Amikor egy függő leteszi a drogot, vagy az alkoholt, valamilyen más függőség lép az életébe, szüksége van valamilyen pótlásra. Ez sokszor a sport, de sokszor a szex, vagy a pornó. Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns sok éven át élt szexfüggőségben, így saját tapasztalatai alapján írja le, hogyan alakulnak ki a keresztfüggőségek és mit lehet tenni ellenük.
Szenvedélybeteg segítő szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, metadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több eltöltött 40 hónap után már több mint 16 éve él szer és alkoholmentesen, felépülésben.
A keresztfüggőségeim közül a sport után, vagy mellett a sok évig tartó szexfüggőség volt számomra a legrombolóbb, és ez tartott a legtovább is. Persze ennek kapcsán sokan legyinthetnek, ki ne hallotta volna már, amikor egy férfira azt mondják elnéző mosollyal, hogy ő “a nők nagy barátja”? Miközben a szexfüggőség kötődési, elköteleződési problémákat, alacsony önértékelést, erős kompenzálást, kényszerességet, romboló kapcsolatok fenntartását, intimitástól való félelmet, teljesítménykényszert jelent igazából.
A heroin volt a szeretőm
A droghasználat alatt a szexuális életem elsatnyult, mondhatni a heroin lett a szeretőm, és az intravénás használat, a szúrás töltötte be a szex szerepét. Szimbolikusan fogalmazva én a tűvel szeretkeztem. Becéztem, misztifikáltam, beszéltem hozzá, fetisizáltam a fecskendőimet, szertartása volt a használatnak, “szeretkezésnek”.
A hosszúra nyúlt szerhasználatom alatt volt pár nőm (ők általában szintén szerhasználók voltak), de az intimitás mindig hiányzott az életemből, a heroin volt mindig is az első helyen, a nők (és általában mindenki és minden) mindig csak a másodhegedűs szerepet tölthették be.
Amikor kitisztultam, 27 hónap rehab után pótolni, kompenzálni akartam. Tele félelemmel, hiszen józanul, kitisztulva még nem szexeltem.
Először jött az online pornó
Az egész az online pornóval kezdődött, éjszakákon át képes voltam nézni. Még betárcsázós net volt, percekig kellett várni, hogy megjelenjen akármilyen tartalom. Egész éjjel kattintgattam, ültem, csak vártam… A pornó az azonnali kielégülést nyújtotta, biztosan azt adja, amit várok, nincsen csalódás benne. Ha nem tetszik, jöhet a következő. Volt, hogy több monitoron több filmet néztem egyszerre, egy időben. Könnyű, instant örömforrás, nem kellett hozzá ismerkedni, udvarolni, megvédett attól, hogy kapcsolódnom kelljen, erőfeszítéseket tegyek, hogy csalódjak.
...aztán az internetes párkeresés
A következő nagy őrület, amikor már kapcsolódni mertem, az internetes párkeresés volt. Regisztráltam több ilyenre, írtam és vártam és leveleztem és éjszakákat nem aludtam és fáradtan dolgoztam, néha találkoztam, többnyire nagyokat csalódtam, mert a levelezés során elképzelt lány és a valóság legtöbbször köszönő viszonyban sem volt egymással.
Vagy ha mégis, akkor én nem kellettem. Kényszeresen cseteltem, mindig az eltervezettnél sokkal több időt töltöttem vele, állandóan azt néztem, mikor ki írt, kinek mit írtam, mikor kivel fogok találkozni. Ha dolgom volt, akadályoztatva éreztem maga, alig vártam, hogy megnézhessem a levelezésem, lélekben nem voltam ott igazán, ahol fizikailag voltam, állandóan felfűtött állapotban vártam az újabb lehetőségeket. Kész őrület volt.
A csajozás lett az új függőségem
Egyre több alkalmi kapcsolatom lett, idővel már nem csak a netről. Időt, fáradtságot nem kímélve vetettem bele magam a vadászatba. Minden alkalmat megragadtam az ismerkedésre. Úgy éreztem, szinte művészi módon űzöm, avval áltattam magam, ez is egy formája az önmegvalósításnak. Futószalagon jöttek az újabb és újabb ismeretségek, és a látszólag megnőtt az önbizalmam. Maga a vadászat hajtott, ez éltetett. Ezalatt szinte megváltozott tudatállapotba kerültem, elkapott valami olyan hihetetlen izgalom, amitől beleremegett sokszor a gyomrom, olyan érzés kerített hatalmába, mintha be lettem volna állva.
