Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha nem ijed meg a dokumentumfilm műfajától, a Netflix&Chill szóösszetétel azonnal új értelmet nyerhet. Mutatjuk, miket ne hagyjon ki szeptemberben!
Ha igen, tudja, milyen nehéz dokumentumfilmekre, főleg minőségi, fesztiváldíjas darabokra ráakadni online. Ha még moziforgalmazásban vetítik őket, akkor azért; ha már nem, akkor meg azért, mert jellemzően nem ebből a műfajból kerülnek ki a torrentoldalakon kínált mozifilmek. Mióta azonban a Netflix itthon is elérhető, a dokumentumfilmek rajongóinak is érdemes leülniük elé. Sőt, még akár a bőség zavarával is küzdhetnek, úgyhogy felmértük, mik a várható izgalmasabb darabok a szeptemberi premierek közül. A műfajból adódóan nem feltétlen vidám témákkal jövünk, de ha kíváncsi, mi történik a világban, érdemes beléjük merülni.
Audrey&Daisy
Szeptemberben mutatja be a Netflix saját gyártású dokumentumfilmjét, amely két tinédzserlányról szól: két lány, két különböző város, a közös bennük az, hogy mindketten nemi erőszak áldozatául estek. És az, ahogyan környezetük ezután viszonyult hozzájuk.
Bonni Cohen és Jon Shenk Audrey&Daisy című filmje pontosan attól vérfagyasztó, hogy bemutatja, ahogy minkét lány esetében, miután kiderült a nemi erőszak, az iskolában és a szűk környezetükben egyaránt elkezdődött a durva áldozathibáztatás, amely a közösségi média felületeken annyira eldurvult, hogy a lányok mindketten öngyilkossági kísérletet követtek el. Egyiküknek sikerült is.
Az úgynevezett cyberbullying, másnéven elektronikus zaklatás egyre gyakoribb a tinédzserek körében, Amerikai felmérések szerint a gyerekek közel 43 százalékát zaklatták már online, az utóbbi években több tini is öngyilkos lett a közösségi média felületein történő meghurcolásuk miatt. Az egyik legismertebb talán Amanda Todd esete: a lány 2012 októberében a Youtube-ra töltött fel egy segélykérő videót, mielőtt öngyilkos lett.
Az Audrey és Daisy szomorú képet fest a fiatalok azon generációjáról, akik a cyber bullying egyre terjedő és egyre veszélyesebb jelenségének világában nőnek fel.
Madonnával az ágyban (1991)
Ki ne lenne kíváncsi a pop nagyasszonyának privát perceire, vagy arra az időszakra, amikor még nem volt (akkora) szupersztár? Az 1991-ben készült dokumentum-összeállítás Japántól az Egyesült Államokon keresztül Kanadáig követi nyomon az énekesnő koncertkörútjának állomásait. A címhez hűen a film nem szűkölködik erotikus jelenetekben sem, és természetesen feltűnnek olyan sztárok is benne, mint Antonio Banderas, Kevin Costner, Warren Beatty, Pedro Almodóvar, Matt Dillon, Al Pacino, és még sokan mások. Olyan túl nagy őszinteségre azért ne számítson, aki nem látta még a filmet, Madonna persze ezt a filmet sem bízta a véletlenre és a dokumentumfilm jeleneteit azért ugyanolyan gondosan koreografálta, mint bármelyik nagyszabású koncertshowját.
De ez el is várható egy olyan nőtől, aki már fiatalon felismerte, hogy az eggyel kevesebb ruhadarab, egy erotikus jelenetekkel teletűzdelt klip vagy koncert újabb fiatalok millióinak elismerését és rajongását fogja kiváltani a nyolcvanas évek prüdériájában? Az 1991-es film az énekesnőnek pont ezt a szexre épülő korszakát dolgozza fel.
What Happened, Miss Simone?
Liz Garbus kifejezetten a Netflix számára készítette Nina Simone-dokumentumfilmjét, amelyben egy különleges karrier története elevenedik meg. Simone ugyanis nem csak énekesnőként volt zseniális tehetség, hanem az első színes bőrű zongorista is, aki a Carnegie Hallban lépett fel, majd a későbbiekben zászlóvivője lett a faji megkülönböztetés ellen küzdő mozgalomnak.
