Likó Marcellről, a tíz éves fennállását idén nyáron ünneplő Vad Fruttik frontemberéről a napokban jelenik meg Géczi János tollából A Bunkerrajzoló című könyv. Az énekes a könyvben teljes természetességgel beszél a múltjáról, hányatott gyerekkoráról és a drogozásairól, nekünk meg arról, mi vitte rá, hogy könyv szülessen róla. Ráadásul a Vad Fruttik is 10 éves lesz idén!
36 éves vagy, a napokban jelent meg A Bunkerrajzoló - Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció című könyved, amit Géczi János írt, veled karöltve, rólad. Miért pont most?
Az egész úgy kezdődött, hogy János meghívott az Éjszakai Egyetemre minket Veszprémbe a zenekarral, és az előadásunk után megkérdeztem tőle, hogy tudna-e esetleg segíteni a dalszövegek elemzésében, útmutatást adni arról, hogyan érdemes írni. Szimpatikus embernek tűnt, meg tudtam, hogy ott tanít az egyetemen, gondoltam megkérdem, hátha ért az irodalomhoz is, persze fogalmam sem volt róla, hogy József Attila-díjas költő! Ráállt, hogy segít, így eljártam hozzá, hogy átnézzük a dalszövegeimet, és ő rámutatott azokra a hiányosságaimra, amikre nem figyeltem addig fel, csak éreztem, hogy a mesterségbeli tudásom meglehetősen hézagos. Mellékesen eleinte úgy éreztem magam, mintha Hannibál Lecterhez járnák barátkozni, mert János nagyon művelt, de valahogy félelmetes is – bár az agyamat még nem tálalta fel desszertként. Mindenesetre a szavaiból az tűnt ki, hogy számára az alkotó emberek akkor is érdekesek, ha még fiatalok, és talán ezért is most született meg a könyv – de az egész dolog mozgatója Szabó Tibor Benjamin, az Atheneum kiadó vezetője. Az ő kezdeményezésére kezdtünk el a közös munka ezen irányával foglalkozni, de kellett egy év, mire úgy éreztem, hogy van merszem összerakni Jánossal egy olyan analizálós könyvet, aminek én vagyok az alanya.
Mit jelent az, hogy élettörténeti rekonstrukció?
Ez az írás stílusának elnevezése, de erről János tudna bővebben nyilatkozni. Én annyit tudok, hogy az élettörténet rekonstrukció pont az, amit sugall – rekonstruál egy életet. És nem az igazságról szól, hanem arról, hogy akkor, amikor ezt a történetet elmeséltem, én hogy láttam magamat, és János hogy látott engem, hiszen ő az író. Tehát még az is számít, hogy milyen állapotban vagyunk éppen akkor, amikor életem sztorijairól beszélgettünk. Sokat beszélgettünk. Olyan volt az egész, mint valami pszichoanalízis. Ha most belegondolok, átbeszéltünk egy egész nyarat, és ennek a sok beszélgetésnek egy töredéke került csak bele a Bunkerrajzolóba.
Milyen időintervallumot ölel át a könyv?
A gyerekkoromtól mostanáig. Tulajdonképpen sok olyan dolog benne van, amiről eddig is énekeltem. Benne van a Nem hiszeket inspiráló vallásos szál, generációk alkoholizmusával, a Kemikáliák, és a Másodpercek és decibelek a drogokkal, majd az azt követő pszichózissal, a Sárga Zsiguli a panelvilág napsütésével, vagy az Embergép a családon belüli erőszakkal. Benne van egy jó adag azokból a történésekből, amik később zeneírásra késztettek, aztán felbukkantak a dalszövegeimben.
Nagyon érdekes, hogy amikor - nem mellesleg pont tíz éve - beindult a karriered a Vad Fruttikkal te már túl voltál mindenen, aminek pont ebben a túlhajszolt popiparban kéne bekövetkeznie. Nem izgulsz, hogy a sok stressztől, meg hírnévtől újra elkap a gépszíj?
Most úgy érzem, hogy ezek a mesterséges ingerek már nem tudnak semmi használhatót adni számomra, hiszen ahogy mondod is, volt már ilyen időszakom. Ráadásul én mindig haszonelvűen tágítottam a tudatomat, arra vágytam, hogy olyan impulzusokat kapjak, amiket később fel tudok használni az alkotásban, de erről is szó esik a könyvben. Pont ott tartok, hogy próbálom kitapasztalni, hogy meddig mehetek el; hogy egy-két sör még jó, de öt már nem igazán, és ez néha nagyon nehéz, néha nagyon izgalmas, néha meg nagyon unalmas.
A könyvben teljes természetességgel beszélsz a múltadról, a gyerekkorodról és a drogozásaidról, ez is az öngyógyító terápiád része?
