Katalán nagyágyú most az igazi sztár Bécsben, mivel az Albertinában Joan Mirónak, a spanyol (de még egyszer szögezzük le így aktuálisan: katalán) képzőművésznek rendeztek Földtől az égig címmel életmű kiállítást. Mirót lehet gyerekesnek nevezni és lehet megszállottan imádni, de egy biztos: a kiállítást olyan osztrák profizmussal rakták össze, hogy az utóbbi halmazba tartozók is találnak benne élvezetet. Bónusz: ha már ott jár, nézze meg ugyanott a Monet-tól Picassóig című állandó kiállítást is, ami a Batliner-gyűjteményen alapul, és nekünk szintén nagy élmény volt.
A placc
Bécsben azért elég masszív rutin gyűlt össze az utóbbi évtizedekben (évszázadokban), hogy miként kell megrendezni egy nagy volumenű kiállítást, és ezt most is sikerült hasznosítani. A képek elhelyezése sikeresnek mondható, az ékegyszerű időrendi csoportosítást alkalmazták a rendezők. A világítás közel volt a tökéleteshez, de a típushibát itt is elkövették: pontszerű fényforrásokat alkalmaztak, így a nagy tömegben néha kénytelenek voltunk olyan helyről nézni egy képet, hogy az olajfestékes vászonról szépen visszacsillogott a szpotlámpa fénye.
Az meg már a mi gondunk volt, hogy épp a Múzeumok Éjszakáján (Lange Nacht der Museen) kellett betoppannunk az Albertinába, és megküzdeni a tömeggel. Mert az kiállításlátogatási alap, hogy megnyitón, az az utáni napokban, zárónapon, az az előtti napokban és bármilyen rendezvényen vagy jegyárcsökkentés idején nem szabad nagy kiállításra menni. Ilyenkor nyugis élvezkedés helyett visító gyerekeket, a címet elolvasó és a képre rá se néző néniket és tülekedő, műértő hipsztereket kapunk szakmányban.
A kiállítás
Joan Miró egy érdekes és brutálisan hosszú életutat járt be, és olyan, más festőkével összetéveszthetetlen stílust fejlesztett ki, ami miatt annak is érdemes a kiállítást megnézni, aki nem veri a földhöz magát ezért a stílusért. Miró képei egyfelől egyszerűek, totális színorgia van rajtuk, mindenféle vicces pacák és alakzatok keverednek, de nem olyan sűrűen, mint egy Kandinszkij-képen. Ha gyerekünk lesz egyszer, biztos nyomtatunk neki pár színes Mirót a szobájába. És ez nem ökörködés: Miró tipikusan az a festő, akit a gyerek évről évre jobban értene és máshogy látna, a képei elgondolkodtatók (hogy a szobrairól ne is beszéljünk), mindig bele lehet látni új dimenziókat.
És persze Miró kielégíti a kiállításokra járó kukkolók kíváncsiságát is, festményein tobzódnak a nemiszervek, főképp a péniszek, szőrös orgiák láthatók, miközben folyton megjelennek a fix szimbólumok: a fekete vonallal összekötött fekete pontok és a gyerekes csillag nyolc szárral (érdekes popkult párhuzam, hogy ez a csillag köszön vissza kicsit stilizáltabban a Red Hot Chili Peppers jelképében is, csak ők egy angyal segglyukaként hivatkoznak rá). Akárhogy is értékeljük Mirót, mindenképp megéri megnézni a mostani kiállítást, nagy élmény látni a múlt század egyik legnagyobb festőzsenijének életművét, és rádöbbenni, hogy igen, azt a festékfoltot ő maga vitte fel a vászonra.
És zárójelben, ha már a cikk elején említettük, érdemes írni pár sort a Monet-tól Picassóig: A klasszikus modern művészet című állandó tárlatról, ami a Batliner-gyűjtemény darabjaiból áll. Impresszionista, fauvista, kubista, szuprematista stb. képek sora váltja egymást, és abból a szempontból sokkal érdekesebb kiállítás, hogy az ember nem egy művész munkáiból kap túladagolást, hanem folyton új meg új nézőpontokkal és stílusokkal találkozhat. Külön érdekesség, hogy egy nagy orosz bank támogatásával egész masszív orosz része is van a kiállításnak Malevics- és Chagall-képekkel az élen. Ezt már csak azért érdemes végignézni, mert kiváló keresztmetszetét adja a 19. század végétől a 20. század közepéig az európai képzőművészet fejlődésének. Zárójel bezárva.
Nekik ajánljuk
Akit egy kicsit is vonz az építő jellegű avantgárd, aki egy kicsit újra szeretne rácsodálkozó gyerek lenni, aki szeret álldogálni egy kép előtt és agyalni az értelmén, na meg akárkinek, aki véletlen Bécsben jár jövő januárig: mindenképp nézzék meg, megéri azt az egy órát!
Miro - Von der Erde zum Himmel
Mettől? 2014. szeptember 12.
Meddig? 2015. január 11.
Mikor? Nyitva minden nap 10-18 óra között, kivéve szerdán, ekkor 21 óráig nyitva tartanak.
Hol? Bécs, Albertinaplatz 1., megközelíthető az U1, U2, U4 metrókkal (Karlsplatz/Oper megálló), az U3 metróval (Stephansplatz), az 1, 2, D, 62, 65 és Badner Bahn villamosokkal (Staatsoper/Kärtner Ring) és a 3A Citybusszal (Albertina).
Mennyibe kerül? Felnőttjegy 11,9 euró (3700 forint), nyugdíjas 9,9 euró (3050 Ft), 19 év alatt ingyenes, további jegyárak itt.
Mennyi mű? Kb. 100 mű.
Mik? Festmények, rajzok, plasztikák, bronzszobrok.
