A fenti állítás azért sem igaz, mert az alkotók valójában baktériumok, szóval nincs is sejtmagjuk. Ilyen az, ha mikrobiológusok szórakoznak petricsésze-művészettel: a végeredmények minimum látványosak.
Ha nem is egysejtűeknek, de mikroorganizmusoknak, valamint persze az őket kezelő tudósoknak írta ki vicces művészeti pályázatát az amerikai mikrobiológusok szövetsége 2015. szeptemberében Agar Art címmel, arra biztatva a kutatókat, hogy hozzák össze a tudományt és a művészeteket. A fő szabály az volt, hogy az agar agar nevű táptalajon növesztett organizmusokból hozzanak létre valamiféle műalkotást (laikus szemmel azért az is elég fontos szabálynak tűnik, hogy a versenyzők lesznek szívesek "minden körülmények közt szem előtt tartani a biztonságot is"). A művészekből és tudósokból álló zsűri a végső döntésnél nemcsak a kreativitást és a végeredmény dekorativitását, de a műleírás tudományos pontosságát, valamint a laikus nagyközönség számára is befogadható nyelvezetét is értékelte.
Az első helyet - és az ezzel járó 85 dolláros művészeti vásárlási utalványt - Neuronok című alkotásával Maria Penil vitte el, akinek nem ez lehet az első próbálkozása művészeti téren, mivel a leírás szerint "munkáiban gyakran visszaköszönnek a neuronok és egyéb biológiai formák".
Az alábbi mű a második helyen végzett a versenyen, a The NYC Biome Map (kb. New York mikrobiológiai közösségi térképe) címet viselő alkotás Christine Marizzi munkája. A kutató és munkatársai négyszögletű petricsészékbe a város utcatérképét rajzolták fel foszforeszkáló baktériumkultúrákból, melyeket 50 különböző személytől nyertek. A pályaműhöz csatolt leírás szerint, "a mikroorganizmusok mindenhol ott vannak, de túl kicsik ahhoz, hogy láthatóak legyenek számunkra. New York a kultúrák olvasztótégelye, mind emberileg, mind a mikrobák szintjén, miközben minden lakosának egyedi a mikrobiológiai készlete. Ezek együtt adják meg New York egyediségét, és a mikrobák világa mindenkire jelentős hatással van."
A harmadik helyezett az Aratás címet viseli és bár valóban festményszerű hatást kelt, élesztőgombák felhasználásával készült: alkotója arra szerette volna vele felhívni a figyelmet, hogy ez az egyik legősibb baktériumfajta, amit már a legrégibb civilizációk is ismertek és használtak alapvető táplálékaik - a kenyér, sör és bor - előállításában, ugyanakkor az elmúlt években a molekuláris- és sejtbiológia érdeklődésének középpontjába is került, mivel sok, az emberi szervezet számára fontos proteint ennek a baktériumnak a tanulmányozása során fedeztek fel illetve sikerült modellezni.
A közönség díját a Facebook oldali szavazás alapján a Sejt sejt mellett című alkotás kapta, ami szintén Maria Penil műve, ennek valamiért nincs különösebb magyarázó leírása, de ez is egész jól néz ki.
Mondjuk a fentiek szerintünk sehol nincsenek Van Gogh Csillagos éj című festményének baktériumokkal újraalkotott verziójához képest, nem is értjük, hogyan nem kapott semmilyen díjat. Érdemes azért többi alkotást is megnézni - itt teheti meg -, és rácsodálkozni, mennyi érdekességet - és sokszor akár szépséget is - rejthet egy Petri-csésze!