Nem tudom, hogy minek a része. Viszont ha nem kell titkolni, akkor nem szorongok amiatt, hogy titkolni kell. Elég sokat foglalkozom amúgy is lelki működésekkel, ebből jó adag kondenzálódott a Bunkerrajzolóban. Amit biztosan tudok, hogy ma Magyarországon vagy négymillió ember él úgy, mint ahogy én is felnőttem. Az én sztorim semmivel sem érdekesebb, mint az övék. Mindössze annyi a különbség, hogy én erről már 10 éve énekelek, a dalaim eljutottak egy remek íróhoz, és egy könyvkiadóhoz, akik úgy érezték, hogy érdemes megmutatni azt, hogy aVadnarancsok után jó harminc évvel sem változott semmit a világ.
Több interjúban is olvastam, hogy szeretsz íróktól, költőktől, zenésztársaktól tanulni - nyilván Géczi János is tanítómestered valahol. Miért van erre szükséged?
Próbálnám cizellálni a mondanivalómat, és szeretnék olyanokat írni, amiket később is szívesen előadok. Fiatalon nem szelektáltam, csak leírtam, amit gondoltam. Akkor még tele voltam olyan ötletekkel, amik mára már megzabolázva törnek elő belőlem. Ennek az a hátránya, hogy mostanra meg mindent túlagyalok, ezért kell a kontroll, valaki, aki megmondja, hogyan is lehetne ezt hatékonyan csinálni. Folyamatosan kerestem a kapcsolódást régebben is. Vittem a szövegeimet Beck Zolinak vagy Lovasi Andrásnak, és szerencsémre találkoztam Jánossal, aki ráadásul nyakig benne van a kortárs irodalmi életben, és talán épp emiatt próbáltam megfelelni neki, választékosan beszélni, meg ilyenek, de persze egyáltalán nem ment. Mégis, minden butaságom ellenére ő elmondta, hogy milyen szempontok alapján írjak dalszöveget, mire figyeljek, mit olvassak. És vannak olyan ötletei, amikkel egyetértek, de azért sok olyasmit is mond, amivel egyszerűen nem tudok azonosulni. Az olyan dolgok, mint a szótagszámolás, vagy a rímstruktúra megkötik a kezemet egy idő után, és ezzel pont az, amitől értékelhetővé válik az írás, lesz akadálya az egésznek. Ez egy kicsit meghasonult állapot, mert kell is számolni a szótagokat, meg nem is. Egyrészt azért, mert költő azért nem vagyok, és egy dalszövegben az énekelhetőség fontosabb annál, mint, hogy hogyan rímeltetem az egészet; másrészt a slágerfaktor is benne van, meg az is, hogy vannak szavak, amik nem mennek el dalban, de versben simán. Olvasok egy csomó kortárs verset, hát, a világon semmi közük a dalszövegekhez.
Ha olvasol, mindig verseket olvasol?
Nem, vagy ha igen, csak azért, mert a versek állnak közelebb a dalszövegekhez. Van egy műsorom a Petőfin, amiben könyveket ajánlok. De erre is azt mondta János, hogy ne Dosztojevszkijt olvassak, hanem inkább a kortársakat, vannak azok is éppen elegen.
Mikor dedikálod a könyvet?
Április 25-én, szombaton, 11 órától lesz a könyvbemutató a Millenáris szabadtéri színpadán. A könyvből Nagy Zsolt színművész fog felolvasni, természetesen ott leszünk Géczi Jánossal, és külön attrakcióként fellépünk ketten a Gyuszkóval (Győrffy Gyula, a Vad Fruttik billentyűse - a szerk.) egyfajta sound systemként üzemelve.
Idén tíz éves a zenekar, mire számítsunk?
Jó nagy bulira június 27-én a Budapest Parkban, látvánnyal, fénnyel, és nem a turkálós ruháinkban, már nagyon várom! Péterfy Bori ajánlotta Kovalik Anna stylistot, remélhetőleg segít rajtunk megjelenésügyileg. Tényleg óriási showra készülünk, aminek az lesz a következménye, hogy valamit biztosan elbaszunk majd.
A Bunkerrajzoló - Likó Marcell élettörténet-rekonstrukció
Szerző: Géczi János
256 oldal
Athenaeum Kiadó, 2015
"Szétesik - helyreáll. Két egészen különleges szellem találkozik ebben a könyvben. Géczi János József Attila-díjas író, a máig legendás Vadnarancsok szerzője most a Vad Fruttik énekesének élettörténetét rakja újra, építi fel - darabokból, emléktöredékekből, szorongások és tripek elképesztően izgalmas sorozatából. A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb. A Bunkerrajzoló azt mutatja meg, tűélesen, hogy Marci a Géczi Jánossal folytatott beszélgetésekben hogyan éli meg, milyennek látja a múltját. Élet a halál előtt. Hol komikus, hol nagyon is drámai hangon - de elejétől a végéig az őszinte feltárulkozás átütő erejével."
