Farkas Franciska egy év alatt roma prostitól Hollywoodon át a Macbethig jutott

Zanza!

Farkas Franciska alig ért haza a vidéki Acsáról - ahol a Filmalap támogatásával készülő Brazilok című vígjátékot forgatták - mi már ott ültünk a nappalijában, hogy kifaggassuk a friss élményeiről. A fiatal színésznővel, aki tavaly ilyenkor a Viktória – A zürichi express című filmjével robbant be a köztudatba, az elmúlt egy év sűrű eseményeiről és persze az új filmjéről beszélgettünk.

Tavaly ilyenkor méga Viktóriáról beszélgettünk. Azóta rengeteg helyen írtak rólad, jártál Hollywoodban a Hungarian Film Festival of Los Angeles eseményén, ahonnan hazahozhattad a legjobb színésznőnek járó díjat is. Mi történt még veled, mióta nem találkoztunk?

Hú, elég sűrű egy év volt, ami azt illeti. A Viktória után a Trojka Saiid című darabjában játszottam a Trafó színpadán, amire nagyon vágytam, közben lógott a levegőben két film is: az egyik a Kút, a másik pedig a Brazilok volt. Ekkoriban a magánéletem is zűrös volt, költöznöm kellett egy másik albérletbe, és a színházi fizetésemet ki kellett egészítenem más munkával. Nem nagyon válogattam, sürgősen megoldást kellett találnom, pultos felszolgáló voltam a Léhűtőben és eladóként dolgoztam a BP Shopban.

Viktória - A Zürichi express

Men Lareida rendezésében több száz igaz történet alapján készült a film, amelynek főszereplője Viktória (Farkas Franciska), egy mélyszegénységben élő, budapesti cigánylány. A reménytelenségből egyféle kiutat lát, ha vonatra száll és prostituáltként kezd el dolgozni Svájcban. Bár könnyűnek tűnik, már az első nap arcul csapja a szomorú valóság és rájön, hogy itt sem lesz könnyebb a sorsa. Futtatója egy szerencsejáték-függő, agresszív férfi (Nagy Zsolt), aki éjjel-nappal dolgoztatja a lányokat, és sokszor minden pénzüket elveszi.

Viktória szobatársa, Blondie (Stefanovics Angéla) gyermekét szeretné visszaszerezni, azért dolgozik prostituáltként, hogy elég pénzt szerezzen az eltartásához. Viktóriával való kapcsolata nem indul rózsásan, de a körülmények szép lassan összekovácsolják őket és később közösen próbálnak kitörni az őrült mókuskerékből. Kritikánk a filmről itt.


Mindez a hollywoodi élmények után – hogyan birkóztál meg ezzel a disszonáns helyzettel?

Nem volt egyszerű. Gondold el a szitut, ahogy elmegyek Hollywoodba, a Hiltonban lakom, autót küldenek értem, vörös szőnyegen megyek végig, aztán a legjobb színésznőnek járó díjat átveszem, majd snitt és az üzletben azt kérdezem a vásárlóktól, hogy mit adhatok. Ne érts félre, sosem derogált a munka, de ezek nagyon éles váltások. Arra viszont jók voltak, hogy a földön tartsanak (nevet).

Ekkor még nem tudtál semmit arról, hogy mi lesz a Brazilokkal?

Nem, teljes volt a bizonytalanság, sőt, az a helyzet állt fent, hogy épp munkahelyet váltottam, fizetést még nem kaptam, de a lakás albérleti díját már csengetni kellett volna, és még azt sem tudtam, hogy miből. Közben voltam egy tévésorozat válogatásán, de ahhoz sem fűztem nagy reményeket, mert rengetegen voltunk, futószalagon ment a casting, nem éreztem, hogy esélyes lennék. Aztán, amikor épp nagyon sajnáltam magamat és egyetlen színházi szerepembe kapaszkodva reménykedtem, jött a telefonhívás, hogy megkaptam az HBO Aranyélet című sorozatának az egyik szerepétm aztán pár nappal később jött még egy hívás a Brazilok című film kapcsán, hogy megkaptam a szerepet, hamarosan forog a film. Ennek nagyon örültem, mert a Brazilokban új kihívás várt rám, ugyanis egy olyan lányt kellett alakítanom, aki most lép ki a pubertáskorból, nagyon össze van zavarodva és nagyon ki akar törni abból a szegény miliőből, amiben él.

Mesélsz nekünk egy kicsit a filmről?

Ez egy etno-mese, tulajdonképpen egy vígjáték. Falun játszódik, ahol a helyi plébános elintézi a focicsapatnak, (ők a Brazilok, a szerk.), hogy játszhatnak a bajnokságon, aminek a főnyereménye egy út Brazíliába. A faluban igen erősek az etnikai ellentétek, nem kevés a konfliktus és a súrlódás a romák és a nem romák között. A főbb pozíciókban lévő személyeknek nem tetszik, hogy a romák is lehetőséghez jutnak a bajnokságon, azt pedig végképp nem szeretnék, hogy nyerjenek. Itt jön képbe Puporka Rozika (őt játssza Farkas Franciska, a szerk.), aki hirtelen nővé érett és ezt a férfiak észre is veszik. Rozina lesz sok konfliktus feloldója, nagyon jól tudja manipulálni a helyzeteket és a férfiakat is.