A szó átvitt és tényleges értelmében “használtam” a nőket
Mindig új, mindig mást, minél többet… Idővel a nők szinte csak felcserélhető eszközei lettek a “játéknak”, ez lett az új függőségem. A használat vége felé eljutottam oda, hogy amikor már le volt beszélve a találkozó, és tudtam, hogy “meglesz” a nő, már több esetben el is veszítettem az iránta való érdeklődésem, mert maga a becserkészés volt az, ami az igazi adrenalint adta. Maga szex már egyre kevésbé volt vonzó, szürkévé, unalmassá vált, így nem egyszer előfordult, hogy inkább úszni mentem helyette és lemondtam a randit.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy többször voltam együtt olyan nőkkel, akik számomra “józanul”, szexőrület-mentesen másnap már vállalhatatlanok lettek volna, emiatt utána gyakran volt szégyenérzetem, úgy érzem, olcsón adtam magam.
A függőkre jellemző a kontrollra irányuló túlzott igény. Fontossá vált számomra az irányítás a szexben ugyanúgy mint az életem egyéb más területein. Miért? Mert ebben domináns félként biztonságban érezhettem magam, hiszen ilyenkor az én kezemben volt a kontroll, uraltam a helyzetet, minden úgy történt, ahogyan én akartam, előre megvolt a forgatókönyv.
Mit nyertem belőle?
A látszat sikereken túl megvédtem magam az intimitás lehetőségétől, a kötődéstől, a sérüléstől, az elhagyatás lehetőségétől, a valódi érzésektől. Nem érdekelt, hogy a lány honnan jött, mi van vele, mi lesz vele utána, az együttlét után már zavart a jelenléte.
Ha nem kötődöm, nem kell felelősséget vállalnom másért, nem kell hallgatnom a problémáit, nem fog nekem gyereket szülni, nem fog elhagyni, így az nem is fájhat. Ez az életforma sok bűntudattal, érzelmi elsivárosodással, be nem tartott ígérgetéssel, és párkapcsolati problémákkal járt egészen addig, amíg fel nem tudtam hagyni vele a mélypontom elérése után.
Sok múlott anyámon
Az eredője és egyben a felépülésem kezdete is valószínűleg az anyámmal való kapcsolatom javulásából fakad. A szüleim válása után 2 és 5 éves korom között nem voltam anyám mellett, ami komoly kötődési és elköteleződési problémák forrása lett. Emiatt tudat alatt sokáig haragudtam rá. Ebből fakadhat a kötődéstől és az elhagyatástól való félelem, valamint a biztonságra és a kontrollra való túlzott igényem.
Most a felépülés során, ahogyan egyre intimebbé vált a viszonyom az anyámmal, úgy váltak egyre intimebbé a kapcsolataim, így a párkapcsolatom is. Belépett az életembe a megbocsátás és az elfogadás, így képes lettem kötődni és elköteleződni, nem kell már felrúgnom a kapcsolatomat azért, nehogy megélhessem azt, hogy elhagynak.
Egyedül is megállom a helyem
A felépülés során csökkennek a kényszerek, azt tapasztalom magamon, hogy ahogy haladok előre az életemben, egyre több a siker, a felelősség, egyre kiegyensúlyozottabbá válok, és ettől egyre jobban csökken bennem a megfelelés és a kényszeresség. Nem érzem azt, hogy csak valaki mellett lehetek valaki, nem más fényében határozom meg magam, tudom, hogy egyedül is meg tudom állni a helyem, nem megalkuvásból kell kapcsolatban lennem.
Ahogy jönnek a sikerek, növekszik az önbecsülésem, egyre kevesebb a belső hiány,a spiritualitás is megjelenik az életemben, lassan eltünedeznek a pótcselekvések, ám ebben hosszú évek munkája van, nem jön egyből.
15 évig használtam, már több ideje vagyok józan, mint amennyit drogoztam, és mostanában érzem úgy, a helyemen vagyok. Ennek feltétele az is, hogy nem felejtem el, hogy honnan jövök és nem gyógyultam meg, és foglalkozom továbbra is magammal.