A dokumentumfilm egyik erőssége, hogy az alkotásban jócskán megtudunk érdekességeket a hírességről, ráadásul a rendező nemcsak Simone jó oldalát domborítja ki, hanem bemutatja agresszívebb és esendőbb arcát is. Láthatjuk énekesnőként is, de polgárjogi aktivistaként, valamint hétköznapi emberként: feleségként és anyaként is. A beszámolókban nemcsak bipoláris depressziójáról esik szó, hanem kiderül az is, hogy második férje bántalmazta házasságukban.
Ember a magasban (Man on Wire)
James Marsh 2008-as filmjét itthon is vetítették a mozik (ami dokumentumfilmek esetében valódi ritkaság), és szanaszét nyerte magát díjakkal, szóval ha akkor lemaradt róla, vagy szeretné újranézni, most itt az alkalom. Marsh filmje egy francia kötéltáncosról, Philippe Petit-ről szól, aki arról lett híres, hogy már akkor feltalálta a gerilla-kötéltáncot, amikor az ilyen előtagú műveleteknek még híre-hamva sem volt a művészetben: 1974-ben minden előzetes bejelentés, egyeztetés és engedélykérés nélkül, biztosíték nélkül sétált át a World Trade Center két tornya közé kifeszített drótkötélen.
Az alkotás nem is a hihetetlenül vakmerő mutatványra fókuszál, sokkal inkább annak előzményeiről, a hat évig tartó tervezésről szól. A főszereplő és csapata illegális szervezkedését többen segítették, igazi kis kompánia alakult, hogy a kötéltáncos számára lehetővé tegyék azt, amit másoknak álmukban sem jutna eszébe. A filmből kiderül, hogy a hat évnyi tervezés nem azért nyúlt ilyen hosszúra, mert az emberünk lusta volt, hanem mert az akció precíz, időigényes megfigyelést igényelt, sőt még személyes iratokat is kellett hamisítaniuk a kötéltáncos számára. James Marsh rendező ráadásul nemcsak interjúkra épít, hanem az eredeti képsorok mellett fekete-fehér filmrészleteken rekonstruálta is az akciót. Szóval ha azt gondolja, hogy ez egy lassú, álmosító film, akkor bizony téved: ezen a doksin jobban izgulhatunk, mint némely középkategóriás akciófilmen.
Cartel Land (2015)
Szintén nagyon várjuk Matthew Heineman legújabb alkotását, a Cartel Landet, amely a mexikói drogkartellek és a felfegyverzett civil lakosság közötti harcot mutatja be A rendező eddig három dokumentumfilmet rendezett, az elsőben (Our Time) a 2000-es évek amerikai fiataljait mutatta be, a másodikban (Escape Fire: The Fight to Rescue American Healthcare) pedig az amerikai egészségügyi rendszer visszásságait mutatja meg. Legújabb filmjében az önbíráskodás kérdését feszegeti, méghozzá a mexikói drogkartellek kapcsán, amelyek egyre gátlástalanabb tevékenysége (és gyilkosságai) ellen a civil lakosság fegyverekkel próbálja meg felvenni a harcot. A filmben párhuzamosan követhetjük a két mozgalom belső működését és azok céljait, és persze azt is bemutatja, hogy kik is valójában ezek az emberek.
Az egyik oldalon példázl Dr. Jose Mireles a vezető, aki a Michoacan államban élő kisvárosi orvosként éli mindennapjait egészen addig, amíg úgy nem érzi, hogy tenni kell valamit, ha már a saját kormányuk tehetetlennek bizonyul a drogkartellekkel szemben. Ő lesz az Autodefensas nevű felkelőcsoport vezetője, amelynek tagjai a környéket évek óta rettegésben tartó ún. "templomos lovagok" ellen harcolnak. A film nem ígér könnyed szórakozást, de aki szereti a keményebb a témákat, értékelni fogja.
