Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Laura Barnett Variációk egy párra című regénye egy szerelem kifutásának különböző lehetőségeit dolgozza fel okosan, túlromantizálás nélkül.
Laura Barnett, a The Telegraph és a The Guardian egykori belsős munkatársa első, Variációk egy párra című regényében egy szerelem kifutásának különböző lehetőségeit dolgozza fel. A regénytől pont az kaptuk, amit vártunk: könnyed szórakozást, és olyan történeteket, amikkel szinte mindenki tud azonosulni. És egy kellemes meglepetést: a könyv lavór nélkül olvasható azok számára is, akiket émelyítenek a romantikus lányregények.
Mi lett volna, ha...?
Már a Mézga család Paulája is sokszor feltette a kérdést, vajon mi lett volna, ha a Huffnáger Pistához ment volna az ő Gézája helyett. Hozzá hasonlóan szinte mindannyian elgondolkozunk hasonlókon: mi történt volna, ha mondjuk első tini szerelmünket választjuk; vajon megakadályozta volna-e egy kapcsolatunk végét, ha anno máshogy viselkedünk bizonyos helyzetekben; vagy egyáltalán: mennyi behatásunk van, ha szerelemről van szó?
A jelenleg külsős újságíróként dolgozó Barnett is hasonló kérdéseket boncolgat Jim és Eva szerelmén keresztül, méghozzá úgy, hogy három alternatívát vázol fel annak alakulására. Ezek a különálló történetek egyazon szerelemről szólnak, így megtudhatjuk, miként alakult volna a két fiatal románca, ha az élet és a szereplők másként formálják a saját sztorijukat. A három szálon keresztül kibomlanak olyan klasszikus párkapcsolati problémák és dilemmák is, mint a szenvedély lanyhulása, a szerelem átalakulása, két ember elhidegülése, egy harmadik személy megjelenése, a gyereknevelés nehézségei; de arról is szó esik, mi történik akkor, ha az egyik fél karrierje dinamikusan felfelé ível, míg a másiké stagnál, vagy épp megbukik.
Tényleg mindenki pótolható?
"Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem, reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk.”
Már-már azt mondanám, hogy ide azt a lavórt, de legyünk őszinték: minden egészséges lelkületű ember sírt már a párnájába hasonlóan drámai mondatokat. Persze egy bizonyos idő után ezek már inkább csak megmosolyogtató emlékek maradnak, de az írónő a történeteken keresztül kicsit ellamentálgat azon is, hogy nem minden véget ért szerelem feledhető. Szerinte igenis vannak olyan, túl könnyen elengedett szerelmek, amelyek akár évtizedek múlva is felsejlenek és keserédes hiányt okoznak.
Ma már egyre kevesebben osztják Barnett romantikus elképzelését, de az írónő kevésbé vitatható dolgokról is ír, mint például arról, hogy a magányosság nem feltétlen azokat sújtja, akik egyedül élnek. "Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén. Akár egy társsal, gyermekkel is” - írja a szerző, aki szerint fontos, hogy az ember megtanuljon egyedül is jól lenni, mielőtt egy másik kapcsolatba engedi magát.
A hétköznapok változásai
Barnett jól belesűríti könyvébe azokat a sokszor magunk elől is eltitkolt, ki nem mondott kérdéseket vagy épp felismeréseket, amelyek felbukkanása egyébként teljesen természetes egy kapcsolatban. Rámutat, hogy a hétköznapok monotóniája és látszólagos egyhangúsága mögött folytonos változás zajlik, amelyek nem feltétlenül látványosak, de az is biztos, hogy nem maradnak következmények nélkül.
Eva és Jim különböző történetei jól kidomborítják ezt az alapvető igazságot, ahogy azt is, hogy két ember rugalmasságán, személyiségén, világlátásán és önmagukhoz fűződő viszonyán múlik, hogy a kisebb-nagyobb változások mivé formálják a kapcsolatot. Közhely, de közben másik fontos alapvetés, amit a női főszereplő mond: miszerint a közös boldogsághoz és két ember jól működő egységéhez nem elég csupán a szerelem, vagy kizárólag az egyik fél igyekezete.
Az írónő által kreált történetek lányregényes fordulatait pont az ellensúlyozza, hogy viszonylag reálisan mutatja be a kapcsolatok dinamikáját, és jól meghatározza azokat az általános és gyakran vízválasztó problémákat, amelyek a legtöbb ember életében előkerülnek, ha kapcsolatban él valakivel. A sztorik önmagukban nem adnak választ arra, hogy léteznek-e bizonyos kérdésekre jó válaszok, van-e holtomiglan-holtodiglan szerelem, hogy kizárólag magunk alakítjuk-e a sorsunkat, vagy az valahol előre kódolva van, de arra nagyon jók, hogy egyes megállapításainál az olvasó mégis elgondolkozzon: mit is jelent számára egy párkapcsolat, és amellett ébred-e nap mint nap, aki mellett igazán szeretne?
