Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A PA-DÖ-DÖ évente friss lemezzel előrukkoló énekesnője megtanult együtt élni a szkelóris multiplexszel, már nem kutatja annak lelki okait. A színház része a mindennapjainak, és már nemcsak a TÁP Színház tagja, hanem a Stereo Akttal is együttműködik. A "We Hear You" című, a tavalyi Sziget Fesztiválon angol nyelven előadott színdarab friss változatában ő kérdezi az utca emberét arról, mi is a baj a világgal.
Viszonylag ritkán készül veled interjú, mi ennek az oka?
Nem szeretek interjút adni. Régen szerettem, amikor elkezdtük a PA-DÖ-DŐ-zést, meg amikor még színész voltam, de amikor felütötte a fejét ez az undorító bulvárstílus, nagyon meggyűlöltem. Mindig oberkodni kell, hogy mi legyen a képaláírás meg a cím, és emiatt inkább abbahagytam.
De most mégis adsz...
Most azért beszélgetünk, mert vélhetőleg az fog megjelenni, hogy játszom egy színdarabban.
Igen, a Stereo Akt újragondolt előadásában, Boross Martin rendezésében. Hogy alakult úgy, hogy te is benne leszel a We Hear You című darabban?
Elképzelésem sincs. Nem is láttam a tavalyi előadást. Felhívott telefonon (ez a darabban is benne van), hogy jöjjek, és mivel amúgy sem állnak távol tőlem ezek a társadalomkritikai meg politikai dolgok, kifejezetten örültem neki.
Nehéz előre beszélni az előadásról, hiszen még az is a helyszínen fog kiderülni, hogy miről fog szólni. Mégis, ti mire számítotok?
Igazából az is nagyon vonzott engem ebben a dologban, hogy lehet rögtönözni. Azt nagyon szeretek. Nagyon az én világom a "majd meglátjuk", meg a "nem tudjuk", meg a "majd kipróbálódik", de nem tud kipróbálódni, mert közönség nélkül ez nem lehetséges. Ilyenkor a próba alatt egy csomószor előfordul, hogy nem tudom, mi történik. Most se nagyon tudom, hogy mi fog történni.
Mi ez az egész?
Boross Martin és társulata, a STEREO Akt először a tavalyi Sziget Fesztiválon tűnt fel We Hear You című (akkor a nemzetközi vendégsereg kedvéért angol nyelven előadott) darabjával. "Nincs rossz válasz, csak süket fül" - vallja a társulat, akik fontos társadalmi kérdésekre keresték a válaszokat az "interaktív dokufikciós mesejáték és interjúszínház" keretében, a közönség megszólításával és bevonásával.
A Sziget Fesztivál után az alkotók, Ardai Petra, Hollandiában élő magyar művész, Boross Martin rendező és Julia Jakubowska lengyel színésznő most Budapest lakóit viszik el egy körre speciálisan kiképzett panasztaxijukban hogy meghallgassák apróbb, személyes sérelmeiket, vagy épp gyújtó hangú mondandójukat a világról. A hallottakból a Trafó színpadán interaktív tárlattá alakul a vándor-akció. A nézők és az alkotók együtt teregethetik ki a társadalom szennyesét, hogy végül egy még sosem látott köztéri akció keretében közösen tegyék fel a nagy kérdést: hogyan kerülhetünk ki a Keleti Boszorkány karmai közül és hogyan szerezhetnénk meg azt, amiért Ózhoz indultunk?
A STEREO Akt egy kortárs színházi produkciós műhely. Boross Martin rendező és Rácz Anikó producer együttműködésén alapul ez a rendhagyó társulati modell, amely 2012. óta hoz létre esemény-szemléletű színházi produkciókat, s amelynek keretében számos társadalmilag, közösségileg motivált művészeti kezdeményezés született.
Akkor a Szigeten jöttek a témák, most honnan merítkeztek?
Akkor még az egész előadás angolul zajlott, a témák a Sziget közönségétől is érkeztek, akik - mivel főként külföldiek voltak - talán aktívabbak, mint a magyarok. A magyarok félnek. Mi mégis abban reménykedünk, hogy az előadásra olyanok jönnek, akiket tényleg érdekel ez a dolog, és vannak ötleteik, tehát aktívan részt fognak benne venni.
Főként politikai témájú panaszokra számítotok? Mi van, ha valami provokátor jön?
Az lenne a legjobb, a provokátorokat különös szeretettel várom! De engem meglepett, amikor egy fiú beállt a próbába és arról panaszkodott, hogy túl indiszkrét a főbérlője. Ekkor jutott eszembe, hogy lehet, nem csak a politikáról fog szólni ez az egész.
Simán lehetne belőle pszichoszínházat csinálni...
