Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A balatoni autópálya a kezdeti zakatolás után ma már leginkább a fogyasztás- és idegrendszergyilkos dugóiról híres. Miből alakulnak ki a toródások, mit tehetünk ellene, hogyan élhetünk együtt a problémával?
Vegyük ki a pénteket szabinak, menjünk le már csütörtökön. Be lesz állva az egész. Már a kivezető is. A sok gyökér meg a leállósávban százzal. Meg a benzinkúton előz. Bepofátlankodik. Most tíz autónyival előrébb van, gratulálunk! Biztos volt valami baleset. Majd Fehérvár után már jobb lesz! És ugyanez vasárnap vissza...
Ugye, neked is ismerős?
Tárnoktól Martonvásárig két kiló
Onnantól Kápolnásnyékig végig gyök kettő. És nem volt baleset, nem volt útépítés, lezárás, traffipax, szegélynyíróbrigád, semmi. Hogyan lehetséges, hogy amikor egy rövid szakaszon lehet menni százzal is, pár kilométerrel odébb ismét torlódás, araszolás vár (már ha araszolni legalább lehet)? Erre a kérdésre kereste a választ egy nemzetközi kutatócsoport élén dr. Orosz Gábor, akinek nevéhez azóta a forgalmi dugók kialakulásának egy komplex matematikai modellje fűződik.
A leginkább megnyugtató talán az, hogy a torlódások elméletileg igenis megelőzhetők. Kevésbé megnyugtató azonban, hogy ehhez az kell, hogy senki ne lassítson túl intenzíven. A dugó gyökere ugyanis a nagyobb, 20-30 százalékos sebességcsökkenéssel járó fékezést követő dominóelvszerű további, egyre intenzívebb fékezések. Vagyis, ha valaki nagyobbat fékez, mert, mondjuk, kijön elé valaki, vagy eleve nem tart akkora követési távolságot, hogy legyen ideje fokozatosabban lelassulni, a többieknek egyre többet és többet kell lassítaniuk, mígnem a lassítás már megállást jelent. A fékezéspiramis mozgatórugója egyébként az emberi reakcióidő: mivel egyre később és később kezdjük el a fékezést, a mögöttünk haladóknak is egyre kevesebb ideje marad rá.
A kutatás maga már több mint tíz éves, egyelőre azonban úgy tűnik, mégsem hozott jelentős áttörést a közúti forgalom alakulásába. De miért? Alapvetően azért, mert túl sok mindenen kellene változtatnunk. Mindenkinek.
Nem törvényszerű
Láttuk tehát, hogy ha nem jön közbe semmi (baleset, korláttisztítás, útépítés stb.), a dugó elvileg elkerülhető. Lássuk mi kell ehhez a gyakorlatban, vagyis miből származik a legtöbb jelentős fékezés!
#1 - Az autópályán haladó járművek közötti alapvető sebességkülönbség például semmiképpen nem jó előjel. Sem a 90 km/órás sebességgel előző teherautó, sem a 160-as tempóval gyorshajtó és eközben óriásikat fékező személyautó nem segít azon, hogy a mögöttük haladó nyaralni vágyók hamarabb érjenek vízközelbe.
#2 - A reakcióidő miatt nem segít az sem, ha az autópályán nem tartunk megfelelő követési távolságot. A képlet egyszerű: ha "belemászol a másik seggébe", nagyobbat kell majd fékezned, mögötted pedig elindul a torlódás. Ide kapcsolódik még az ütemtelen sávváltás is, vagyis amikor az egyik autós úgy lépi át a szaggatott vonalat, hogy a másik sávban haladó autónál jelentősen lassabban ér a követési távolságon belülre.
#3 - A sávváltások számának növelésén keresztül problémát okozhat persze a jobbra tartás elmulasztása is. Autópályán szabályosan, a külső sávban közlekedve egy nálunk lassabban, a középső sávban haladó autót megelőzni például összesen 4 sávváltást jelent, miközben optimális esetben mindez csupán 2 vonalátlépéssel is abszolválható lenne.
Együtt élni
Mivel azonban egy nagyszabású torlódás kialakulásához akár egyetlen autós is elegendő (aki ráadásul nem is válik a maga okozta dugó foglyává), esélyes, hogy megelőzni nem, csak elkerülni tudod a kilométeres kocsisorokat. Elkerülheted a legtelítettebb idősávokat vagy használhatsz valósidejű navigációs applikációt.
A másik megoldás, hogy megtanulsz vele együtt élni. Na, nem a dugóban ücsörgéssel, szervezheted például a nyaralást kevésbé frekventált tájakra, ahol jó eséllyel még a tömeg is kisebb!
