Az erősebb férfiak hajlamosak elutasítani a társadalmi újraelosztást – áll egy új dán kutatásban.
A társadalmi újraelosztás lényege, hogy milyen mértékben várjuk el az államtól, hogy a befolyt bevételeiből csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségeket, a gazdagok és szegények közötti különbségeket akár úgy, hogy megadóztatja a vagyonosabbakat, hogy több segítséget nyújthasson a társadalom alsóbb, kiszolgáltatott rétegeinek. Dán kutatók ezzel kapcsolatban pedig egy olyan összefüggésre akadtak, mely szerint a jó fizikai adottságokkal rendelkező – erős – férfiak egyáltalán nem hívei az egyenlőtlenségek központi enyhítésének.
Különös paradoxon, hogy ezt akkor is így gondolják, ha ők maguk is jól, jobban járnának az újraelosztás által, mert szerényebb anyagi körülményekkel rendelkező társadalmi osztályból jönnek.
„Elemzésünk azt sugallja, hogy ezek a férfiak elvárják maguktól, hogy képesek legyenek saját erejükből felemelkedni, és ha elérnek a társadalmi hierarchia egy magasabb fokára, ez a vélekedésük – hogy mindenki boldoguljon aszerint, ahogy tud, ahogy erejéből telik – csak még jobban megerősödik” – mondja Lasse Laustsen a dán Aarhusi Egyetem Politikatudományi Karának tanára.
Úgy tűnik, ez a logika őseink vadászó-halászó-gyűjtögető életmódja óta nem sokat változott – az őskorban az a férfi maradt életben, amelyiknek nagyobb testi ereje volt. "Ma már persze a fizikai erő kevésbé befolyásolja azt, hogy ki milyen helyet foglal el a társadalmi ranglétrán, adataink mégis azt mutatják, hogy mindez továbbra is befolyásolja a férfiak politikai gondolkodását" - teszi hozzá a professzor.
A vizsgálat eredeti ötlete az állatvilágból ered egyébként, ahol általában a nagyobb és erősebb egyed marad életben, úgy is, hogy több konfliktust vállal. Az új tanulmány szerzői szerint pedig ugyanez a logika működik a modern férfiakban is, amikor a társadalom erőforrásainak újraelosztására vonatkozó politikai meggyőződéseiket indokolják.
Azt azért fontos megjegyezni, hogy az összefüggés nem egyirányú, tehát nem lesz valaki automatikusan jobboldali gondolkodású attól, mert jelentős fizikai erővel áldotta meg a sors.
De valóban azt találtuk, hogy inkább a fizikai erő határozza meg a politikai attitűdöt, és nem fordítva
– mondta Michael Bang Petersen a politikatudományi tanszék professzora.
Miután korábbi tanulmányok igazolták, hogy a férfiak agresszívebbé válnak azáltal, ha testi erejük nő, az új kutatásban most olyan férfiakat vizsgáltak, akik 2 hónapja kezdtek el erősíteni, és az derült ki, hogy edzettségükkel egyenes arányban nőtt a szegények javára történő központi jövedelemátcsoportosítás elutasítása is.
A tanulmány megállapításai 6493 fő, különböző nemzetiségű ember adataira támaszkodnak, a megkérdezettek közül 1875 dán, a többiek litvánok, amerikaiak, venezuelaiak, ukránok és lengyelek voltak. Az adatokat 2012 és 2017 között gyűjtötték össze, a különböző politikai attitűdökre vonatkozó kérdések mellett a kutatók edzettségükkel kapcsolatban is kikérdezték a válaszadókat.
A résztvevők kérdőívek segítségével értékelték saját erejüket az azonos neműekhez képest, de sor került laboratóriumi vizsgálatokra is, ahol a kutatók objektív méréseket is végezhettek a kísérlet résztvevőin (például megmérték, milyen erős a mellkasuk, vagy milyen erős a kézfogásuk).
"Az objektív laboratóriumi vizsgálatok erősebb összefüggést mutatnak a fizikai erő és a politikai attitűdök között, mint a válaszadók saját szubjektív értékelései. Ez azt jelenti, hogy a nyers fizikai erő valóban meghatározó szerepet játszik a férfiak politikai preferenciáiban" - mondja Laustsen.
A vizsgálatban részt vettek nők is, az ő fizikai erejük és politikai nézeteik között azonban nem találtak kapcsolatot.
