolog.
2025-re mindent újra kell használni vagy hasznosítani – szól az ukáz, s ez a felelősség a lakosok vállát is nyomja.
Ők maguk válogatnak
– mondja Järvensivu. Egy átlagos háztartás évi 75.000 forintnak megfelelő összeget fizet a szemétszállításért. De minél többet válogatnak maguk, annál kevesebbet számláznak nekik.
Ez egy tök jó rendszer, hogyhogy nem működik jól?
Még mindig nagyon sokan vannak, akik válogatás nélkül dobnak a kukába mindent. A legfrissebb adat ez ügyben 2014-es, mely szerint például az élelmiszer-maradékok 40 százaléka továbbra is a kukában végzi a finneknél is. A leghanyagabbak ebből a szempontból azok, akik csak bérlőként lakják a helsinki ingatlanokat, mert a szemétszállítás díja általában benne van a bérlés költségében. Ilyenkor pedig sokan úgy érzik, nekik nem érdekük, hogy a válogatással kínlódjanak.
Talán arra számítanak, hogy néhány év múlva úgyis cuki robotok fogják eltakarítani a szemetüket?
Márpedig a vegyes hulladék a legnagyobb kerékkötője az egyébként tényleg nagyon olajozottan működő rendszernek. Később különválogatva a szemét sokkal drágább az egész gazdaságnak.
És mi lesz a nem újraszelektálható szeméttel?
A nem szelektíven kezelt hulladéktömeg az agglomeráció egyik településén, Vantaa erőművében végzi, ahol elektromos energiát és hőt fejlesztenek az égetésükkel. Az erőmű minden évben csaknem 380.000 tonna nem leválogatott szemetet éget el, ami körülbelül a fele annak a mennyiségnek, amit Helsinki és az elővárosai összesen termelnek. Más szóval az Európa leginkább környezettudatos fővárosa által termelt hulladék fele még mindig szemétként, erőműben végzi. Egy olyan erőműben, amely egyébként nem kevés szén-dioxidot bocsát ki. Ha a belelapátolt anyagnak mondjuk a fele műanyag, akkor mintegy 190.000 tonna fosszilis tüzelőanyagot éget el az erőmű. A hamu meg? A hamu meg Ämmässuo lerakóiban landol.
Egy, a magát a világ legzöldebb országaként aposztrofáló és nagy ívű környezettudatossági intézkedéseket vállaló állam számra ez több mint kiábrándító.
Muszáj lenne szemléletet váltani!
– mondja Kalle Patomeri, a Vantaa igazgatója.
És mit szóljunk mi?
