Kicsivel több, mint egy hete, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján Follinus Anna történetén keresztül mutattuk be egy hosszú éveken át tartó szexuális zaklatás történetét. A költő hosszan részletezve mesélte el hogyan abúzálta négy éven át egy kiadó házaspár. Az interjúban Anna elmondta, hogy a hosszan tartó szexuális zaklatás lezárásához a pszichológus segítségén túl - ahogy mondta - Az erőszak természetrajza című verse és a kimondás vált. Miután a beszélgetés megjelent, a Dívány szerkesztőségébe, Facebook oldalára és Annához is sok levél érkezett az ügyben. A költő azonban egyelőre nem szeretne nyilatkozni.
"A kimondás nemcsak magam miatt fontos, hanem mindazok miatt is, akik hasonló dolgokat éltek meg, ezért örülök különösen annak, hogy korábbi sikertelen próbálkozásaim után történetem most megjelenhet a Díványon" - mondta az interjúban Anna.
Miután a beszélgetés megjelent, a Dívány szerkesztőségébe, Facebook oldalára és Annához is sok levél érkezett az ügyben. Többen névvel, néhányan név nélkül állítják, hogy őket is zaklatta, vagy megkörnyékezte a házaspár.
"Engem 17 évesen zaklattak szexuálisan, és az akkor nálam 8 évvel fiatalabb lánytestvéremet is. Semmi érdekem nem fűződik ahhoz, hogy rosszat tegyek nekik. 18 éves korom óta nem találkoztam velük, nem állok tőlük semmilyen függő viszonyban. Nincs értelme, hogy kitaláljak róluk bármit is" - olvasható az egyik levélben.
Egy másik levélíró pedig arról biztosítja a költőt, hogy ha bármilyen jogi lépést tervezne, akkor szívesen kiállna mellette.
Bár Anna nem nevezte meg a házaspárt, december 2-án a Stádium Kiadó vezetői, Lőkös Margit és Kárpáti Kamill a kiadó honlapján megjelentett egy közleményt, amelyben ezt írják:
„Férjemmel 48 évet éltünk boldog szerelemben, házasságban.
Azon kevesek, akik valóban ismernek bennünket és a férjem művészetét (az élete legvégén járó író mindent megírt a verseiben, regényeiben), azok pontosan tudják, hogy a vádak hamisak! Visszautasítjuk minden állítását! Az aljasság olyan fokú, előre kiszámított, hogy a férjem politikai börtönökkel terhelt, hosszú életében eddig átélt minden kegyetlen gonoszság és borzalom eltörpült emellett.
Azon sokak, akik semmit nem tudnak vagy „valamit eltorzítva tudni „tudni vélnek” rólunk, bármit elhihetnek a rágalmakból, akármit mondunk.„Sorrendbe állított, leleplező ” interjúkat olvasva, olyan tömegpszichózisban élünk, amely a jogállamiság maradékait is fölemészti.
Mindezekre azt mondjuk: NEM! ELÉG VOLT!
Lőkös Margit és Kárpáti Kamill
Külön szót kell ejtenünk a Stádium Kiadót ért vádakról. Az itt folyó munka szakmai hitelének a megkérdőjelezése nemcsak feleségemet és engem, hanem valamennyi nálunk publikáló írónk, költőnk munkásságának minőségét érinti. A Stádium Kiadónál a megjelenés mindig szerzőink tehetségén, kemény, kitartó munkáján, s az asztalra letett kéziratok minőségén múlott. Megjelenésüket semmilyen más tényező soha nem befolyásolta. Így Follinus Anna köteteinek megjelentetését is költői tehetsége tette lehetővé.
A fentieket szerzőink kérésére tesszük közzé.”
Mindeközben a Szépírók Társasága a Facebookon adott ki egy közleményt, amelyben kiáll a költőnő mellett. Ebben azt írják, hogy a "Szépírók Társasága megdöbbenéssel értesült arról, hogy egyik tagját, Follinus Annát 16 éves korától egy könyvkiadót vezető házaspár éveken át érzelmileg és szexuálisan kihasználta. A támaszt, szellemi útmutatást kereső, pályakezdő költő helyzetével, kiszolgáltatottságával visszaéltek és mentorálás ürügyén függőségben tartották. Erre nincsen mentség. Mi, a Szépírók Társaságának tagjai ezúton is szeretnénk kifejezni együttérzésünket Follinus Annával és teljes támogatásunkról biztosítani őt. Bátorsága, amellyel a nyilvánosság elé állt, elismerésre méltó. Gesztusa, megrendítő vallomása talán másokat is hozzásegít ahhoz, hogy leleplezzék a hatalmi helyzetükkel visszaélő zaklatókat és az irodalmi életben is napvilágra kerüljenek a szexuális visszaélések, bűntettek".
Ahogyan azt Sárosdi Lilla színésznő esetében is láttuk, Follinus Anna interjúja kapcsán is érkeztek áldozathibáztató kommentek, levelek is, többen is azt kérdezték, miért nem menekült el, miért nem tett feljelentést, többen megkérdőjelezték, hogy igazat mond-e.
Erről az egyik névtelen levélírónk, aki a levele teljes közléséhez nem járult hozzá, azt állítja, hogy Follinus Anna igazat mondott, és a benne lévő feszültségek feldolgozásához akkor is nélkülözhetetlen volt az interjú, ha egyúttal a cáfolatot is kénytelen most elviselni.
A " minek ment oda" jellegű hozzászólásokon nem kell csodálkozni, hiszen a nőjogi szervezetek tapasztalatai szerint ez az áldozathibáztató attitűd megjelenik a rendőri szerveknél, az orvosi, pszichológiai kivizsgálásokon, a gyámhatóságon, a szociális ellátórendszer különböző területein és a bírósági tárgyalásokon is, vagyis pont azokon a helyeken, ahonnan normál esetben segítséget, támogatást, igazságos eljárást kéne kapniuk az áldozatoknak.