Igen, azt imádnám, azt folyamatosan játszani is lehetne, hiszen az emberek igényei és problémái folyamatosan változnak. Ezzel persze a tanulságok is változnak, meg az, hogy mit kell benne hagyni, mit kell esetleg kivenni az alapműből. Mert Martin írása még nem szentírás, bár máris klasszikusnak számít.
Mi a te szereped ebben az egészben? Azt írják, hogy te fogsz majd beszélgetni a nézőkkel...
Igen, ez úgy volt, hogy történt egy előriksázás - olyan, ami a Szigeten is volt - aminek során már beszélgettem hat emberrel. Ezeket a beszélgetéseket bejátsszuk a nézőknek, akik ezt látva remélhetőleg beindulnak majd. Mindenesetre, ha valakinek kedve lesz beszélgetni, akkor azzal fogunk is.
Szeretsz beszélgetni idegenekkel?
Attól függ miről. Mert az emberekről, önmagukról meg a világról szeretek beszélgetni, de ha azt kérdezik, hogy hogyan alakult a PA-DÖ-DŐ, arról nem...
Hát, az nagy kár, mert éppen meg akartam kérdezni, hogyan alakul a PA-DÖ-DŐ...
Működünk teljesen jól. Politikailag vannak problémák, mert ebben az érában vannak olyan polgármesterek, városok, akiknek fent vagyunk a feketelistáján. Viszont július hatodikán a Vajdahunyad várában lesz saját koncertünk, úgyhogy amit tudunk, megcsinálunk. Évente adunk ki új albumot, pont azért, hogy az idén 27 éves zenekar elmondhassa, hogy 27 lemezt adott már ki. Plusz-mínusz, de inkább plusz. Tavaly például kettőt is csináltunk.
Miből születnek az új albumok?
Az izzadságszagunkból. Meg ebből a fejlövésből, hogy legyen.
Gyakran politikai témájúak?
Változó. Mondjuk, mikor a Bye, bye Szását átírtuk Háj háj Szására, annak volt mondanivalója, és egészen aktuális volt, hogy visszajöttek hozzánk orosz barátaink. Tehát vannak nagyon erős helyzetek, amikor megered a nyelvünk, de különben is mindig van valami ötletünk.
Lényegesen kevesebbet lépsz fel színésznőként a szklerózis multiplex diagnosztizálása óta, nem hiányzik a színpad?
A koncertekkel, meg azzal, hogy a Táp Színházban is benne vagyok, ez nekem elég, annyira nem estem ki a dologból.
Lehet, azért sem mert naponta jársz színházba. Szinte minden premieren ott vagy.
A színész barátaim tudják pótolni, hiszen velük tartom a kapcsolatot, tehát ilyen hiányérzetem nincs.
Van egy rádióműsorod is a Klub Rádión, Falusi Mariannal...
Ez egy kulturális műsor. Sok színész jön be vendégeknek, nagyon sokat beszélhetünk a színházról.
A filmezés nem vonzott soha?
Még akkor sem, amikor aktív színésznő voltam! Ami a színházban megszületik egy pillanat alatt, azt filmen ezerszer veszik fel mindenféle szögből, keverve a jeleneteket. Ezt én nem tudtam aggyal követni. Nyilván van egy pár kultfilm, amiben szívesen szerepeltem volna, de ezt csak én gondoltam így, a rendezők soha. Már nyomi voltam, amikor a Szász János megkeresett, hogy szerepeljek az egyik filmjében, de ez akkor már nem lehetett aktuális, mert egy lépcsőn kellett volna fel-le szaladgálni, amire már nem lettem volna képes.
Nyíltan beszélsz a betegségedről, de valahol régen azt is nyilatkoztad, hogy úgy gondolod, ez lelki eredetű. Ma is így látod?
Igen, mivel ezt az orvosok sem tudják hova tenni. Ugyanezt gondolom a demenciáról is, mert jobban hiszek a keleti orvoslásban, amik ezeknek a betegségeknek a lelki oldalait keresik. Amikor valaki megnémul, nagyon könnyen el tudom fogadni, hogy azért van, mert nem akar már többet beszélni. Biztos engem is ért valami lelki stresszhatás, hiszen a szklera is egyfajta görcs. Nyilván velem is van valami, amit nem akarok. Még azóta se tudtam megfejteni, talán nem is akarom, mert nem megyek utána, hogy megfejtődjön.
Akkor beletörődtél.
Elvagyok. Amúgy is lusta voltam. Mondjuk a Machu Picchu-t nem akarom megmászni, bár Mariann most volt, és ott is van már akadálymentes út. Mindent meg lehet oldani. Mármint Amerikában, mert persze itthon még nagyon sok minden nincsen megoldva...
Egy időben te és Kulka János egy párt alkottatok. Hogyan viseled azt, ami vele történt?
Szeretem őt és várom vissza.
A Stereo Akt "We Hear You" című előadásának időpontjai: április 22., 23. Trafó Nagyterem.