Brazilok

M. Kiss Csaba új filmje egy vicces etno-mese, Acsán játszódik, ahol a plébános elintézi, hogy a helyi bajnokságon a roma focicsapat is indulhasson. Ez nem mindenkinek tetszik, főleg a hely polgármesterének, aki nem örül annak, hogy a romák lehetőséget kapnak. Puporka Rozina (Farkas Franciska), a fiatal cigánylány lesz sok konfliktus feloldója, ugyanis fiatal kora ellenére nemcsak a helyzeteket tudja jól manipulálni, hanem a férfiakat is. A Magyar Nemzeti Filmapalap támogatásával készülő filmben olyan nevek tűnnek fel mint Dobó Kata, Bánki Gergő, Fekete Ernő, Schmied Zoltán, Kaszás Gergő, Schell Judit Rezes Judit és Gryllus Dorka. Láthatjuk a Megasztár-énekest, Gáspár Lacit is, aki saját magát alakítja a filmben. A Brazilok egyik érdekessége, hogy a főszerepet és a kiemelt szerepeket kevésbé ismert vagy amatőr színészek játsszák, Farkas Franciska, Mészáros Blanka, Nagy Dániel Viktor, Dóra Béla. A forgatókönyvet M. Kiss Csaba, Muhi Klára és Huszár Péter írta. Producerek: Mécs Mónika (Csak a szél, Konyec, Kaméleon) és Mesterházy Ernő.

Hogyan készültél a szerepre?

Utána kellett néznem, mi volt 2002-ben, milyen zenét hallgattak az akkori tizenévesek, mit volt a trendi, és persze a helyi akcentussal is ismerkednem kellett. Több mint tíz évvel fiatalabb lányt kellett alakítanom, úgyhogy elő kellett hívnom magamból, milyen érzés volt, amikor hirtelen nővé váltam. Rozika esetében ez bonyolult: az anyja elhagyta őket, az apja alkoholista, egyedül maradt a testvéreivel, így az anyai feladatokat neki kell ellátni. Hiába nem érzi még magát felnőtt nőnek, olyan felelősség van rajta, ami amúgy a szülőké szokott lenni.

Hónapokig éltetek lent vidéken, ahol forgattátok a filmet. Milyen volt a közös munka és a hangulat?

Számomra nagyon jóleső érzés volt, hogy az olyan A-kategóriás színészek, mint Gryllus Dorka, Dobó Kata, Kaszás Gergő és még sorolhatnám névről őszinte kíváncsisággal fordultak felém. Ez fantasztikus érzés volt. Imádtam csinálni az egészet, elképesztő hangulat volt végig és nagyszerű emberekkel találkoztam. Nagy meglepetés volt a másik főszereplő, a 12 éves amatőr színész, Lakatos Erik, aki óriási profizmussal csinálta végig a 14 órás forgatási napokat: mindent egyből értett, mindent egyből megcsinált.

A filmnek effektív két rendezője is volt, ez nem okozott nehézséget?

Igen, ez elég speciális helyzet volt. M. Kis Csaba, aki a könyvet írta, nem rendező ezért a Filmalap úgy döntött, hogy legyen egy,,hivatalos” rendező is Rohonyi Gábor személyében. Nagyon megszerettem őket, és azzal együtt, hogy ketten instruáltak, megvolt az összhang is.

Ez volt a második nagyfilmed. Miben voltál más ezen a forgatáson?

Sokkal rutinosabban ment. A Viktóriában mindig mindent megcsináltam, amit mondtak, de itt már szelektáltam az instrukciók közül és volt bennem annyi magabiztosság, hogy bizonyos helyzetekben mertem olyan javaslatokat tenni, hogy szerintem az adott jelenet mitől lenne jobb.

Egy évvel ezelőtt azt mondtad, kicsit félsz attól, hogy a származásod be fog skatulyázni. Ettől még mindig tartasz?

Azóta picit másként látom, megértettem, hogy Magyarországon a történet karaktereihez választják a színészeket, míg Amerikában pont fordítva történik. Ott egy színész felhízik, lefogy, átalakul a szerepért. Sokat beszélgettem erről a rutinosabb kollégákkal is, akik azt mondták, ne vegyem magamra, ez nálunk így működik, de mindig megvan a lehetőség arra, hogy mást is mutassak magamból. Szerencsére most lesz is rá alkalmam, ugyanis a Színművészeti Egyetem végzős diákjaival a Macbethben fogok játszani.

Egészen felvillanyozódtál, ahogy megemlítetted a darabot.

Naná! Szeretem az új kihívásokat, ráadásul ez egy olyan lehetőség, amelyben megmutathatom, képes vagyok más karaktereket is eljátszani.

Mit kell tudni Farkas Franciskáról?

Bár gyerekkora óta vonzotta a színészkedés, az élet úgy hozta, hogy csak jóval később tudott érvényesülni a mindig vágyott szakmában. Gyerekként játszott a Harlekin Gyerekszínházban, majd később a Karaván Társulatban. Gimnázium után a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakán végzett, később jelnyelvi tolmácsnak, majd a Független Médiaközpontban újságírást tanult. Dolgozott modellként, szobalányként, eladóként, felszolgálóként, majd 2014-ben a Viktória – A zürichi expressz című játékfilm hozta meg számára az áttörést a színészi szakmában.

Blogmustra