Meghalt Dévény Anna

Gyerekként végigélte Budapest bombázását, alig volt kilenc, amikor elveszítette édesanyját.

Érettségi után gyógytornász képzésben vett részt, majd a diploma megszerzése után a pesti idegklinikára került, ahol tíz éven át dolgozott. Ezt követően a Tétényi úti kórház neurológiai osztályán folytatta munkáját. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskola művészi torna edzői szakát.

Az ő nevéhez fűződik a Dévény speciális manuális technika – gimnasztika módszert (DSGM), amelyet saját maga dolgozott ki, és amellyel a mozgássérült gyermekeknél és felnőtteknél is kimagasló eredményeket értek el. 1996 óta speciális tréningeket tartott a Magyar Nemzeti Balett művészeinek is. Az általa kidolgozott módszer felhasználja a művészi torna alapjait is, ugyanakkor a sérült izmokat, inakat speciális manuális technikával regenerálja.

Decemberben még interjút adott nekünk, amelyben szenvedéllyel mesélt hivatásáról, és módszeréről.

Az interjú során többek között elmondta, hogy ő maga is hosszú éveken keresztül az elfogadott mozgásrehabilitációval foglalkozott. Csak húsz év munka után dolgozta ki a saját módszerét, amely a mozgásrehabilitáció gyökeresen új megközelítése, és amelyben először különül el a gyógyítás és a fejlesztés.

"A gyógyítás jelenti a működés beindítását, vagyis a normál mozgásra képessé tevést; a fejlesztés a már helyesen működő további finomítását, erősítését. A sorrend nem felcserélhető, mert ami nem működik, azon nincs mit fejleszteni. A nem működő erőltetése képessé tevés nélkül nem gyógyítás, hanem kínzás." - magyarázta Dévény.

Ő alapította a Dévény Anna Alapítványt, amely intézményes hátteret biztosít a DSGM - Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszernek. A gyógytornász többször is hangsúlyozta, hogy elsődleges cél a DSGM tiszta formájának megőrzése - hogy a módszert más mozgásrehabilitációs kezelésekkel és egyéb eljárásokkal való vegyítés nélkül alkalmazzák az Alapítványon belül és kívül egyaránt - ezért nagy hangsúlyt fordított a képzésekre.

Elmondása szerint az elmúlt negyven év nem volt mindig könnyű, és sok akadállyal kellett megküzdenie, de sosem gondolt arra, hogy feladja.

"Zárszóként annyit mondanék, hogy bár mindig „100-at kell ugranom, ahhoz, hogy a 10-et átvigyem”, nem győzök hálát adni a magasságosnak, hogy ezt a gyógyítást megkaphattam." - fogalmazott a Díványnak adott utolsó interjújában.