Szereti a könyvet?
Kevés olyan irodalmi alkotás, pláne mese van, amely akkora hatást gyakorol más tudományágakra, hogy az evolúcióbiológia használja a Vörös királynő hipotézist, az orvostudomány Alice csodaországban szindrómára csapott le, és még 150 évvel a megjelenése után is újra és újra feldolgozzák. A furcsa mese, amiért vagy rajong valaki, vagy utálja, leginkább egy LSD-s tripet jelenít meg, a szürreális világ, ahová a főhős csöppen, semmiben sem hasonlít a megszokott világképhez. Ennek a regénynek az írója legalább olyan paradox lény volt, mint a műve.
Lewis Carroll, eredeti nevén Charles Lutwidge Dodgson oxfordi matematika professzor, fotós, anglikán lelkész és költő volt egy személyben. A férfit sosem érdekelték a felnőttek, viszont a fél fülére siket, szorongó férfi sokat barátkozott gyerekekkel és sokat fotózta is őket. Kedvence Alice Liddell, egy dékán lánya lett, aki 10 éves volt megismerkedésükkor.
Sokat rajzolta is a lányt, fotózta, néha meztelenül is, de ez akkoriban nem volt meglepő vagy természetellenes, próbálják bizonyítani azok, akik védelmezik az írót. Az biztosnak látszik, hogy a papnak készülő, de végül fel nem szentelt férfi és a gyerekek közt szexuális közeledés nem történt – legalábbis a ránk maradt információk szerint. Carroll és a kislány együtt jártak csónakázni, a könyv alapja talán ekkor született meg. Talán emiatt vetült a pedofília gyanúja a szerzőre, amit a BBC egy dokumentumfilmben mutatott be.
A történet ott kezdődik, hogy egy Alice nevű kislány üldögél a folyónál, ahol megpillant egy zsebórát és elegáns holmikat viselő fehér nyulat, akit követni kezd. Az odújába is bemászik, ám a látvány megdöbbenti. Miközben keresi az utat kifelé, egy halom érdekes, bolond és megdöbbentő figurával találkozik, beleértve a szívtelen Szív királynőt is. Szerencsére a történet végére kiderül, az egész csak egy álom volt.
A könyvet sokan próbálták megfejteni, az abszurd, szürreális, gótikus vagy mágikus realista jelzőkkel illetett mű máig sokakat megihlet. Feldolgoztaa Disney, 1967-ben született belőle dal (Jefferson Airplane White Rabbit), átdolgozták pornóvá, készült belőle balett, színdarab, filmek, legutóbb pedig Tim Burton dolgozta fel (a kosztümök Oscart értek). Phantasmagoria címmel Marilyn Manson is rendezett belőle egy (még forgalmazóra váró) fantasy horrorfilmet. A témát könyv formájában is továbbírták, az első adaptációban, az 1895-ben "Új Alice a régi Csodaországban" címmel kiadott műben Alice amerikai kislány; magyarul 2007-ben jelent meg Peter Abrahams Lenn, a nyuszi barlangjában: rejtélyes történések Echo Fallsban című parafrázisa.
Carrollt és művét Franz Kafka, Philip K. Dick vagy épp Roald Dahl elődjének tekintik, a viktoriánus Anglia különös világát lehet felfedezni benne, szereplőket feleltetnek meg történelmi személyeknek.
Az irodalmárok és irodalomtörténészek a könyv megjelenése után és azóta is bőszen kutatják ezt a világot, Martin Gardner a The Annotated Alice című könyvében például azt mondja, hogy oxfordi helyek jelennek meg a műben – és valljuk be, ez azért nem olyan meglepő – és persze a szereplők egy része is hasonlít egy valós személyre, hogy mást ne mondjunk, a Szív királynő és Viktória párhuzama. Emellett számos matematikai és filozófiai utalás megjelenik a regényben, matematikusok vizsgálták nagyítóval az elmúlt másfél évszázadban, a toxikológusokról és pszichiáterekről nem is beszélve.
A könyv első része tananyag az iskolákban, a két könyvet (a folytatása az Alice Tükörországban címet viseli) több mint 100 nyelvre fordították le, Kosztolányi verziója például 1936-ban az Évike Tündérországban címet viselte. 2009-ben fordította újra Varró Zsuzsa (ehhez Varró Dániel fordította le a verseket), ezt tekinthetjük jelenleg az utolsó magyar verziónak. Alábbi galériában a történet 150 évének érdekes pillanataiból talál válogatást!
